Az egyenlő bánásmód jegyében „harc a férfi 40-ért” mottóval kezdeményezett magánemberként népszavazást Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezete tisztségviselője. A referendum megtartásához szükséges aláírásgyűjtés elindítására zöld utat adott a Kúria. Az indítványhoz – amelynek célja, hogy a 40 évet ledolgozó férfiak is nyugdíjba vonulhassanak – szinte példátlan módon a két legnagyobb konföderáció, a MASZSZ és a Liga kezdeményezőként, míg a Munkástanácsok valamint több konföderációhoz nem tartozó szakmai szakszervezet támogatóként sorakozott fel. Bodnár a Szakszervezetek.hu-nak azt mondta: az együttműködés azt üzeni, hogy elindulhat a szakszervezeti mozgalomban egy olyan összefogás, amely jó ügy mögé állva igazi akciószövetséget eredményezhet.
– Ha november elejéig összegyűlik legalább 200 ezer támogató aláírás, még idén megtartható lesz a népszavazás arról, hogy a férfiak is lehetőséget kapjanak a korhatár előtti nyugdíjba vonulásra. Honnan jött az ötlet a kezdeményezéshez?
– Szakszervezeti tisztségviselőként foglalkoztatott a kérdés, hogy a korkedvezmény és a korengedmény intézményének kivezetése után mi lesz azokkal a munkavállalókkal, akik koruk illetve egészségi állapotuk miatt már nem tudják korábban végzett munkájukat ellátni. Bár 2012-ban született egy kormányhatározat arra, hogy létre kell hozni a korkedvezményt kiváltó rendszereket és megállapodás is megfogalmazódott tavaly decemberben, hogy a kormány a parlament tavaszi ülésszakán napirendre tűzi a kérdést, kiderült, ez csak év végi ígéret volt. Egyébként a kormányzatban volt tárgyalási szándék, de megállapodási akarat nem. Ez engem nem hagyott nyugodni, mert azt gondolom, sérti az egyenlőbánásmód elvét és a társadalmi esélyegyenlőséget, ha a társadalom nem mindegyik rétege kap lehetőséget arra, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuljon. Meg kell szüntetni a diszkriminációt úgy, hogy ne sérüljön a nők 40 éves jogviszonyra épített programja, hanem biztosítsák a férfiak számára is ezt a lehetőséget.
– A nyugdíjfolyósító úgy számolja, hogy ezzel a kedvezménnyel már a bevezetés évében 150 ezerrel nőne a nyugdíjasok száma, ami a nyugdíjszakértő szerint katasztrófához vezetne. Simonovits András, az MTA tudományos tanácsadója az RTL-nek úgy fogalmazott: csak akkor szabadna zöld utat adni a kedvezménynek, ha az érintettek „büntetésként" csökkentett nyugdíjat kapnának. A nyugdíjrendszerünk tendenciáit ismerve jó lépés lenne a lehetőség kiterjesztése?
– A népszavazás kiírásáért indított harchoz erőteljes motiváció volt az öregségi nyugdíjkorhatár emelése, az, hogy az 1957-ben születettek 65 éves korukban vonulhatnak vissza az aktív munkából. Ez az én munkaterületemen, a tömegközlekedésben is több foglalkoztatási körben problémát jelent. Felteszem a kérdést: egy 65 éves mozdonyvezető vagy buszsofőr mögé mennyire nyugodtan ülnek le a járműben azok az emberek, akik már saját tapasztalatból tudják, hogy bizonyos kor után lassul a reakcióidő, ami ellehetetleníti a felelősségteljes munkavégzést? Példaként hozhatom a felsővezeték szerelőket, akiknek az a feladatuk, hogy a magasban lógva vizsgálják a vezetékek és kapcsolatok állapotát. Egy hatvanas dolgozó hogyan képes felmászni a felsővezetékhez? Erős érvnek tartom az egészségkárosodást. A vasútnál, de más, veszélyes üzemként működő munkahelyeken is 50 év felett már évente részt kell venni orvosi vizsgálaton. Ezeken a vizsgálatokon az emberek egészségi állapotuk miatt sorra „kipontozódnak", vagyis nem felelnek meg a munkakörüknek egyebek mellett cukor, magas vérnyomás, látás- vagy ízületi problémák miatt. Mi lesz ezekkel a munkavállalókkal, akik koruk és egészségi állapotuk miatt nem képesek ellátni addigi munkájukat? A szakszervezetek folyamatosan jelzik a problémát, hogy nem hoztak létre rehabilitációs munkaköröket, de nem történik semmi.
