Április 10-én lesz éppen 59 éve, hogy Sajóecsegen meglátta a napvilágot, a bányavidéknek éppen nem nevezhető Alföldről származó szülők negyedik gyermekeként. Édesanyja szülésznőként, édesapja MÁV-alkalmazottként dolgozott, ő pedig a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban érettségizett, népművelő-könyvtárszakos diplomáját az egri tanárképző főiskolán szerezte. Pályakezdőként a bükkaljai bányaüzem sajószentpéteri művelődési házába került, itt ismerte meg a szakszervezeti munka lényegét is. Innen a Borsodi Szénbányákhoz vezetett az útja, majd 1989-ben a Bányász Szakszervezet fővárosi központjának apparátusába invitálták. Rá öt évre már a szervezet alelnöke megszólítás állt a neve mögött. Egy évvel később az MSZOSZ-nek lett a második embere, ebben a pozícióban két ciklust töltött. 2002-ben tért vissza a Bányász Szakszervezethez, immár elnökként. Jelenleg is a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője, valamint elnöke az IndustriAll Europe (Európai Ipari Szakszervezetek Szövetsége) szociális párbeszéd szakpolitikai bizottságának. Az MSZOSZ elnökségi tagjaként irányítja a konföderáció szak- és felnőttképzési bizottságát, és beválasztották a tavaly decemberben alakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökségébe is.

Zenész, jogász, „aktív” futballista, szakszervezeti vezető. Életrajza rendhagyó életutat mutat. Budapesten született 1952-ben, értelmiségi családban nevelkedett fivérével. Édesapja zenész volt, hosszú évekig a Zeneművészek Szakszervezetének alelnökeként társadalmi munkában igyekezett segíteni az e hivatást választók gondjainak megoldását. Könyvelő édesanyja addig, amíg a gyerekek kicsik voltak, háztartásbeliként a család körüli teendőket látta el. Zenész vénája már apró gyerekként megmutatkozott, alig ötévesen zongorázni tanult, majd a gitár, sőt a klasszikus gitár következett a hangszerpalettán, a nagy szerelem azonban a basszusgitár lett, amely máig hű társa. A konzervatóriumban érettségizett, és a dzsessz tanszékén tanult.  A 60-as-70-es években került kapcsolatba a legkülönbözőbb zenei irányzatokkal és azok neves képviselőivel. Hivatásos zenészként több ismert hazai beat együttessel fellépett, majd – egzisztenciális meggondolásból – évekig külföldön „vendéglátózott”. Három évig zenélt Norvégiában. Ekkor már házas volt,  feleségével két gyermekről gondoskodtak. Átgondolta az életét, hogy mi a fontosabb, a legmodernebb hifi megvásárlása, vagy az, hogy naponta részese lehessen a gyerekei életének. Gyorsan meghozta a döntést, és hazajött. A döntés része volt az is, hogy civil foglalkozást keresett. Az akkori Országos Szórakoztató Zenei Központ előadója lett. 1989-ben választották meg a Zeneművészek Szakszervezetének főtitkárává, 1994-től elnöke a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének. A 2013 decemberében alakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökségének tagja. Államigazgatási és jogi diplomáját szerzett. Felesége dietetikus, két felnőtt gyermeke és két unokája van. Túl a hatvanon is rendszeresen sportol.

Budapest VII. kerületében, szerény körülmények között élő családba született. Édesanyja varrónőként, édesapja gépkocsivezetőként próbálta előteremteni a megélhetésükhöz szükséges pénzt. Bár jó tanuló volt, az általános iskola után férfifodrászképző szakiskolába iratkozott, versenyeket is nyert. A szakmában alig nyolc hónapot dolgozott. Hajtotta a tanulási vágy, ezért beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Gyorsan kiderült, hogy a heti négyestés iskolai elfoglaltságot nem tudja összeegyeztetni a kétműszakos fodrászmunkával. Számot vetett: mi a fontosabb, a pénzkereset vagy a tanulás. Az utóbbit fontosabbnak gondolta, ezért váltott. 1963-ban a VI. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál vállalt adminisztrátori munkát – a harmadával kevesebb fizetésért.

1956. június 1-jén született Mezőcsáton. A leninvárosi Kun Béla Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában érettségizett, itt szerezte általános gépész alapképzettségét. Nagyon szűkös körülmények között nevelkedett. Édesapja hivatásos tűzoltóként szolgált, majd a Tiszai Vegyi Kombinátnál darukezelőként, később vegyipari gépkezelőként dolgozott. Fiatalon, 50 éves korára rokkant nyugdíjas lett. Édesanyja ekkortól vállalt munkát: először az iskola konyháján, majd a TVK-ban üzemi takarítóként alkalmazták.

Akinek nincs empátiakészsége, az ne legyen szakszervezeti vezető – ez a hitvallása a Vasasszakszervezet 60 éves elnökének, aki eddigi életútján végigjárta az érdekvédelmi munka összes lépcsőfokát. A tavaly decemberben alakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökségi tagja úgy véli, aki munka után nem zuhanyozott együtt a piszkos ruhájukból kibújt társaival, és nem hajtott le velük egy pohár sört, nem igazán ismeri a gondjaikat se.

A március közepi óriási hókáosz miatti nyilatkozataival hirtelen médiaszereplővé vált érdekvédő Keszthelyen született 1964. augusztus 12-én. Alapító tagja volt az 1989-ben alakult Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete keszthelyi szervezetének. 2012 februárjában, a szakszervezet korábbi elnöke, Árok Kornél lemondását követően megválasztották a szakszervezet vezetői posztjára.

Júliusban lesz ötven éve, hogy Budapesten megszületett, pontosabban július 18-án kerül majd az ötven szál gyertya a születésnapi tortára. A rák jegy szülötte, ezért is volt mindig meghatározó számára a család. Édesanyja női fodrász volt, édesapja Nyíregyházáról költözött még egészen fiatalon a fővárosba, előbb egy asztalosipari cégnél, később a hajógyári öntődében dolgozott, majd raktáros lett az Agrokernél. Egy szerencsétlen orvosi műhiba szakította el a munkától, fiatalon rokkant nyugdíjas lett, így onnantól életét és idejét „egyke” lánya töltötte ki, alapos menetrendekkel készültek az iskolára, pályaválasztásra, ami rengeteg fejtörést okozott. A szülők a tágabb családi példákat látva nem akarták, hogy Andrea cukrász legyen, de az egészségügyet sem gondolták egy nyugodt és sikeres jövőnek.

Baranya megyei paraszt családba született 1940. november 24-én Pécsett. Szülei földművesek voltak. Gyermekéveit egy kis faluban, Kárászon töltötte. Az azóta már korszerűsített parasztházuk a hozzá tartozó kis kerttel és szőlővel ma is megvan. 1959-ben érettségizett a pécsi bányaipari technikumban, 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetem geodézia szakán szerzett okleveles építőmérnök diplomát. Az egyetem elvégzése után meghívták gyakornoknak a tanszékre, az oktatási munka megkezdése előtt azonban az akkori szabályok szerint ipari gyakorlatra küldték a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalathoz. Itt három évig ismerkedett a földmérő, térképező szakmával, amelynek rejtelmeit a Fotogrammetria és az Általános Geodézia tanszéken oktatóként osztotta meg a következő évtizedekben a hallgatókkal.  Közben, 1967 és 1969 között esti tagozaton gazdasági mérnöki diplomát is szerzett a BME közlekedésmérnöki karán. Fő szakterületei a műemlékvédelemhez kapcsolódó fotogrammetriai felmérések és a térinformatikai eljárások. 1969-ben szerzett egyetemi doktori címet, 1975-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa. 1976 és 1989 között egyetemi docens volt, közben Phd fokozatot és habilitációt szerzett, 1989-ben nevezték ki az egyetem professzorává.  
2011-ben, 70 évesen hivatalosan ugyan nyugdíjas lett, de továbbra is részt vesz a mester- és a szakmérnök képzésben.

Egyszerű munkásemberek gyermekeként született 1954 áprilisában, Városlődön. Édesanyja   tsz-ben, illetve állami gazdaságban dolgozott szakácsnőként.  Édesapja erdőgazdasági munkás, favágó volt. Az ötvenes éveket jellemző szegénységben a négy gyermeket nevelő család ugyan nem éhezett, mert a kis háztájiban megtermelték a főzni valót, ruházkodásra, szórakozásra azonban nem futotta. Tanárai  felfigyeltek jó kézügyességére, javaslatukra jelentkezett a Herendi Porcelángyárba, hogy kitanulhassa a porcelánfestő szakmát. Elvégezte a vállalat által szervezett hároméves alapképzést, majd a feltételül szabott ötéves szakmai gyakorlat után a kétéves mesterképzést, ami után ’80-as évek közepén mestervizsgát tett. Közben leérettségizett. Az elméleti és gyakorlati felkészültségét a különböző porcelánfestési stílusok bemutatásával és egy szabadon választott mestermunka elkészítésével kellett bizonyítania. Hogy ezt milyen sikerrel teljesítette, jelzi, hogy a ’80-as évek második felétől kezdve porcelánfestő mesterként járta a világot: Amerika különböző városaiban, Londonban, de még a Bermuda-szigeteken is népszerűsítette a herendi manufaktúra termékeit, mutatta be a nyugati világnak a különleges ajándéktárgyak készítésének fortélyait.

1954. február 25-én született Budapesten, hatodik, legkisebb gyermekként. Családcentrikus grafikus-festőművész édesapját 3 éves korában elvesztette. Édesanyja háztartásbeli volt. Özvegyen bedolgozói munkákat vállalt, egyedül így is mély szegénységben nevelte a kitűnő tanuló gyerekeket a XVI. kerületi családi házban, bár a helyi közösség igyekezett ebben segíteni. A most 91 éves mama méltán büszke a mára igen terebélyessé vált családjára, hiszen a legszűkebb körben is 54-en ülnek az ünnepi asztalnál. Erre évenként többször is sor kerül.


Ha Te is szeretnél a rabszolgatörvény ellen tiltakozni a Facookon és szeretnél egy ilyen keretet a profilképedre, akkor:
1. kattints a profilképedre
2. kattints a "keret hozzáadására"
3. írd be a keresőbe, hogy "Stop rabszolgatörvény"
4. húzással igazítsd a kívánt helyre
5. add meg, mennyi ideig akarod használni
6. fogadd el a változtatásokat

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