A települések egyharmadában élőket hosszú távon is csak a közfoglalkoztatás menti meg az éhezéstől – derült ki Kóti Tibor, a Debreceni Egyetem kutatójának értékeléséből – olvasható a Népszavában.

 A gazdasági elemzők egy része és a kormány is arra számított, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági válság hatására legalább a hátrányos foglalkoztatási helyzetű térségekben ugrásszerűen megnő a közfoglalkoztatás szerepe, de nem így történt.

A közmunka területi összefüggéseit kutató Kóti Tibor lapunknak lassú és nem dinamikus létszámemelkedésről beszélt, a létszám bővülése március óta hétezer főt tesz ki. (A legfrissebb októberi adatok szerint 95,3 ezren dolgoztak közmunkásként Magyarországon.)

A pluszlétszám területi eloszlása igazodik a hagyományosan hátrányos helyzetű térségekhez, de például Hajdú-Biharban meghaladta az ezer főt, ami a Debreceni Egyetem munkatársa szerint egy viszonylag kis lélekszámú megyében nem is csekély növekedés. A társadalomkutató a közelmúltban két tanulmányában is vizsgálta, hogyan alakult egyes térségekben a foglalkoztatás, ezen belül a közfoglalkoztatás. A KSH Területi statisztika című folyóiratában megjelent írása azt igazolta, hogy a közfoglalkoztatási adatok megyei arányai ugyan évek óta alig változnak, de a járások szintjén már van elmozdulás. Az közismert, hogy a legtöbb munkanélkülit hosszú ideje az Észak-Alföldön, illetve Észak-Magyarországon tartják számon, de az már kevéssé köztudott, hogy Északkelet-Magyarországon alig van különbség a szomszédos járások foglalkoztatási helyzete között, míg Baranyában az a tipikus, hogy egy rossz adottságú terület környezetében vannak magas foglalkoztatottsági adatokat mutató járások is.

A munkanélküliségi adatok területi eloszlása véletlenszerű a Duna–Tisza közén, illetve Zala, Vas és Veszprém megye egyes részein. A változás abban látszik, hogy míg az ezredfordulón a legkisebb munkanélküliséget az ország északnyugati peremén mérték a soproni járástól egészen a szobi járásig, illetve innen a siófoki járásig tartó sávban, ehhez képest 2017-re 15 korábbi sikeres járásban romlott a helyzet, míg 5 új térségben, például a balatonfüredi és tapolcai járásban, valamint a kecskeméti autóipar foglalkoztató hatásait élvező kiskunfélegyházi és csongrádi járásban javult.

A Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének munkatársa az adatok összevetésekor azt tapasztalta, hogy az országos átlagot háromszorosan is meghaladó munkanélküliséget 2009-ben még csak 10 településen mértek, de 2018-ban már 87 helyen.

Elemzései igazolták, hogy az ezer fő alatti és a megyeszékhelyektől távol eső településeken a legmagasabb a munkanélküliség, de számos egyéb tényező befolyásolja a sikeres munkakeresést. A legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező álláskeresők részaránya például Somogyban a legmagasabb, majdnem 70 százalékos a közfoglalkoztatottak között, a középfokú végzettséggel rendelkezők 51 százalékos jelenlétükkel Békés megyében vannak legtöbben, míg a diplomás közfoglalkoztatottak aránya Pest megyében a legmagasabb, hat százalékos.

 Az is fontos, hogy valaki mennyi időt töltött már el közmunkásként, mert minél többet, annál kisebb a kilépés esélye. A foglalkoztatás javítására használt aktív munkaerőpiaci eszközöket, például a képzéseket több kutatótársához hasonlóan Kóti Tibor sem tartja elég hatásosnak, mert nem a piaci igényekhez igazodnak, hanem ahhoz, hogy a polgármesterek milyen területen akarják foglalkoztatni a közmunkásokat. Az Esély című társadalompolitikai folyóirat legutóbbi számában megjelent „Területi egyenlőtlenségek nyomában” című tanulmányát összefoglalva a Népszavának kifejtette, hogy sokkal nagyobb szerepet kellene szánni ezekben a térségekben az előzetes munkaerőpiaci felméréseknek, a tervezésnél az eddiginél jobban figyelembe kellene venni a hátrányos helyzetű egyének kompetenciáit és munkaszociológiai hátterét, valamint azt, hogy mekkora a stigma szerepe az elsődleges munkaerőpiacon.

 Saját adatai szerint sok településen 80 százalékos a roma népesség aránya a közfoglalkoztatásban, az ilyen településekről érkezőket nem fogadják szívesen a munkaadók. Ugyanilyen fontos szempont az infrastruktúra állapota, hiszen egy borsodi határ menti zsákfaluból nem tudnak eljutni az emberek egy piaci munkahelyre.

Az is számít, hogy mennyi időt vesz igénybe az ingázás és fizeti-e a munkaadó ennek költségeit. (Ez a sok szempont együtt határozza meg az esélyeket, aminek mérésére Kóti Tibor kidolgozott egy mutatót, amit detranzitivitási indexnek nevezett el.) A debreceni kutató jövőre is inkább stagnálásra számít és nem a közmunkások létszámának jelentős növekedésére. Számottevő csökkenést azonban nem vár, mert ahhoz hatékony képzési programok kellenének és térségi felzárkóztatás. Úgy látja, a máltaiak vezetésével szerveződő, jelenlétre építő komplex fejlesztési megoldások hozhatnak eredményt, de ezek hatása nagyon lassan érződik majd. Addig azonban azzal kell számolni, hogy 1052 magyar település lakóinak alig lesznek esélyei a nyílt munkaerőpiacon, különösen ha a Börzsönyben, a Csereháton vagy a Szatmári-Tiszaháton, netán Bács-Kiskun megye délnyugati részén élnek, a Közép-Tiszavidék vagy a dél-dunántúli régió kis falvaiban laknak.

Bent ragadnak a fiatalok is

A vártnál lassabb idei létszámnövekedés egyik magyarázata Kóti Tibor egy még nem befejezett kutatásának első eredményei szerint, hogy nagyon sok közmunkás végez más munkát is amikor teheti, mert a közfoglalkoztatással megszerezhető bér nem elég egy család megélhetéséhez. A Népszavának nyilatkozva a debreceni kutató ehhez hozzátette, hogy akiknek csak a közmunkás bér jut, azok kivétel nélkül a szegénységi küszöb alatt élnek, ezért sokan használják ki a kormány által felkínált lehetőséget, hogy a mezőgazdasági idénymunkák idejére átmenetileg kiléphetnek a közfoglalkoztatásból. A felmérés során Észak-Kelet Magyarországon véletlenszerűen kiválasztott településeken kérdezi az ott élők életét jól ismerő polgármestereket, szociális gondozókat, hogy mennyire látják hatásosnak a közmunkát, mit gondolnak a jövőjéről. - A közfoglalkoztatás eredeti célja az volt, hogy minél hamarabb vezessük ki a munka nélkül maradtakat az elsődleges munkaerőpiacra, de ma már az a fő kérdés, hogy attól a majdnem százezer embertől, aki így dolgozik, egyáltalán elvárható-e, hogy piaci munkát végezzen – mutatott rá a szemléletváltozásra. Koruk, a térség adottságai és alacsony képzettségük miatt a többség nem alkalmas erre, de ennél is nagyobb baj, hogy kis javulás után megint egyre több fiatal ragad bent a közmunkában, mert az Ifjúsági Garancia Program keveseknek ad esélyt piaci munka megszerzésére – tette hozzá.

Forrás: Népszava