Jelenlegi életünk legnagyobb egészségügyi, társadalmi és gazdasági sokkhatásának következményeivel nézünk szembe.

 Az elkövetkező évben a sürgősségi helyreállítási szakaszban meghatározott politikai menetrendnek mély társadalmi-gazdasági következményei lesznek, amelyek jóval a világjárvány vége után is meghatározzák majd gazdaságunk szerkezetét. Nem engedhetjük meg ugyanakkor magunknak, hogy az egyik válságot úgy kezeljük, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a másikat, azáltal, hogy a COVID válság „serpenyőjéből kiugrunk” az „éghajlati válság tűzébe”.

 A „Green Deal” és a társadalmilag igazságos átmenet összhangjának megteremtése érdekében az emberek számára előnyösen működő rugalmas gazdaság kiépítésére, valamint egy generáció alatt a szén-dioxid-mentesítésére hatalmas és jól megtervezett beruházásokra van szükség, hosszabb távon. A megszokott gazdasági módszerekhez történő visszatérés - a múlt sikertelen megszorító politikájának felelevenítése - nem lehet opció. Úgy kell a gazdaságnak és a társadalomnak visszaépülni, hogy minden európai tagállam erősebben jöjjön ki a COVID-válságból, mint mikor belépett abba. Ez az év egyedülálló lehetőségként áll előttünk, hogy másképp cselekedjünk, mint korábban és új fejezetet nyissunk az európai politikai döntéshozatalban.

 Az Európai Bizottság elindította gazdasági irányításának felülvizsgálatát, amely áttekinti az EU fő költségvetési keretrendszerét, a Stabilitási és Növekedési Paktumot és az azt követő költségvetési jogszabályokat. Akadémikusokként, a civil társadalom tagjaiként, szakszervezeti vezetőkként és állampolgárokként azonban mélységesen aggódunk amiatt, hogy a jelenlegi költségvetési tervezés az adósságcsökkentést és a kiegyensúlyozott költségvetést előtérbe helyezi az ezeknél sokkal fontosabb emberi, gazdasági és környezeti eredményekkel szemben. Ezek az eredmények például: a jól fizetett zöld munkahelyek létrehozása, az egyenlőtlenségek csökkentése, milliók kiemelése a szegénységből, és az igen szükséges zöld infrastrukturális projektek megvalósítása. Szükségünk van a fiskális politika jelenlegi megközelítésének teljes átalakítására, azért, hogy átalakíthassuk gazdaságainkat és kezeljük az EU előtt álló példátlan kihívásokat.

 A tanulságokat le kell vonni a korábbi szakpolitikai kudarcokból. Költségvetési keretrendszerünk felállítása a 2008-as globális pénzügyi sokkot egy saját magunk által létrehozott gazdasági válsággá és szükségtelenül elhúzódó recesszióvá változtatta. Ennek eredményeként az állami és magánberuházások évekig alacsony szinten maradtak, ami hátráltatta környezeti céljainkat, ugyanakkor az egyenlőtlenségek növekedését idézte elő az Európai Unió országai között, továbbá az egyes országokon belül. A foglalkoztatási lehetőségek és a háztartási jövedelmek visszafogásával fiskális keretrendszerünk segítette fellángolni a politikai populizmust és jelentős kérdéseket vetett fel az Európai Unió felépítésének demokratikus jellege kapcsán. Mindezek eredményeként a helyrehozhatatlan károk miatt sok ember kiszolgáltatottabbá vált a jövőbeni válságokkal, például a COVID-válsággal szemben.

 A válság és a gazdasági visszaesés mértéke és súlyossága kikényszerítette a költségvetési szabályok ideiglenes felfüggesztését, az államadósság és a hitelfelvétel egyszerűsített és önkényes korlátainak feloldását. Az európai polgárok és vállalkozások védelme, a világjárványt követő gazdaság támogatása érdekében az Európai Bizottság úgy ítélte meg - és a tagállamok egyetértettek vele -, hogy a költségvetési keretrendszerünkben a korábban megengedettnél nagyobb fiskális rugalmasságra van szükség. Eközben megállapodtak a „NextGenerationEU” csomagról és a Helyreállítási és Rugalmassági Eszközről is, felismerve, hogy az Európai Uniónak rugalmas és jelentősebb központi költségvetésre van szüksége az országok közötti egyensúlyhiány, valamint a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia kezeléséhez.

 Azok a feltételek azonban, amelyek indokolttá tették ezeket az ideiglenes intézkedéseket, korábban is fennálltak, és jóval a válság vége után is fennállnak majd. Ezért létfontosságú, hogy a régi költségvetési keretet ne alkalmazzák újra, azelőtt, hogy az új gazdasági irányításról és a fiskális politikák összehangolására szolgáló rugalmas elvekről megállapodnak volna. A fiskális politika, mint a makrogazdasági irányítás elsődleges eszközének frissítése és újbóli létrehozása, nyílt és nyilvános vitát érdemel!

 A fiskális politikának engedélyező szerepűnek kell lennie, nem pedig egy, a gazdaságokat visszatartó láncnak. Költségvetési keretünket összhangban kell lennie az Európai Unió szerződésében meghatározott teljes foglalkoztatási és környezetvédelem célkitűzéseivel, nem pedig ellentétben azokkal. Bár üdvözlendő, a megemelt uniós szintű költségvetés önmagában nem lesz elegendő e célok eléréséhez, hanem a nemzeti gazdasági és pénzügyi politikát is fel kell hatalmazni ilyen döntések meghozatalára. Mivel továbbra is növekvő bizonytalansággal nézünk szembe, az önkényes, csak számszerű költségvetési szabályok egyszerűen nem alkalmasak a meghatározott célok elérésére.

 Az Európai Bizottságnak meg kell ragadnia a jelenlegi szűk lehetőségeket is, hogy jelentős paradigma váltást és a gazdasági narratívában is elmozdulást teremtsen. Sürgető, hogy a fiskális politikát célból eszközzé alakítsuk, és funkcionálisabban gondolkodjunk arról, hogy mire van szüksége a tágabb értelemben vett gazdaságnak, társadalomnak és a bolygónak. A szakpolitika súlyának megfelelő helyreállítása ezen a területen az egyik legfontosabb prioritás ahhoz, hogy Európa a legnagyobb békeidőbeli recessziójából kilábalhasson, valamint a társadalmi és ökológiai kihívásokat kezelhesse.

Tudjuk, hogy a reform nem lesz egyszerű és nem egyik napról a másikra történik meg. Arra kérjük, hogy a jelenlegi fiskális keretrendszer újragondolásakor használja a következő alapelveket. Hisszük, hogy ha nem érvényesülnek ezek az elvek, akkor kudarcot fognak vallani Európa népeivel és jövő generációival szemben.

 1. A tagállamoknak pénzügyileg lehetővé kell, hogy ösztönözve legyenek arra, hogy rugalmasan elérjék a teljes foglalkoztatást. Tisztességes munkahelyeket és társadalmilag igazságos zöld átmenetet biztosítva, hogy senki ne maradjon le.

 2. Jelentős és állandó közösségi uniós költségvetést és hitelfelvételi kapacitást kell létrehozni a Green Deal-t támogató beruházások és a társadalmilag igazságos átmenet elősegítése érdekében.

 3. Váljon lehetővé a fiskális és monetáris politika összehangolt kölcsönhatása: a kormányok elsődleges szerepet töltsenek be a makro-stabilizációban. Az Európai Központi Bank alkalmazkodó álláspontot képviseljen, amely támogatja a demokratikusan meghozott költségvetési célokat, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy teljes mértékben kihasználják a monetáris politika által nekik biztosított fiskális potenciált.

Természetesen a puszta hitelfelvétel mennyiségét nézni nem elegendő. Az állami kiadások és bevételek nem egyszerűen a GDP növekedésének fellendítésére irányuló intézkedések biztosítására kell, hogy irányuljanak, a nélkül, hogy a jövőbeli közjólétet vagy a rugalmasságra gyakorolt hatást figyelembe vennék. A gazdasági és fiskális politikát elsősorban a szélesebb közjót és jólétet szem előtt tartva kell irányítani, csökkentve az egyenlőtlenségeket és teljesítve az ökológiai kötelezettségvállalásokat.

 Távol vagyunk a fiskális politika felelősségteljesebbé tételétől, a jelenlegi költségvetési keretrendszer a felelőtlenség példája. Erre utal az, hogy az EU következetesen nem teljesíti a környezetvédelemre és a teljes foglalkoztatásra vonatkozó saját céljait. A tétlenség ára hosszú távon sokkal költségesebbnek bizonyul majd a kormányok és a társadalom számára. Nagy reményeket fűzünk e kérdések vitájához, és előítéletek nélküli nyitott vita elé nézünk. Számíthat támogatásunkra az átalakító menetrend megvalósításában, és várjuk a következő lépéseket.