Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) vezetősége nem tartja elégségesnek a nyugdíjrendszer átalakítását úgy, hogy 40 év munkaviszony után mehessenek nyugdíjba a munkavállalók!
Szerintünk a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében valódi és átgondolt reformra van szükség!

Ennek egyik fontos kérdése természetesen, hogy a munkavállalók hány évesen, mennyi munkában töltött idő után mehetnek el nyugdíjba.
Az ÉSZT álláspontja is az, hogy a nyugdíjba vonulás kérdésénél az esélyegyenlőség megteremtése az elsődleges! Nem lehet nemi hovatartozás alapján megkülönböztetni a munkavállalókat!
Ugyanakkor mi egy rugalmas nyugdíjrendszer bevezetését tartjuk kívánatosnak három nyugdíjkorhatár kijelölésével:
1. amikortól nyugdíjba mehet valaki. Ez egy kedvezményes korhatár, amelynél a munkavállalónak lehetősége van nyugdíjba vonulni elegendő munkaviszony mellett, csökkentett nyugdíjjal
2. amikortól nyugdíjba küldhető bárki, a demográfiai adatok figyelembevételével megállapított, a munkavállaló kora alapján meghatározott általános nyugdíjkorhatár megállapítással
3. amikortól nyugdíjba küldendő a munkavállaló, egy olyan korhatár megállapításával, amely bizonyos szakmáknál, munkaköröknél kötelezővé teszi a nyugdíjba vonulást
A korkedvezményes nyugdíj visszaállítását is szükségesnek tartjuk, azonban nem a régi formájában!
Azon munkaköröknél, amelyeknél az átlagost meghaladó, állandó fizikai vagy pszichikai terhelést kell elviselniük a munkavállalóknak, ott vissza vagy be kell vezetni a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét teljes nyugdíjösszeg mellett!
Hiszen ki gondolja komolyan, hogy egy 64 éves vonuló tűzoltó képes ugyanarra a fizikai teljesítményre, mint egy nála 30-40 évvel fiatalabb kollégája? De rengeteg olyan munkakört fel lehet sorolni a bányászoktól a rendőrökig, a mentősöktől a buszsofőrökig, akik ilyen vagy olyan plusz terhelésnek vannak kitéve, ellentétben pl. az adminisztratív munkát végző kollégáiknál, akik a régi szabályok szerint ugyanúgy élhettek a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével!
Ezért a korkedvezményes nyugdíj újbóli bevezetésénél fontosnak tartjuk a szakmacsoportok és munkakörök alapján, a régi rendszernél sokkal átgondoltabb nyugdíjjogosultságok megállapítását.
A nappali szakképzésben és felsőoktatásban eltöltött évek beszámítása is része kell, hogy legyen a nyugdíjjogosultság számításának. Tisztázandó kérdés a nyugdíjrendszer finanszírozása is, az állami- és az öngondoskodás összehangolása.
Azonban a fenntartható nyugdíjrendszer alapkövei, a tisztességes, európai szintű bérek és a magas szintű oktatás is. Ezek nélkül, álláspontunk szerint, nem tartható fenn sem közép, sem hosszú távon a jelenlegi nyugdíjrendszer!
Magyarországon a rendszerváltás óta minden kormány halogatta a valódi nyugdíjreformot, és beérte a nyugdíjkorhatárok emelésével, vagy a kedvezmények megszüntetésével. Ezzel csak elodázták a problémát és a következő kormányokra hárították a felelősséget.
Nem várhatunk tovább, azonnal el kell kezdeni a nyugdíjrendszer megreformálását! Ezt a feladatot a kormánynak el kell végeznie még ebben a ciklusban! De ennek érdekében a szakszervezeteknek is megvan a feladatuk, az ügy segítése érdekében összefogva, együttműködve, közös javaslatot kidolgozva kell követelniük a halaszthatatlanul szükséges nyugdíjreform kidolgozását és megvalósítását.

Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés

Budapest, 2015. augusztus 17.