Ide sorolnám azt a tényt is, hogy Magyarországon a nők átlag életkora 78 év, a férfiaké pedig 70 esztendő. Egyébként az Európai Unióban jó példák igazolják azt, hogy amit elindítottam, igenis kivitelezhető. Mindezek alapján határoztam el, hogy ha a kormány nem lépett a 2014 decemberében megszüntetett korkedvezmény és korengedmény intézményrendszerének kiváltása érdekében, népszavazás kiírását kezdeményezek. Az aláírási ív hitelesítését kérve még április elején fordultam a Nemzeti Választási Bizottsághoz, a testület azonban arra hivatkozva, hogy a költségvetést közvetlenül érintő kérdésről van szó illetve nem látta megvalósulni a választói egyértelműség követelményét, így nemet mondott. A Kúria másként ítélte meg, felülírta a bizottság elutasító határozatát, megállapítva azt, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott.
– Reális esélyt lát arra, hogy november elejéig összegyűlik a 200 ezer hitelesített aláírás?
– Bízom abban, hogy a szakszervezetek összefogásával – és a kezdeményezésem is erre irányult – egy-két hónap alatt összejön. Ez olyan érdekvédelmi ügy, ami mögé fel tudnak sorakozni a szakszervezetek. Azt remélem, valamennyi szervezett és nem szervezett munkavállaló, valamint minden szavazó polgár fontosnak tartja a célt, ezért aláírásával támogatni fogja az ügyet. Az ÜGY pedig az, hogy legyen erről népszavazás. a ez megtörténik, akkor megszólítjuk azokat a pártokat, amelyek HaÉrdekvédőként naponta járom a vidéket, sok emberrel találkozom. Még a Kúria döntése előtt egy fórum szünetében tíz embertől kérdeztem meg, hogy támogatná-e a referendumot. Közülük kilencen igent mondtak és csak egyikük válaszolta azt, hogy támogatja ugyan a kezdeményezést, de nem adná hozzá a nevét. Ez az arány szerintem jó előjel. Mint ahogy az is, hogy az interneten elindított számláló eddigi adatai szerint a reagálóknak 85-90 százaléka mondja azt, hogy támogatja a referendumot.
– Történelmi pillanatnak mondható a szakszervezeti mozgalom elmúlt negyed százados megosztottságát ismerve, hogy a két legnagyobb konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Liga együtt állt egy ügy mögé. Hogyan érte ezt el?
– A törvény szerint legalább húsz, legfeljebb harminc választópolgár támogatását kell megszerezni az aláírás elindításához. Amikor március végén elindítottam az ügyet, a Liga elnöke, Gaskó István, másodikként írta alá az ívet. Megkerestem a MASZSZ elnökét, Kordás Lászlót, aki azt mondta: végre egy olyan ügyet teszek le az asztalra, ami elindíthatja a szakszervezetek széles körű összefogását. Erre most itt az esély. Az elmúlt években azon dolgoztam, hogy egy ernyő alá tudjuk hozni a szakszervezeteket, ne legyen széthúzás. Ez most olyan ügy, amiben a legjobb segítők az érdekvédelmi szervezetek lehetnek. Megkerestem más konföderációk vezetőit is, akik arról biztosítottak, támogatóként számíthatok rájuk. Hasonlóan nyilatkozott több ágazati és szakmai szervezet vezetője is. A célom az, hogy akciószövetség jöjjön létre, amelyben valamennyi érdekképviselet egy közös, nagy ügyet támogat. Ebben a szövetségben mindenki aláírása és mindenki szavazata egyformán fontos.
– Mivel magyarázza, hogy egy olyan, a társadalom szinte egészét érintő kérdésben, mint az üzletek vasárnapi zárva tartása, nem voltak képesek így összerendeződni a szakszervezetek?
– Harmincöt éve vagyok szakszervezeti tisztségviselő, a szervezetek működését közelről ismerve azt látom, nem volt olyan ügy, ami mögé szinte minden munkavállaló azonos érdekből oda tudott volna állni. Sajnos a magyar társadalomban alacsony a szolidaritás és ezt a mindenkori hatalom kihasználja. A vasárnapi zárva tartás kérdése még nem tart ebben a stádiumban. A mostani összefogással üzenni szeretnénk, hogy elérkezett az idő, amikor az összefogás a munkavállalói érdekek a legfontosabbak. Már húsz évvel ezelőtt sem volt indokolt a hat konföderáció működése, mivel megosztotta a munkavállalókat. Mára olyan a helyzet a munka világában, hogy változnia kell a mozgalom struktúrájának. Össze kell fogni az erőnket, hogy hatékonyan tudjuk elvégezni az érdekvédelmi feladatunkat.
– Köszönöm az interjút. Sok sikert kívánok.
Kun J. Erzsébet
