„Az érdekvédelmi munka lényegesen megváltozott az új politikai környezetben. Erős és erőszakos kormányakarattal szemben, egy befordult társadalomban a szakszervezetek nem találták még meg a kitörési stratégiát, ezért gyengének tűnnek. A mozgalom egyik legnagyobb problémájának azonban azt tartom, hogy a vezetők többsége nem szolgálatnak tekinti a szakszervezeti munkát, saját érdekeiket tartják szem előtt a különböző döntéseknél” – mondta a Vasutasok Szakszervezetének májusban megválasztott új elnöke. Meleg János szerint az elnöki pozíció nem egy megsüvegelendő tisztség, hanem lehetőség egy közösség szolgálatára. „Én küldetésnek tartom a megbízatásomat” – tette hozzá.

Szegénységben élő családba született 1962. április 28-án, Hatvanban. Segédmunkásként dolgozó szülei elváltak, a nagymama nevelte. Vasúti járműszerelő végzettségét a hatvani szakmunkásképzőben szerezte, később gimnáziumi érettségit tett. A MÁV Tisztképzőben elvégezte a műszaki kocsiszolgálati szakot.

Pályája 1979-ben indult a Magyar Államvasutaknál; 2008-tól a MÁV Gépészeti Zrt., 2014-től a MÁV Start Zrt. a munkaadója. Szakmai munkája Hatvanhoz kötötte, itt dolgozott járműszerelőként a kocsijavító műhelyben, majd kocsivizsgáló volt a város pályaudvarain, valamint művezető a műszaki kocsiszolgálatnál.

Az érdekvédelmi munkába 1976-ban, a szakmunkásképző intézetben kapcsolódott be. A ’80-as évek közepétől a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Heves megyei ifjúsági szervezetében, valamint a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) központi vezetőségében képviselte korosztályát. 1994-ben a hatvani Vontatási Főnökség szb-titkárává választották, három évvel később már a budapesti területen referensként dolgozott. 1999-től a VSZ számos testületébentölt be vezető tisztségeket, 2007-től két cikluson át irányította alelnökként az érdekvédelmi munkát. Idén május közepén a szakszervezet elnökévé választották.

Három gyermeke van, második felesége kontrolling szakértő a MÁV Zrt.-nél.
 
– Szinte gyerekként lépett be a szakszervezetbe. Már akkor megmutatkozott az érdekvédelmi munkában nélkülözhetetlen szociális érzékenysége?

– Korán megtanultam, mit jelent az, hogy nincs. Nagyon szegények voltunk. Karácsonykor nálunk nem volt fény a fenyőfán, megtapasztaltam, hogy megmosolyognak a hátam mögött, mert a nadrágom szára a bokámat súrolta. Ez alapozta meg az emberek iránti szociális érzékenységem. Azért szerencsés is voltam, mert elfogadtak az osztálytársaim. Ezt utólag azzal magyarázom, hogy voltak olyan tulajdonságaim, mint például az igazságkeresés, amit elismertek.  Már gyerekként próbáltam felszólalni, ha úgy láttam, valami nincs rendjén. Ma is feladatomnak tekintem a rossz elleni küzdelmet és a jóért való harcot, a tenni akarást másokért. Ez ma nem jellemző a társadalomban.
 
– Ezért is van létjogosultságuk ma is a szakszervezeteknek, hogy kiálljanak a dolgozókért. Hogy látja a mozgalom helyzetét?

– Az érdekvédelmi munka lényegesen megváltozott az új politikai környezetben. Erős és erőszakos kormányakarattal szemben, egy befordult társadalomban a szakszervezetek nem találták még meg a kitörési stratégiát, ezért gyengének tűnnek. A vasúton eredményesnek gondolom a tevékenységünket, ami az összefogásnak és a relatíve jól szervezett, erős szakszervezeteknek köszönhető. A mozgalom egészét tekintve azonban az egyik legnagyobb problémának tartom, hogy a vezetők többsége nem szolgálatnak tekinti a szakszervezeti munkát, saját érdekeiket tartják szem előtt a különböző döntéseknél.
 
– Kemény kijelentés. Ön mitől lesz másabb vezető a Vasutasok Szakszervezetének elnöki posztján?

– Én küldetésnek tartom a megbízatásomat. Olyan vezetésben vállaltam feladatot, ahol érték a tisztességes munka, amit valamennyien küldetésnek tekintünk és szolgálatként kezelünk. Küzdő típus vagyok. Abban hiszek, hogy nem valami ellen, hanem valamiért kell tenni, és nem harcolni, hanem küzdeni kell a közös célokért. A pozíció önmagában semmit nem jelent, a teljesítmény ad neki rangot. A megbecsülés a munkáért, az emberségért jár. Az elnöki pozícióról is úgy gondolom, nem egy megsüvegelendő tisztség, hanem lehetőség egy közösség szolgálatára.
 
– Két cikluson keresztül érdekvédelmi alelnöki tisztséget töltött be a VSZ-nél. Mit gondol, mivel győzte meg a kongresszusi küldötteket májusban, hogy Önre voksoltak és nem az addigi elnökre?

– Már négy éve is biztattak, hogy vállaljam az elnökjelöltséget, de visszaléptem és Papp Zoltánt támogattam. Abban bíztam, hogy rendben mennek majd a dolgok, hatékonyan együtt tudunk dolgozni. Ez azonban nem így történt. Az elődöm ugyanazon az úton kezdett járni, ami Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnökének bukásához is vezetett. Ezt a mi rendszerünk nem tűri el. A küldöttek a változás mellett törtek lándzsát.
 
