„Egy szakszervezet a szakmai felkészültségével, az érdemi tárgyalásokon felsorakoztatott alternatíváival tud olyan helyzetet teremteni, amely egyenrangú partnerré emeli. Természetesen a saját értékeinek megőrzésével. Sokan azt hiszik, hogy a szakszervezet vezetője csak lepaktál a cég vezetésével, vagy az országos szervezet vezetői különböző aláírásokkal árulják el a munkavállalókat. Ezt kell elutasítanunk és tettekkel cáfolnunk” – jelentette ki Székely Tamás a Szakszervezetek.hu-nak adott interjúban. A Magyar Szakszervezeti Szövetség újraválasztott alelnöke szerint tudomásul kell venni: a fiatalokat nem lehet ósdi módszerekkel megszólítani. Ezt a korosztályt csak modern online felületeken és eszközökkel, „rájuk szabott” rendezvényekkel és extra szolgáltatásokkal lehet elérni, s számukra karrierlehetőséget, jövőképet, víziót kell felmutatni.

– Új elnököt választott a Magyar Szakszervezeti Szövetség kongresszusa Kordás László személyében, önt pedig megerősítette alelnöki pozíciójában. Elindult az új rendszerváltás a mozgalomban?
 
– Már régen el kellett volna indulnia, de nem hiszem, hogy kettőnk megválasztása jelenti a rendszerváltást. Több kell hozzá. Remélem viszont, hogy mi hozzájárulhatunk az érdemi változáshoz. A tagság már nagyon várja ezt és a türelem egyre fogy.
 
– Milyen tanulságot vont le a választás eredményéből?
 
– Ezt egy könyvben fogom megírni, amelyhez az alapokat már összeraktam. De idő kell még hozzá. Egy biztos: miközben az elnöki poszt három szavazaton múlott, az én alelnöki eredményem – hármas jelölés mellett – erős legitimitást ad. Ez nagyon fontos volt számomra. Azzal pedig, hogy a Vegyipari Szakszervezet hét választott tisztségviselőt ad az új konföderációnak, a VDSZ szerepét erősíti. Ezt is nagy sikernek tartom.
 
– Szakszervezeti körökben nem volt titok, hogy nem együtt tervezték Kordás Lászlóval a MaSZSZ megújítását. A választás végeredménye azonban felülírta az elképzeléseiket, egyben nagy felelősséget rótt a konföderáció legmagasabb szintű vezetésére. Együtt tudnak majd működni a cél érdekében?
 
– Ez nem is kérdés. Természetesen. Ugyanis, nincs más út. Egyébként mindkét elnökaspiránssal azonos korosztályt képviselek. Eddig is megtaláltuk Kordás Lászlóval a közös hangot. Én inkább azt látom, hogy néhányan arra pályáznak, ne legyen sikeres a célok megvalósítása. Rajtam biztos nem fog múlni.  
 
– Visszatekintve az elmúlt csaknem két évre, amikor a három konföderáció bejelentette az egyesülés szándékát, utólag mit lát rossz döntésnek, amin változtatni kell a jövőben?
 
– Két ponton látom a hibát. Az első hiba 2013. október 22-én volt, amikor a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma jelezte, hogy számukra túl gyors a folyamat és december 31-ig ne történjen meg a fúzió, hanem legyen egy „átmenet". A másik hiba a bizalom teljes hiánya. Ennek persze külső okai is voltak.
 
– A tisztújítás előtt járták az országot, tesztelték a tagságot. Mit érzékelt, mire lenne igényük a szervezett dolgozóktól, amit ma nem kapnak meg az érdekvédelmi szervezetektől?
 
– Számtalan elvárás fogalmazódott meg a kollégák részéről. Ezek között vannak irreálisak is. Nekünk most elsőként a tényleges Magyar Szakszervezeti Szövetség „brand"-jét kell megteremtenünk.
 
– Ön szerint milyen típusú átrendeződésre lenne szükség a konföderáción belül?
 
– Meg kell erősíteni az ágazati szervezeteket és a területi struktúrát. Az ágazati szövetségekre azért van szükség, mert a saját szakmai munkájukat nekik kell professzionálisan képviselni. A területi struktúrának pedig az elsődleges szerepe a gyors elérés, a helyi szakmai támogatás biztosítása.
 
– Nem új keletű probléma az ifjú generációk érdektelensége. Milyen eszközökkel és módszerekkel lehetne vonzóvá tenni a fiatalok számára a szakszervezeti munkát?
 
– Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert többeket akaratomon kívül is megbánthatok. De tudomásul kell venni: a fiatalokat nem lehet ósdi módszerekkel megszólítani. Ezt a korosztályt csak modern online felületeken és eszközökkel, „rájuk szabott" rendezvényekkel és extra szolgáltatásokkal lehet elérni. És ami még fontos: karrierlehetőséget, jövőképet, víziót kell mutatni. Egy vidéki fórumon az egyik felszólaló azt mondta, hogy egy ujján meg tudja számolni azokat a szervezeteket, ahol a vezető tudatosan nevelte ki utódját évek alatt. Ezt komolyan kellene venni.
 
– Milyen jövőképe és motivációja volt, amikor szakszervezeti vezető lett? Ez megváltozott az elmúlt több mint tíz évben?
 
– Az elsődleges célnak évek óta egy szakmailag felkészült, a kihívásokra gyorsan reagálni képes szakszervezeti modell megvalósítását tartom. Már 10 évvel ezelőtt is túl sok volt a konföderációk száma. A nihilből is ki kell zökkenteni a szervezetek vezetőit.
 
– Mi lehet a hívószó arra, hogy egy fiatal a szakszervezeti életpályát válassza?
 
– A közösség mindenképpen ilyen. Támaszkodhat másokra, tehet másokért, változtathat a munkavállalók helyzetén. Aki felelősséget érez másokért, annak köztünk a helye.
 
– A megváltozott körülmények között hogyan lehet harcosabbá, hatékonyabbá tenni a szakszervezeti munkát?
 
– Vissza kell foglalni az utcát. A politika 2006-ban elrabolta és még nem sikerült igazán visszafoglalni. A tárgyalások szem előtt tartása mellett meg kell értetni az általunk képviselt dolgozókkal, hogy nélkülük nem megy. A jelenlegi hatalom olyan modellt épített ki, amely a diktátumokat részesíti előnyben. Érdemi egyeztetés nincs. Ezt látva, a munkáltatók is egyre „szemtelenebbek". Ennek nagy a kockázata. Olyan eszközöket is be kell vetni, amelyek eddig nem voltak szokásosak.
 
– A mai multi világban a pénz diktál. Mit tud tenni a szakszervezet annak érdekében, hogy egyenrangú partnernek tekintsék a munkaadók, egyáltalán szóba álljanak a dolgozók képviselőivel?
 
– A hosszútávon gondolkodó munkáltatók egyenrangú partnernek tekintik a szakszervezeteket a világban, még itthon is. Az érdemi szociális párbeszéd a „multi világban" nélkülözhetetlen. Ezt meg kellene érteni azoknak a magyar vezetőknek is, akik az elmúlt években kerültek ki különböző iskolákból és azt gondolják, hogy a szakszervezet nélkülözésével, vagy megszervezésének akadályozásával előbbre juthat a cég és a saját karrierje is. Ez rossz gondolkodás. Meg kell értenie a munkáltatónak, hogy az ő érdeke is egy erős, jól működő szakszervezet, mert jogfosztott és kizsigerelt munkavállalókkal nem lesz soha versenyképes, például a távol-keleti konkurenciával szemben. Innovatív, minőségi munkát pedig nem várhat el rabszolgáktól. Ebben segíthet neki a munkavállalói érdekképviselet. Egy szakszervezet a szakmai felkészültségével, az érdemi tárgyalásokon felsorakoztatott alternatíváival tud olyan helyzetet teremteni, amely egyenrangú partnerré emeli. Természetesen a saját értékeinek megőrzésével. Sokan azt hiszik, hogy a szakszervezet vezetője csak lepaktál a cég vezetésével, vagy az országos szervezet vezetői különböző aláírásokkal árulják el a munkavállalókat. Ezt kell elutasítanunk és tettekkel cáfolnunk.
 
– A nemzetközi példák azt mutatják, hogy klasszikusan Nyugat-Európában, ahol a kapitalista szemlélet nem új keletű, nagyon jól tudnak működni a szakszervezetek. Ön szerint mi a titkuk, és Magyarországon hogyan lehetne honosítani a módszereiket?
 
– Sok helyen olyan jogokkal rendelkeznek a szakszervezetek, amelyek garantálják, hogy nem packázhatnak velük a mindenkori kormányok. Az ottani munkavállalók is sokkal tudatosabbak. Nem véletlenül: például a skandináv országokban a szakszervezetek kezelik a munkaerő-piaci alapot, de még a gyengébb szervezettségű franciáknál is azt tapasztalni, hogy ha hívják őket, akkor tudják, utcára kell menni, mert a szolidaritás nekik szent. Ezért rendezni kell a szakszervezetek alkotmányos jogait. Biztosítani kell törvényes feltételekkel a működésüket. Az elmúlt 5 évben nagyon megnyirbálta a hatalom a szakszervezetek jogait és a tisztségviselők védettségét. Másfelől pedig, és ez is rosszul eshet egyeseknek, valódi szakszervezeteknek kell valódi érdekképviseleti munkát végezni. Csak így szerezhető vissza a szakszervezetek presztízse.
 
Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja:

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció