A minőségi oktatást, a magasan képzett munkaerőt tartaná a gazdasági versenyképesség egyik fő zálogának az Állami Számvevőszék friss elemzése. A valóság viszont az, hogy csökken a felsőfokú képzést szerzők száma, és a digitális tudásunk messze elmarad a munkaerőpiaci elvárásoktól. Kijöttek a tavalyi kompetencia­mérések eredményei is, ezek szerint viszont jól teljesít az oktatás. A Hetek cikke.

Az Oktatási Hivatal a héten közzétette a 2021-es országos kompetenciamérés adatait. Mint ismert, országszerte évente felmérik a 6., 8. és 10. évfolyamosok szövegértési és matematikai kompetenciáit. A tavaly tavaszi mérés a pandémia utáni első vizsgálat volt, mivel 2020-ban járványügyi okokból elmaradt az esemény.

A 2021-es értékek szerint a 8. és 10. évfolyamosok teljesítménye a járvány előtti mérésekhez hasonló maradt. A 6. osztályosok eredményei – akik egyébként is rendre alulteljesítenek az országos kompetenciaméréseken – matematikából az előző 12 év átlageredményéhez képest 1,7 százalékkal, szövegértés terén pedig 0,7 százalékkal csökkentek. Az OH szerint ez az adott körülmények között jó eredménynek tekinthető.

A hivatal arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt öt mérés során csökkent a családi háttér iskolai teljesítményre gyakorolt (nemzetközi viszonylatban is régóta kirívó) hatása. Ez amiatt is figyelemre méltó adat, mert ha valamikor, akkor a járvány idején egész biztosan felértékelődött a szülői támogatás hatása. Másik pozitív fejlemény az OH szerint, hogy a településtípusonkénti teljesítménybeli különbségek tavaly nem nőttek, ami azt mutatja, hogy a járvány nem erősítette fel a (már meglévő, igen számottevő) különbségeket a községek, városok, megyei jogú városok, és a főváros között.

Mennyire látunk tisztán?

Mindez azért is örvendetes, mert általunk megkérdezett általános iskolai pedagógusok arról számoltak be, hogy iskoláik belső, őszi felmérései nagyobb visszaeséseket (10-15 százalékos romlásokat) mutattak. Azt is elmondták, hogy nemcsak tudásbeli elmaradást okozott a járvány, hanem máig nagy erőfeszítést igényel a gyerekek visszaintegrálása az iskolába, rávenni őket, hogy bejárjanak, hozzák magukkal a felszerelésüket, készüljenek, figyeljenek, „felvegyék a ritmust”.

A 2021-es kompetenciamérés kapcsán Nahalka István oktatáskutató Facebook-bejegyzésében lényegében arról ír, hogy az adatok arról tanúskodnak: nagyon sok gyerek nem írta meg a felmérést.
A szakértő végignézte, 2008 óta hogyan alakult az országos mérésekben részt vevő diákok száma. Azt találta, hogy a tesztet író 6. évfolyamosok létszáma 8., majd 10. osztályba érve fokozatosan és növekvő mértékben csökkent, de 2019-ben, amikor az eddigi legjobb eredmények születtek, kiugróan nagy volt a létszámcsökkenés. Addig 3-4 ezer fős volt a különböző évjáratok közti elmaradás, 2019-re viszont a két évvel korábbi hatodikos tesztírók közül 11 ezren, míg a korábbi nyolcadikosok közül 13 ezren tűntek el.
 

Ezek a számok 12-15 százalékos csökkenést jelentenek, de ehhez tessék hozzágondolni, hogy kik azok a gyerekek elsősorban, akik kikerülnek az oktatásból (vagy nem írnak tesztet, mert megkérik őket, hogy maradjanak otthon). Nyilván az átlagosnál lényegesen gyengébb eredményeket produkálók”

Hozzáteszi: 2021-re a csökkenés a nyolcadikosok esetében több mint 5500, a tizedikesek esetében közel 4500. Összevetésként felidézi: a 2012-ben tizedikesek esetében csak kb. 5000-rel kevesebben írták meg a teszteket, mint ahányan voltak 2008-ban hatodikosként. Most, 2021-ben, a tizedikes évfolyamban már közel 16 000-rel kevesebben írtak tesztet, mint 2017-ben hatodikosként.
Tény, hogy amióta Magyarországon kompetenciamérések zajlanak, jól látható, hogy az összesített eredmények mögött rendkívül eltérő teljesítmények állnak. A közoktatási intézményeket régóta erősödő kasztosodás jellemzi, a tömegoktatástól teljesen különvált az elitoktatás. A helyzeten nem segít, ha láthatatlanná válnak a rosszul teljesítő gyerekek. 

A lemaradásuk óriási: A közoktatás indikátorrendszere 2021 című kiadvány adatai szerint azokban az iskolákban, ahol átlagon felül magas a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya (községekben ez 40 százalék, nagyvárosokban 3-5 százalék), ott a legnagyobb a betöltetlen tanári állások száma, legtöbb a szakos képesítés nélküli tanár, legkevesebb a pedagógiai munkát segítő alkalmazott. Továbbá ezeken a településeken a legkedvezőtlenebb a helyzet a szülők iskolai végzettsége, foglalkoztatottsága, jövedelme tekintetében is. A lemaradás társadalmi szinten is visszaüt, nem véletlen, hogy a szakemberek pártállásra való tekintet nélkül azt hangsúlyozzák, hogy a tartós és nagy egyenlőtlenségek nemcsak az oktatás, hanem az egész gazdaság teljesítményét rendkívül visszavetik.

Forrás: ATV