Állásfoglalás a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának megállapodása után kialakult helyzetről (a minimálbér, a garantált bérminimum és a reálbérek emeléséről, valamint a munkáltatói terhek csökkentéséről).

1. A szakszervezeteknek sikerült elérnie, hogy a következő években jelentősen emelkedjen a minimálbér és a garantált bérminimum. Így teljesül az a konkrét követelésünk, hogy a minimálbér nettó értéke érje el a létminimum összegét azért, hogy a minimális bérekből is meg lehessen élni.

2. Sikernek tekintjük azt is, hogy a Kormány is beszállt a béremelési programba a járulékok és az adók csökkentésével. Ezek után joggal várhatjuk el a cégektől, hogy átfogó bérrendezési javaslatokat dolgozzanak ki és korrekt bértárgyalásokon alakuljanak ki az új bérstruktúrák, hiszen a források jelentős részét az állam biztosítja.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség meg van győződve arról, hogy jelentős béremelés csak úgy érhető el, szakmailag tisztességes és korrekt bérrendszer csak úgy alakítható ki, ha a versenyszférában az általános béremelés legalább az évi 15%-ot eléri.

3. A szövetség azt ajánlja valamennyi tagszervezetének:
- Alaposan készüljön fel, illetve készítse fel az alapszervezeteket a bértárgyalásokra. Ilyen mértékű bérfejlesztésre a munkáltatók nem számítottak. Ekkora változás teljesen átírhatja a jelenleg kialakult bérstruktúrát, felboríthatja a bértáblákat, és számtalan igazságtalan helyzetet teremthet valamennyi bérkategóriában. A tárgyalások lefolytatására még a szerény jogosítványaink mellett is meg van az erőnk.
- Tárgyalásaink során kiemelt figyelmet fordítsunk arra, hogy az eddig, a 2017. évre tervezett béremelésen túl az 5 százalékpontos járulékcsökkentésből származó többletet is a bérek emelésére fordítsák. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben nem fogadható el a létszámleépítésre vagy a részmunkaidő bővítésére szóló munkáltatói hivatkozás.. Különösen fontos a garantált bérminimum (a szakmunkás minimálbér) megvédése. A megállapodásnak kifejezetten az volt az egyik célja, hogy a szakképzettségi szintet és az ilyen végzettséggel a munka világába lépőket erősíteni kell. Erre nem lehet az a reakció, hogy visszaminősítik az egyes munkaköröket – függetlenül az eddigi gyakorlattól – „szakképzetlen” kategóriába.

A cafeteria rendszer átalakítása miatt elveszhetnek olyan értékek, mint az öngondoskodás, de a juttatások nem eshetnek a béremelés áldozatául.

4. Az állami (önkormányzati) tulajdonú közszolgáltató vállalatoknál szükség van egy országos bérajánlásra, illetve országos bérmegállapodásra. (Ezt a szakszervezeti konföderációk már korábban kezdeményezték a Kormánynál.) Ebben a körben is elkerülhetetlen egy legalább 15%-os általános béremelés kimondása.

5. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelése nagymértékben érinti a közszféra béreit is. Egyrészt teljesen értelmetlenné vált a bértábla, másrészt fel kell gyorsítania az államnak a szféra bérrendezését. A jelentős béremelés itt is elodázhatatlanná vált. Az új életpálya modellekkel nem lehet tovább várni.

A sikeres szakszervezeti bérharcok eredménye a jelentős béremelkedésen túl a dolgozói szegénység visszaszorítása, a foglalkoztatási helyzet javulása, a fluktuáció és az elvándorlás csökkentése lesz. A tárgyalások során olyan régi szakszervezeti követeléseket is sikerre vihetünk, mint az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bért”, vagy a „nemek közötti bérkülönbségek felszámolása”. Megint lesz értelme a munkának.

Budapest, 2016. december 9.

MASZSZ Elnökség