Üvegfestő, Egyiptom szerelmese, kertbarát, amúgy orvosnak készülő jogász, praktizáló ügyvéd, a valóságban érdekvédő. Kiderítjük, ki is Bárdos Judit, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) főtitkára, akiről az bizton elmondható: harciasan képvisel mindent, ami számára és az emberek számára fontos.

„Az érdekvédelmi munka lényegesen megváltozott az új politikai környezetben. Erős és erőszakos kormányakarattal szemben, egy befordult társadalomban a szakszervezetek nem találták még meg a kitörési stratégiát, ezért gyengének tűnnek. A mozgalom egyik legnagyobb problémájának azonban azt tartom, hogy a vezetők többsége nem szolgálatnak tekinti a szakszervezeti munkát, saját érdekeiket tartják szem előtt a különböző döntéseknél” – mondta a Vasutasok Szakszervezetének májusban megválasztott új elnöke. Meleg János szerint az elnöki pozíció nem egy megsüvegelendő tisztség, hanem lehetőség egy közösség szolgálatára. „Én küldetésnek tartom a megbízatásomat” – tette hozzá.

„Szükség van arra, hogy egy erős, jól szervezett, működőképes szakszervezet ellensúlya legyen a vállalatvezetésnek, a pénzügyi és a politikai hatalomnak. Ha a hatalmat nem korlátozzák nagyon erősen, akkor az abban résztvevők keze maga felé hajlik. A tudásunkat, a képességünket, a bátorságunkat kell javítani, hogy fontos része lehessünk a fékek és ellensúlyok erős rendszerének” – hangsúlyozta a Szakszervezetek.hu-nak nyilatkozó Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának új elnöke. A tisztséget július 1-jétől betöltő konföderációvezető káderképző megszervezését tervezi fiatal szakszervezeti tisztségviselőknek, akiknek szükségük van magasabb szintű képzettségre a munka világában történő eligazodáshoz, a szakszervezet-szervezéshez,  a PR-munkához.

„Egy szakszervezet a szakmai felkészültségével, az érdemi tárgyalásokon felsorakoztatott alternatíváival tud olyan helyzetet teremteni, amely egyenrangú partnerré emeli. Természetesen a saját értékeinek megőrzésével. Sokan azt hiszik, hogy a szakszervezet vezetője csak lepaktál a cég vezetésével, vagy az országos szervezet vezetői különböző aláírásokkal árulják el a munkavállalókat. Ezt kell elutasítanunk és tettekkel cáfolnunk” – jelentette ki Székely Tamás a Szakszervezetek.hu-nak adott interjúban. A Magyar Szakszervezeti Szövetség újraválasztott alelnöke szerint tudomásul kell venni: a fiatalokat nem lehet ósdi módszerekkel megszólítani. Ezt a korosztályt csak modern online felületeken és eszközökkel, „rájuk szabott” rendezvényekkel és extra szolgáltatásokkal lehet elérni, s számukra karrierlehetőséget, jövőképet, víziót kell felmutatni.

Egy szakszervezeti vezető akkor tud valamiért kiállni, ha sokan vannak mögötte  és támogatják. Ha ez nincs meg, nem lehet harcba indulni – vallja dr. Antmann Katalin, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének elnöke, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnek alelnöke. „Soha nem volt az a célom, hogy a szakszervezet elnöke legyek, de az élet így hozta. Azt azonban tudom: a dolgozók mai, kiszolgáltatott helyzetén csak az a szakszervezet tud érdemben fellépni, amelyiknek főállású vezetője, elnöke van. Ehhez pedig pénz, paripa és fegyver kell” – mondta a Szakszervezetek.hu-nak.

„A Magyar Szakszervezeti Szövetség létének kérdése nem önmagában a szervezetről szól, hanem arról, hogy lesz-e az elkövetkező évtizedekben olyan társadalmi erő, amely világos érdekek mentén csak és kizárólag a dolgozók érdekeit nézi” – mondta a Szakszervezetek.hu-nak Pallagi Gyula, az Építő, Fa és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, aki a mozgalom egyik bajának azt tartja, hogy nagyon kevés a szervezetek közötti keresztirányú mozgás, az információáramlás. A MaSZSZ elnöki pozíciójára jelölt érdekvédő a mainál politikusabb, cselekvő és szolidáris szakszervezetet hirdet programjában, amelyben egyszerre vállalja fel a hazai mozgalom legszebb hagyományait és keres megoldást a kor társadalmi és technológiai kihívásaira.

„Vissza kell állítani a klasszikus szakszervezeti modellt, amelynek alapja a hit, a bizalom és a szolidaritás. Hogy a dolgozó végre elhihesse, állnak mögötte, olyanok, akikben bízhat és tudja: amit ő megtesz másokért, azt önmagáért is teszi, és, hogy ezt társai is megtennék érte. Az új konföderáció az utolsó esély arra, hogy a politikailag igen csak zavaros ideológiákkal terhelt viszonyok között is megmutassuk: a szakszervezet az a bázis, amely a munkavállalói érdekek képviseletét hivatott ellátni minden körülmények között. Ha nincs meg ez az ideológiai alap, amelyre építkezni lehet, nehéz hatékony érdekvédelmi munkát végezni. Nem hiszek a pénzen vásárolt szolidaritásban, amely csak rövid életű érdekszövetségeket képes létrehozni. Abban hiszek, hogy egy valódi érdekvédelmi tömörülést tudunk felépíteni a három konföderáció egyesüléséből született Magyar Szakszervezeti Szövetségben. A rendszerváltozás után először adódik lehetőség arra, hogy megmutassuk: a különböző szakmai és szakszervezeti kultúrák egyesítése, az egymás érdekeiért való kiállás erősítik a mozgalmat. Erre nagy szükség van azért, hogy visszaszerezzük a szakszervezet mára megkopott presztízsét, elvesztett társadalmi beágyazottságát” – mondta a Szakszervezetek.hu-nak Kordás László, a Közmunkás Szakszervezet főtitkára, a Magyar Szakszervezeti Szövetség egyik elnökjelöltje.

„Komolyan kellene venni végre, hogy megváltozott a világ körülöttünk, ehhez a szakszervezeteknek is alkalmazkodniuk kellene. Meg kell újulni, tagság nélkül azonban nincs megújulás.  Járni kell az országot, a munkahelyeket, kontaktust kell teremteni az emberekkel, személyes beszélgetéseken kell meggyőzni őket a szakszervezet szükségességéről” – mondta a Szakszervezetek.hu-nak Schneider Istvánné, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a Közszolgálati Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az érdekvédő a gondok között sorolta, hogy rossz a szakszervezeteken belüli információ, az egyes szakszervezeti vezetők nem közösen döntenek a helyi vezetőkkel egy-egy kérdésben, hanem öntörvényűen határoznak, és később jelentik azt be.

Sokkal hatékonyabban, koncentráltabban kellene megjelennünk, hogy megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak. A jelenlegi jogi és egyéb környezethez igazodva újra kell építenünk az érdekvédelmi munkát, újra kell fogalmaznunk azokat a mondatokat, amelyekkel megszólíthatjuk a munkavállalókat. A legfontosabbnak azt tartom, hogy elsősorban a fiatalokhoz juttassuk el az üzeneteinket, és azt, hogy az egyes kormányzati intézkedésekre azonnal reagáljunk. Szerintem a szakszervezeteknek alapvető feladatuk lenne, hogy azonnal reagáljanak bármilyen társadalmi kérdésre, ami szélesebb körben érinti a munkavállalók közösségeit. Ez ma nincs így, és ezen változtatni kell.

Tőrös Szilárd, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke kései gyerekként született Pécsen, 1950. november 7-én. Édesapja a Pécsi Törvényszék elnöke volt a negyvenes évek második feléig. Amikor a Rákosi-rendszer nagy politikai viharai a bíróságokat is elérték: élt a lehetőséggel, és rokkant nyugdíjba vonult. Mígnem 1952-ben elvették a járandóságát, a család kilátástalan helyzetbe került: a családfő dupla doktorátusa ellenére is alig talált munkát, csak nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni, végül fűtőnek alkalmazták a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban. A szülők a bíróságon ismerkedtek meg egymással, ahol az édesanyja az idő tájt adminisztrátorként dolgozott. Később B-listára került, és elbocsátották.