– Gaskó István szerint a VDSZSZ-en belüli radikális jobboldali csoport puccsolta meg az újbóli elnökké választását. A VDSZSZ és a Mozdonyvezetők Szakszervezete mellett a VSZ is tagja a Vasutas Szakszervezetek Szövetségének (VASZ). Ilyen körülmények között hogyan működnek együtt a továbbiakban?

– Az összefogásról azóta beszél mindenki, mióta szétverték a szakszervezeti egységet, úgy 20-25 éve. A probléma az, hogy azok próbálnak ismételten főszereplők lenni, akik részesei voltak az egység megbontásának. A politikának igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy ez ne is változzon meg. Mindig lesznek olyan emberek, akik kiszolgálják a politika érdekét az önös érdekeikért cserébe. A VSZ is tagja a két éve alakult Magyar Szakszervezeti Szövetségnek, és abban vagyunk érdekeltek, hogy erős szövetség legyen, ehhez minden támogatást megadunk. Személy szerint is szorítok Kordás László elnöknek, hogy sikeres konföderációt hozzon tető alá. Bízom benne, hogy a „nagy mogulok", akik megválasztották, már nem azon dolgoznak, hogy hogyan tudják ellehetetleníteni a munkáját, nehogy jó szövetségi politikát csináljon.
 
A konkrét kérdésére is válaszolva azt mondhatom, hogy a mi tagjaink között is vannak a Jobbikkal szimpatizálók. A szövetséget a vasutasok érdekvédelmének erősítésére hoztuk létre. Sokan féltettek bennünket attól, hogy az együttműködés „felfalja" a szakszervezetünket. Én ezt másképp láttam, és igazam lett. Azt gondolom, jó, hogy „béke" van a vasutas szakszervezetek között. A VDSZSZ-en belül egy ideje már forrtak az indulatok, de le volt fojtva a fedő. Azért robbant akkorát, mert a fedő már nem bírta a gőzt és kibukott. Bárány Balázsék azért álltak élére a dolognak, mert ha nem lépnek, őket is elsodorják. A változásra olyan tagsági igény volt, ami felrobbantotta az egész kuktát náluk. A nagy kérdés szerintem az, hogy milyen hatással lesz az egész szakszervezeti mozgalomra Gaskó István menesztése,béke lesz-e, vagy folytatódik a sárdobálás. Bízom abban, hogy hamarosan helyére kerülnek a dolgok a VDSZSZ-nél és folytatni tudjuk az érdekvédelemben a megkezdett érdemi munkát.
 
– Milyen irányba viszi elnökként a VSZ-t? Milyen változtatásokat tervez a működtetésében?

– A VSZ-nek újra kell szerveznie önmagát, erősítve a jelenlétet minden egyes vasúti telephelyen. A kis közösségekkel és azok vezetőivel el kell fogadtatni, hogy az érdekvédelem nem azonos a szaloncukor akciókkal. Fontos feladat hárul a régiós vezetőkre abban, hogy rendszeressé váljanak a személyes találkozások a tisztségviselők és a tagság között az  információcsere érdekében. Egzisztenciálisan érdekeltté kell tenni őket a tagszervezés és a tagmegtartás eredményességében is. Újra kell alakítani a bizalmi hálózatot a munkahelyeken, gyarapítani a szakszervezeti aktivisták számát. Szükség van a szakmai apparátus erősítésére, hogy hatékonyabb legyen az érdekvédelmi munka. Emellett új alapokra kell helyezni a pénzügyi gazdálkodást. Csak tagdíjbevételből a szakszervezet jelenlegi struktúrájában hosszú távon nem tudja biztosítani a hatékony érdekvédelmet. Meg kell keresnünk azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek a vagyongyarapítást biztosítják és a biztonságos működést garantálják. Hogy a tervezett változtatásokat és azok eredményét megismertessük, elengedhetetlen a külső és a belső kommunikáció megújítása. Ebben a kezdeti lépéseket már meg is tettük.
 
– Sokrétű a feladat. Hogy megfeleljen a kihívásoknak, nem hiányzik majd a diploma?

– Ma Magyarországon nincs szakszervezeti elnököket képző főiskola vagy egyetem. A képzést és az önképzést nagyon fontosnak tartom, igyekszem is elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek segítenek felkészülni az új kihívásokra. Talán nem hangzik nagyképűségnek, hogy azt mondom, tárgyalástechnikailag rafinált, dörzsölt vagyok, és nagyon jól látom, mi a jó a munkavállalóknak a tervezett megállapodásból. A munkatársaimat pedig úgy választom meg, hogy amiben kevésbé vagyok jártas, abban megfelelő szakértelemmel segítsék a munkámat.      
 
– A felvázolt program is azt jelzi, kevés ideje jut a magánéletre. Mi a hobbija?

– Szeretem a focit, a kedvenc sportom azonban a sakk, az elme játéka, amit a stratégia, a megfontoltság és a türelem próbájaként az élet szimbólumának is tekintem. Sok hasznát veszem annak az érdekvédelmi munkában, hogy nagy türelmem van és megfontolt vagyok. A tárgyalóasztalnál sokszor villámgyorsan kell reagálni, dönteni, amit sakkozással is erősítek. A szakmai felkészültség mellett fontos a szellemi frissesség is.
 
Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja: