1990-ben az optimisták azt hitték, hogy tíz, a pesszimisták szerint legfeljebb húsz év múlva utolérjük Ausztriát. Ma már tudjuk, hogy sajnos egyiküknek sem lett igaza. A munkavállalók túlnyomó többsége ma nem él jobban, mint huszonhét évvel ezelőtt. Amikor valakin a csalódás türelmetlensége lesz úrrá, általában nem érdekeli a múlt, csak a megoldásra kíváncsi. Pedig visszatekintés nélkül nagyon nehéz megtalálni a helyes utat. Valahogy eljutottunk idáig, és ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, akkor valamin változtatni kell. A jó döntések meghozatalához pedig fel kell tárnunk, hogy miért tartunk itt. Ez igaz a szakszervezetekre is.

Karácsony Szilárd írása itt olvasható.