NŐNAP - „piros betűs” ünnep a szakszervezeti naptárban. A munkásnők, vagy ahogyan ma szokás mondani, a munkavállaló nők nagy tettének és szerep-vállalásának napja. Az eredeti tartalom: a béregyenlőség, a rövidebb munkaidő, a társadalomban való részvételi lehetőség, - sajnos ma is a napi képviselni valónk, alap elemei. Ma aktuálisan kiegészíthetjük a női szegénységgel.

Kevesebb munkaidő, egyenlő bér és jobb munkakörülmények.

Milyen egyszerű és egyértelmű kérések. És mégis mennyi harc, mennyi áldozat és az eltelt több mint száz év sem volt elég, hogy ne kelljen Március 8.-án újra és újra elmondani ezeket a ma is meglévő sérelmeket.
Ma 20% bérkülönbség nők és férfiak között, 40%-kal kevesebb nyugdíj = női szegénység.

Ezek után adódik a kérdés: van mit ünnepelni a Nőnapon?

A válaszom, hogy ünnepelni nincs, de emlékezni, sőt felemlegetni az eseményt, szinte kötelező. Hozzátéve, hogy hazai munkahelyek túlnyomó része, ma sem ad esély a nőknek, nem fizet azonos bért, de arra is találunk példát, hogy a munkát elfogadhatatlan körülmények között kell végezni.

Amennyiben arra gondolok, hogy egy nő ma mennyi időt tölt munkával, ami jelenti a munkahelyén elvégzett fizetett, a háztartásában a szívességi és persze a civil, vagy szakszervezeti tevékenységében végzett önkéntes munkákat, gyakorlatilag úgy tűnik, hogy egy nőnek a nap bizonyosan nem 24 órából áll.

Mindezért:

• a munkahelyén kevesebbet keres, mint férfi kollégái,
• a háztartásban még ma is magától értetődő módon csak a nőnek vannak kötelességei, és a
• „civilkedés” és a szakszervezeti munka is nagyrészt a nők „előjoga”
• mivel, csak mi engedhetjük meg azt a luxust, hogy a segítésért nem kapunk fizetséget
• ennek fizetsége a kevesebb nyugdíj, a jutalom a szegénység.

Joggal tehető fel az a kérdés, hogyan van az, hogy ennyi eltelt küzdelmes év és annyi megtett cselekvés után, 2017-ben még mindig harcot kell folytatni az alapvető munkáltatás, a társadalmi részvétel egyenlőségéért.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség Női Tagozatában határozottan azt képviseljük, hogy ez a nap, sokkal aktuálisabb az eredeti tartalmában ma, mint valaha volt.

Legyen ez a nap a munkát vállaló nők napja, és tegyük ezt úgy ünneppé mi, a szakszervezetes nők és férfiak együtt, hogy közösen állunk ki a mai munkavállaló nők sérelmeinek eltörléséért.

Ünnepeljük a nők munkáját, a jelenlétét, és azt a hozzáadott értéket, ami nélkül kevesebb lenne a munka világa is. Remélve, hogy egyszer már csak szép emlék lesz a törekvés, amiért harcolni kellett elődeinknek és nekünk is.

Addig is, amíg a társadalom szemforgató módon tűri, hogy a nők megalázása napi szintű lehessen, amíg a kormányzat nem tesz a hátrányokat legitimáló törvények megváltoztatásáról, addig: le kell hámozni erről a tiszta eszméért és törekvésért indult mozgalmi ünnepről, mind azt, ami az idők folyamán rárakódott, eltakarva az eredeti alapértékeit.

Legyen ez a nap a munkát vállaló nők napja, és tegyük ezt ünneppé mi, szakszervezetes nők és férfiak, együtt.

Ennek jegyében tegyünk azért, hogy a NŐNAP újra ünnep és a miénk legyen.

Hercegh Mária
MASZSZ Női tagozata