„A kft.-t úgy kell működtetnünk, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, ez egy szakszervezeti tulajdonú társaság. Itt a szociális érzékenységnek egy fokkal mindig nagyobbnak kell lennie, mint bármelyik más gazdasági társaságnál Magyarországon” – mondta a Szakszervezet.hu-nak a három konföderáció ingatlanvagyonát kezelő Autonóm-ÉSZT-SZEF Vagyonkezelő Kft. új ügyvezető igazgatója. Varga Tamás azt vallja, az eszmeiség okán a társaságnál dolgozó valamennyi munkavállalónak meg kell adni a tiszteletet és a megbecsülést, az őt megillető juttatásokat függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag vagy nem. „Ha ez így történik, hiszem azt, hogy a hajó halad előre. A kapitányi hídon ugyan én állok, az evezőket viszont ők húzzák, és ezt tudnia kell mindenkinek” – fogalmazott a Bokori Lászlót váltó új ügyvezető igazgató.  

Budapesten született 1975-ben. 1994-ig, a középiskola elvégzéséig Monoron élt a családi otthonban.  Esztergályos édesapja pályafutása a tűzoltóságon fejeződött be: a monori városi tűzoltóság szolgálat-parancsokaként vonult nyugdíjba. Édesanyja kéziszedőként dolgozott az Akadémia Nyomdában, a rendszerváltozás idején azonban munkanélkülivé vált.

A csepeli műszaki szakközépiskolában érettségizett repülőgép-szerelő technikusi minősítéssel. Első diplomáját a dunaújvárosi főiskola gépészmérnök karán szerezte, s idén fejezte be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola mérnök-közgazdász másoddiplomás képzését.

Dunaújvárosban szakképviselőként dolgozott a hallgatói önkormányzatban, amelynek alelnöki tisztét is betöltötte.  

Gépészmérnöki diplomájával eredeti szakmájában helyezkedett el a repülőgépek karbantartásával, nagyjavításával foglalkozó Lufthansa Technik Kft.-nél, ahol öt éven keresztül dolgozott. 2004-ben pályázat útján az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, az Értelmiségi Szakszervezeti Szövetség és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma közös vagyonát működtető AÉSZ Vagyonkezelő Kft. műszaki vezetője lett. Ezt a funkciót tizenegy évig töltötte be. Ez év júniusában vette át elődjétől és mentorától, Bokori Lászlótól az ügyvezető igazgatói posztot.

Nős, 4 és féléves kislányát és féléves kisfiát dunakeszi családi házukban nevelik feleségével, aki a gyes előtt az egyik építőipari cégnek volt a pénzügyi vezetője.

– Szakszervezeti tag?

– Nem. Első munkahelyemen, a repülőtéren tagja voltam a szakszervezetnek. Az AÉSZ Kft.nél a pozícióm miatt nem léptem be a helyi szervezetbe és nem hiszem, hogy jó elgondolás lenne első számú vezetőként ezt megtenni. 

– A beosztottaitól elvárja, hogy szakszervezeti tagok legyenek?

– Természetesen a kft.-nél is működik szakszervezet, de nem tartom számon, hogy a hetven munkatárs közül ki a tagja. Álláspontom szerint egyébként – nem azért, mert ez a cég szakszervezetek által tulajdonolt társaság – az eszmeiség okán valamennyi itt dolgozó munkavállalónak meg kell adni a tiszteletet és a megbecsülést, az őt megillető juttatásokat, függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag vagy nem. Ha ez így történik, hiszem, hogy a hajó halad előre. A kapitányi hídon ugyan én állok, az evezőket viszont ők húzzák és ezt tudnia kell mindenkinek.

– Bizonyára már szerzett tapasztalatokat a tulajdonosok és a kft. vezetésének együttműködéséről. Milyen tárgyalópartnernek tartja a szakszervezeti vezetőket?

– Ha egy kapcsolatban emberként bánunk a partnerrel, legyen az akár a tulajdonosok képviselője, nem hiszem, hogy probléma alakul ki. Emlékezetes, huszonkét évvel ezelőtt kizárólag azért hozták létre a konföderációk a vagyonkezelő szervezetet, hogy előmozdíthassák szakszervezet-politikai céljaikat, javítsanak a működési feltételeiken. A mi feladatunk a ránk bízott ingatlanvagyon kezelése és hasznosítása, mindamellett, hogy a tulajdonosoknak fizetett bérleti díjakkal elősegítjük a konföderációk működését. Ezek között a feladatok között meg kell találnunk az egyensúlyt úgy, hogy mindenki komfortosan érezze magát és teljesüljenek a velünk szemben támasztott vagyongazdálkodási és állagmegóvási elvárások is. A kft.-t mindazonáltal úgy kell működtetnünk, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, ez egy szakszervezeti tulajdonú társaság. Itt a szociális érzékenységnek egy fokkal mindig nagyobbnak kell lennie, mint bármelyik más gazdasági társaságnál Magyarországon.

– Ehhez jó útmutatót szolgáltatott elődje, Bokori László munkája.

– A mentorom valóban szociálisan érzékeny ember, én is így szocializálódtam a társaságnál, és hozzáteszem, az életben is. Főiskolás koromban részt vettem a hallgatói önkormányzat munkájában, az alelnöki tisztet is betöltöttem. Átéreztem és értettem a fiatalok problémáit, dolgoztam azok megoldásán. Jól éreztük magunkat Dunaújvárosban. Partneri kapcsolatot tartottunk fenn a selmecbányai egyetemmel, amelynek régi diákhagyományait ápoltuk, sőt be is építettük a programjainkba. Sokat tanultam a másodképzésen selmecbányai diákként, ami annyira megérintett, hogy ma is közéjük tartozónak érzem magam. Szeretnék építeni Bokori László szakmai tapasztalatára, a tulajdonosokkal való együttműködésből megszerzett kapcsolati tőkéjére, arra az információmennyiségre, ami keveseknek adatik meg ma Magyarországon. 

– Karriervágy miatt hagyott fel a repülőgép-szereléssel?      

– A német-magyar tulajdonú Lufthansa Technik Kft. repülőgépek karbantartásával, nagyjavításával foglalkozott. Diplomával a zsebemben is öt éven keresztül dolgoztam választott szakmámban. Szép emlékekkel jöttem el a repülőtérről, de ott már nem volt meg a lehetőség az előrelépésre. 2004-ben az AÉSZ Vagyonkezelő műszaki vezetői állást hirdetett meg a Hotel Benczúrban. Szerencsémre olyan csapatba sikerült bekerülnöm, amely azóta is meghatározza az életemet. Tökéletesen érzem magam, szakmailag is kiteljesedhettem.   Megtaláltam a számításomat, ami miatt az előző munkahelyemről eljöttem. A kft. által üzemeltetett épületek nem mai építmények, ezért mindig találok megoldandó problémákat. Az elmúlt tizenegy esztendőben nagyon jól együtt tudtunk működni az eddigi ügyvezető igazgatóval. Bokori László a káderképzésben is jeleskedett. Nagyon jó tanárom volt, igaz, volt egy diák is mellette, aki felismerte az itteni munkában a perspektíva lehetőségét. A mentorom pedig felismerte bennem a fogékonyságot. Tisztában voltam azzal, hogy a lehetőséget meg kell ragadni, azt soha nem ingyen kapja az ember. Tettem azért, hogy előre léphessek. Idén fejeztem be a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán a mérnök-közgazdász másoddiplomás képzést, aminek nagy hasznát veszem a mostani munkámban. 

– Mit gondol, miért éppen önt szemelte ki utódjául a visszavonult ügyvezető igazgató?

– Bokori László elárulta nekem. Tetszett neki, hogy soha nem vártam meg, amíg feladatot kapok, mindig észrevettem a tennivalót. Meggyőződhetett arról, hogy soha nem féltem attól, ha valamit nem tudtam, de tettem azért, hogy ne legyenek sötét foltok a tudásomban. A kft.-nél nagyon sok terület adódott, ami kevésbé volt a sajátom, de a feladatokat meg kellett oldanom. Időben felismertem, hogy képezni kell magam, hogy elérjem a céljaimat. A lehetőség se Bokori László nélkül, se nélkülem nem jutott volna el a megvalósulásig. Laci érdeklődését az is felkeltette szerintem, hogy észrevette bennem a lojalitást, amit a társasággal szemben tanúsítok és csatlakoztam a tudásommal az általa felállított csapathoz. Ezt a lojalitást és tudást várom el a kollégáktól is.  

