A Munka Törvénykönyve (Mt.) és a kormányzat szakszervezeti politikája a korábbiaknál szűkebbre szabta a munkavállalói érdekképviseletek mozgásterét.

Ebben a játéktérben kell (kellene) megtalálni a szakszervezeteknek azon szervezeti kereteket és formákat, amelyekkel még elég hatékonyan képesek az érdekérvényesítésre, a politikai és gazdasági élet vezető szereplőivel való párbeszédre.

Ez a munka elsősorban a konföderációkra hárulna, ám úgy tűnik, hogy a szakszervezeti struktúra ezen szintje van a legnagyobb válságban. A Liga Szakszervezetek Szövetsége a tavaszi vezéráldozat (Gaskó István leváltása) óta az új „tisztjeivel” nem tudja a meggyengült hadállásait megerősíteni. Észrevétlennek tűnnek, ágazatok fordítanak hátat a Szövetségnek, nagy horderejű kérdésekben visszhangtalan marad a Liga.

Az „ide nekem az oroszlánt” is jelszavával és ambíciójával a szakszervezeti munka színpadára lépő Magyar Szakszervezetei Szövetség (MASZSZ) sem volt képes beváltani a hozzáfűzött reményeket.

Szintén visszhangtalanok, hiányzik a kohézió, az egység és sok a különböző érdekeket és értékeket (ha van ilyen) hordozó ágazat. Így egy nagyformátumú érdekszövetség helyett inkább szakszervezetek halmaza alakult meg. A Munkástanácsok kommunikációs ereje nem elhanyagolható, ám hiányoznak az olyan nagyhatású, katarzis erejű megnyilvánulások, mint amik a Munka Törvénykönyve (MT.) életbe lépésekor elhangzottak. Ekkor a Munkástanácsok elnöke az Mt jelzőjeként alkalmazta a keresztényietlen és embertelen fogalmakat.

Általános tendencia, hogy ágazati szinten vívja a legkomolyabb „meccseket” a munkáltatói és munkavállalói oldal. Ezen a szinten ugyan van tárgyalási potenciálja a szakszervezeteknek, ám még mindig kevés a képzett, felkészült érdekképviseleti vezető, ezért a munkaadói oldal nagyobb informáltsága, hozzáértése folytán általában maga alá gyűri a munkavállalói oldalt. Mindenesetre ez az a szint, ahol legtöbb keresnivalója van a szakszervezeteknek. Ezért is ide kellene az anyagi és a szellemi erőket erőteljesebben mozgósítani. Úgy a tagságnak, mint a konföderációs vezetőknek, szakértőknek az ágazati szakszervezetek megerősítésére nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Itt kellene, hogy szerepet kapjon az innováció, a kreativitás. Miután az Mt. számos szakszervezeti területet parkoló pályára helyezett, beszélhetünk a munkabeszüntetések nehézségeiről, számos szervezeti forma kiüresedéséről, ezért most kellenének a friss ötletek, szervezeti újdonságok (flashmob akciók, újtípusú egyeztető fórumok, média-megjelenések, stb.).

Volt olyan ötlet, hogy a tényleges sztrájk helyett baseball sapkára írt „sztrájkolunk” felirattal fejezzék ki elégedetlenségüket a munkavállalók.

A legmostohább körülmények között működnek a helyi szakszervezetek. Folyamatosan zöldágra kell vergődnünk a mindennapi élet kihívásaival. Rájuk zúdul a munkavállalók probléma tömege. Segítséget keveset kapnak, gyakran „bozótharcot” kell vívniuk, hogy megküzdjenek a munka világának kérdéseivel. A tagság is itt szerveződik és elsősorban a helyi szakszervezeti munka alapján dönt a tagsági lét mellett a munkavállaló.

Apropó, tagság. A napokban hozta a nyilvánosságra a KSH, hogy drasztikusan csökken a szakszervezeti tagság és a szakszervezetek munkahelyi jelenléte. Mindezek tudatában a szakszervezeti vezetőknek harmóniát kell teremtenünk a helyi, az ágazati és a konföderációs szint között. Elhanyagolhatatlan, hogy előtérbe kerüljön a szakértői munka és a zászlóra kell írni vastag betűkkel: innováció, felkészültség, kommunikáció!

 2016. november 16.

 Horváth László

 volános érdekvédő

 ZVDDSZ

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