Modellünk alapján megoldhatja úgy a kormány a belengetett járulékcsökkentést, hogy azért nem kell nagy költségvetési kockázatot sem vállalnia – írja az mfor.hu.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrég árulta el, hogy az élőmunkára rakódó járulékok csökkentését tervezi a kormány reagálva a mára kialakult munkaerőpiaci helyzetre, ezzel pedig végre beérni látszik a szakszervezetek évek óta tartó, erre irányuló „ostroma”.
Mennyibe kerül a dolgozó?
A munkavállaló a bruttó béréből
16 százalék személyi jövedelemadót,
10 százalék nyugdíjjárulékot,
7 százalék egészségbiztosítási járulékot
és 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulékot fizet.
A munkaadó a bruttó bérre számolva
27 százalékos szociális hozzájárulási adót (ez a korábbi munkaadói nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék és munkaerőpiaci járulék),
1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást fizet.
Értelemszerűen a nyugdíjjárulékok a nyugdíjbiztosítási alapba, míg az egészségbiztosítási járulék az egészségbiztosítási alapba vándorol, a szociális hozzájárulási adó (szocho) döntő része felosztásra kerül a két kassza között (együtt a tb-alap), egy kis része pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba megy. A 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás pedig az oktatási területre kerül.
Ebből kiindulva már látszik, hogy a járulékcsökkentés nem annyira egyszerű feladat, mint az elsőre tűnik. A tb-alapok egyensúlya ugyanis sarkalatos pont, melynek megteremtése az elmúlt évek intézkedéseinek eredménye. Az idei költségvetés szerint a tb-alapokba várhatóan 4 229 milliárd forintnyi szocho jut majd, melyen 156 milliárdos lyukat üthet számításaink szerint a szocho egyetlen százalékpontos csökkentése is.
Arról sem szabad ugyanakkor megfeledkezni, hogy a járulékcsökkentés pozitív hatásain nyer is a költségvetés. Ha ugyanis a vállalkozások a bérek emelésére fordítják a járulékcsökkentéssel nyert összeget, akkor a magasabb nettó bérek növelik a háztartások vásárlóerejét, így áfa formájában visszakerül a járulékoknál kiengedett pénz. A probléma azonban az, hogy ezt nehéz lenne átsorolni a tb-alapokba, ezért az optimális az, ha úgy engednek ki a tb-alapból pénzt, hogy az más hatások eredményeként vissza is kerüljön.
Egyszerűbben, a szociális hozzájárulási adó soron megjelenő költségvetési bevétel három tényező szorzata: a foglalkoztatottság, a bérek és a szociális hozzájárulási adó mértéke.
1) Először is megvizsgáljuk, mit okozna egy nagyobb mértékű járulékcsökkentés, vagyis ha a 27 százalék helyett csak 20-at kellene fizetnie a bruttó bérre a munkaadónak.
Az így kiesett több mint 920 milliárd forintot úgy lehetne ellensúlyozni, ha a foglalkoztatottság tavalyi évivel megegyező mértékű (2,6 százalékos) növekedése mellett a bruttó bérek 31,6 százalékkal emelkednének, amire vajmi kevés esély mutatkozik. Viszont még egy nagyobb mértékű,
5 százalékos foglalkoztatottságbővülés esetén is 28,5 százalékos béremelésre lenne szükség. Vagyis a drasztikus járulékcsökkentést ez alapján elvethetjük.
2) Egy jóval szelidebb mértékű csökkentést azonban könnyedén elviselhet a költségvetés. 2 százalékponttal 25 százalékra mérsékelnél a szochót, akkor az kicsivel nagyobb mint 300 milliárdos lyukat ütne a büdzsén, viszont az elmúlt évek alapján reális gazdasági folyamatok bőven tudnák annyira ellensúlyozni, hogy a jelenlegi szintű bevétel érkezzen a tb-alapokhoz.
Ehhez a 25 százalékos szocho mellett 2,6 százalékos foglalkoztatottság-bővülésre lenne szükség, ami nagyjából 100 ezer új dolgozót jelentene, ráadásul 2015-ben 2,6 százalékkal lett több foglalkoztatott hazánkban. Emellé pedig 5,2 százalékos - szintén nem kiugró mértékű - átlagos bérnövekedési ütem szükségeltetne.
Mindezek alapján úgy tűnik, a jelenlegi körülmények között és gazdasági folyamatok mellett
egy kismértékű, 2 százalékpontos járulékcsökkentést könnyedén végre lehet hajtani anélkül, hogy különösebben megterhelné a költségvetést.
A kérdés csak az, hogy ezzel megelégednek-e a munkáltatók, a szakszervezetek és ezzel el rá lehet-e lépni a munkaerőpiaci problémák megoldásához vezető útra.
Forrás: mfor.hu