– Ügyvezető igazgatóként milyen változtatásokat tervez a kft.-nél?

– A rendszernek a továbbiakban is ugyanúgy kell működnie, ahogy az elmúlt 22 évben működött. Nem hiszem, hogy a legszerencsésebb lenne, ha első lépésként változtatásokat vezetnék be. Az elmúlt fél évben is kiemelt feladatomnak tekintettem, hogy a kollégákkal folyamatosan kommunikáljak és felderítsem az esetleges problémák gyökereit. Ezt a gyakorlatot a későbbiekben is szeretném folytatni. Azt tervezem, hogy ügyvezető igazgató pozícióból is végigelemzem azokat a folyamatokat, amelyek működtetik a vállalkozást és ha olyasmit tapasztalok, ami javítható és a javítás után kicsit gördülékenyebbé válhat a munka, a társaság működése jobbá válhat, a döntéseket meg fogom hozni. Fél év után nem biztos, hogy a változtatások időszerűek lennének. Legalább egy évnek el kell telnie, amíg minden folyamatot tökéletesen megismerek, átlátok, utána kell kijelölni a célokat. Azon dolgozom majd, hogy az általam vezetett társaság – igazodva a piaci elvárásokhoz – megteremtse a fejlődéshez szükséges anyagi és nem anyagi erőforrásokat, amellett, hogy a ránk bízott ingatlanokat a mai vendég- vagy bérlői igényekhez igazítsuk. Ez különösen fontos egy olyan cég esetében, ahol az üzemeltetett ingatlanokon keresztül nemcsak a saját magunk hírnevét kell öregbítenünk, hanem a tulajdonosok elfogadottságát is. Rövid és hosszú távú célkitűzéseim között szerepel, hogy a vagyonközösséget egyben tartsuk, természetesen tudomásul véve azt, hogy ez kizárólag tulajdonosi döntési kompetencia. Azonban az üzemeltetésünkben lévő legnagyobb ingatlanról, a Hotel Benczúrról elmondható, hogy bizonyos területei – mint a hall, illetve a rendezvények megtartására alkalmas helyiségek – felett eljárt az idő, ezért a rekonstrukció elengedhetetlen.  Azt szeretnénk, hogy úgy három-öt év alatt sikerül az ingatlanrészeket a mai kornak megfelelő átalakítani. A korszerűsítéshez természetesen szükség van a területek hasznosítási lehetőségeinek pontos felmérésére és a leendő műszaki tartalom kijelölésére, biztosítva a későbbi eredmények megteremtését.

– A kollektívában is tervez újításokat?

– A kollégákat „örököltem", valamennyiükkel több mint tíz éve dolgozunk együtt problémamentesen. Egyetlen munkatársamat választottam én. Szükség volt egy új műszaki vezetőre, aki a napi rutin műszaki feladatokat átveszi tőlem. Egy hölgyet sikerült kiválasztanom, aki szeptember 1-jétől dolgozik nálunk, máris sikerült beilleszkednie.

– Negyvenévesen úgy érzi, eljutott a karrierje csúcsára? Nincsenek más ambíciói?

– Alapvetően hűséges típus vagyok. Hiszek abban, hogy az ember egy életre választ társat magának, és így vagyok a munkával is. Nem tartom célravezetőnek a munkahely-változtatásokat. Mindenkinek meg kell találnia a saját területén a kihívásokat és az előrelépési lehetőséget. Nekem ez sikerült.

 – Mit csinál szabadidejében?

– Nagyon szeretem a papíralapú újságokat, könyveket olvasni. Régebben a szokásos fiús sportokat űztem, közben három évig kung-fuztam is. Mostanában inkább a biciklizésnek hódolok. Ebben is az elődöm a példaképem: az általa csapatépítési szándékkal szervezett biciklitúrák elérték a céljukat. Szeretném folytatni. A túrákra pedig várjuk Bokori Lászlót is, hogy érezze, a csapat tovább halad a megkezdett úton.    

Kun J. Erzsébet 

Eseménynaptár

loader
Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció