Lázad a teljes járművezetői szakma, a vasutasok után a BKV-sokat és a volánbuszosokat képviselő szakszervezet is megszólalt: nem tűrik tovább a járművezetők verbális vagy tettleges bántalmazását, amit az utasoktól naponta elszenvednek. A fővárosi közösségi közlekedési cégnél működő Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) már öt évvel ezelőtt kérte Pintér Sándor belügyminiszter hathatós közbenjárását a támadások visszaszorítására, s a tettesek súlyos megbüntetésére. Azóta sem történt semmi, miközben a különféle atrocitások egyre gyakoribbak és egyre durvábbak. A szakszervezet a vasutasokkal, volánbuszosokkal közös nagy figyelemfelkeltő demonstrációt fontolgat – írja közleményében az EKSZ.

Segélykiáltásnak is beillik a BKV-nál működő Egységes Közlekedési Szakszervezet közleménye, amelyet a vasutasok napokban közzétett panaszaihoz csatlakozva – miszerint leköpik, megverik, durván bántalmazzák az utasok a kalauzokat – fogalmaztak meg. Természetesen nem ez az első alkalom, hogy az EKSZ megszólal az ügyben, többször, több fórumon is jelezte, tűrhetetlen, ami a közösségi közlekedésben zajlik. Segítséget kérve minden lehetséges döntéshozónál panaszkodtak már: naponta bántalmazzák a BKV-s és volánbuszos járművezetőket, többeket közülük úgy megvertek hordákba verődött utasok az elmúlt időszakban, hogy a mentő vitt el a helyszínről a munkáját végző vétlen sofőrt. Mindezt például azért, mert a járművezető jegyvásárlásra szólította fel a bliccelőket. Vagy azért, mert dugóban ácsorogva nem tudott haladni a jármű, máskor meg esetleg azért, mert a sofőr jogosan nem nyitott ajtót ott, ahol senki nem jelezte a leszállási szándékát. Vagyis: bármiért, bármikor a sofőrre zúdul az utasok tomboló haragja. Ahogy mondani szokás – sajnos -, akár van rajta sapka, akár nincs.

Meddig lehet ezt tűrni? Meddig hagyhatja ezt szó nélkül, büntetlenül a jogalkotó és a rendőrség – kérdezi Naszályi Gábor. Az EKSZ elnöke emlékeztet, az egyre súlyosabb helyzetről már 2020-ban tájékoztatták Pintér Sándor belügyminisztert, s kérték, „találjon ki” valamit a tárca a brutalitás megfékezésére. A válasz mindössze annyi volt, hogy ebben a témában nem a belügyminiszter az illetékes. Ennyi. Az utasok haragjának, frusztrációnak kiszolgáltatott járművezetőket magára hagyta a hatalom – szögezte le az elnök. Mi kell ahhoz, hogy komolyan vegyék a munkájukat becsületesen végző, naponta sok tízezer utas életéért felelős sofőrök biztonságát? Vajon meg kell halnia egy megtámadott járművezetőnek ahhoz, hogy megszülessen végre valami érdemi visszatartó hatású jogszabály és az elkövetőkre szigorú büntetés? – kérdezi a tehetetlenség miatt elkeseredve Naszályi Gábor. Az EKSZ – akárcsak a vasutasok – minden lehetséges fórumot megjárt már a panaszával, ám úgy tűnik, az illetékesek, mivel nem őket ütlegelik, vegzálják különféle módon akár naponta az utasok, nem törődnek a problémával.

A szakszervezeti elnök attól tart, hogy előbb utóbb valaki az életével fog fizetni azért, mert az illetékesek nem vették komolyan a sofőrök segélykiáltásait. Az EKSZ elnöke kijelentett, amennyiben a jogalkotók továbbra sem törődnek az egyre veszélyesebb jelenséggel, kezdeményezni fogja, hogy a vasutasok, a volánbuszosok és a BKV-sok közös figyelemfelkeltő és egyben tiltakozó demonstrációval emlékeztessék a döntéshozókat: minden egyes bántalmazás, amit a közösségi közlekedésben dolgozók elszenvednek – az esetleges haláluk is –, az ő lelkükön szárad.