Az elviselhetetlen mértékű szegénységre és társadalmi kirekesztésre hívja fel a figyelmet a Magyar Szegénységellenes Hálózat az emberi erőforrás miniszternek címzett nyílt levelében, amelynek aláíróihoz a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is csatlakozott. A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapján átadott üzenetről Földiák Andrást, a szakszervezet elnökét kérdeztük.
– Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága ugyancsak a világnap alkalmából kiadott közleménye szerint három éve a magyar reformok nyomán folyamatosan csökken a szegénység mértéke Magyarországon. 2012 óta közel 600 ezer ember tudott kitörni a szegénységből és esély van arra, hogy 2020-ig jelentősen csökkenjen a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők száma. Önök mit gondolnak erről?
– Nem tudom elképzelni, hogy az állítás mögött valós adatok lennének. Történtek intézkedések az utóbbi években, de abban biztos vagyok, hogy azok hatását nem vizsgálta az Emmi, ha azt állítja, hogy csökken a szegénység mértéke, mert a tapasztalatok nem ezt mutatják. A Magyar Szegénységellenes Hálózat kutatása szerint Magyarországon minden harmadik embert érint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. Az érintettek között számos társadalmi csoport képviselteti magát. Ide sorolhatók a szegénységben élő családok gyermekei, a tartósan munkanélküliek és közfoglalkoztatottak, a megváltozott munkaképességűek, a kisnyugdíjasok, és azok a szülők is, akik otthon ápolják fogyatékkal élő gyermeküket. Ma már megjelent a dolgozói szegénység is, hiszen egyre nagyobb az a réteg, amelyiknek a fizetése nem elegendő a megélhetésre. Óriási probléma ez azért is, mert a szegénységben élők egyre kevésbé férnek hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, a képzési, oktatási, kulturális, pihenési lehetőségekhez és az alapvető információkhoz.
– A közszféra dolgozóit képviselő szakszervezetként mit tudnak tenni ilyen helyzetben?
– Minden lehetséges alkalmat megragadunk, hogy felhívjuk a figyelmet és tiltakozzunk, ezért is csatlakoztunk a szegénységellenes hálózat nyílt levelének aláíróihoz. A SZEF számára az egyik legfontosabb ügy, amiben sürgősen lépni kell, a dolgozói szegénység terjedése. Elfogadhatatlan az a helyzet, hogy ma már nemcsak a középfokú végzettségűek, de diplomások sokasága is a garantált bérminimumot kapja munkájáért, amiből nem lehet megélni. A szférában egyre többen szembesülnek azzal – különösen a gyereket nevelők, az idős szülőket támogatók –, hogy hó végén nincs elegendő pénzük ételre. Véleményem szerint tehát a dolgozói szegénység nem csökkent, a helyzet határozottan romlott, mert a fizetés ma még kevesebbet ér, mint három évvel ezelőtt. A kormány eltorzítja a statisztikát, amikor arra a megállapításra jut, hogy nem is kell harcolni a munkanélküliség ellen, hiszen az Magyarországon szinte nincs is. Ez így nem igaz. Legalább félmillióan azért mentek el más országba dolgozni, mert itthon vagy nem kaptak munkát, vagy olyan kevés volt a fizetésük, hogy abból nem tudták a családjukat eltartani. Kritikus a helyzet a közfoglalkoztatottak esetében is, akiket a minimálbérnél is kevesebbért alkalmaznak. Bár valóban dolgoznak, de a két évvel ezelőtt kiszámított létminimumot sem éri el a keresetük.
– Az utóbbi hetekben a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását segítő egyes tanodák ellehetetlenülése is port kavart a közéletben, miközben a kormány a Tanoda-programot hozza fel példának a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásának segítőjeként. Mit gondol erről?
– Ebben az ügyben kivételesen bíznék az illetékes minisztériumban, hiszen Balog miniszter úr azt ígérte, új pályázatot írnak ki. Azt remélem, ez megtörténik, és megkapják a munkájukhoz szükséges támogatást a most ellehetetlenítésüktől rettegő tanodák, s folytathatják a nagyon nehéz helyzetben lévő fiatalok felzárkóztatásának segítését.
– Mire számít, lesz hatása a nyílt levelüknek?
– Az levél aláírói és az általunk képviseltek is azt várják, hogy lesz hatása az üzenetünknek. Azt, hogy a kormány odafigyel végre a szegény emberekre és javít a helyzetükön, például olyan módon is, hogy a munka világát érintő döntéseknél meghallgatja a véleményüket és figyelembe veszi az elvárásaikat.
– A tapasztalatok szerint az egyre sűrűbben szerveződő tüntetések, tiltakozások nem elegendőek ahhoz, hogy bármilyen változtatást elérjenek.
– A SZEF is készül a 2018-as választásokra. Megkezdtük egy program kidolgozását, amelyben megfogalmazzuk követeléseinket, és azt, hogy milyen társadalmat tartanánk elfogadhatónak. Erről a jövő évben minden politikai szereplővel szeretnénk egyeztetni, hogy megtudjuk, mit tartanak támogathatónak a 2018-as választások során.
– Mi lesz a legfőbb cél?
– Az, hogy tisztességes munkából tisztességesen meg lehessen élni. Egy munkapárti társadalmat szeretnénk, amely nemcsak a gazdasági és a tőkés érdekekre figyel, hanem figyelembe veszi a dolgozó ember érdekeit is. Ez lesz a lényege.
Kun J. Erzsébet
