Fennállásának 30. évfordulóját ünnepli ma a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. 1990-ben 12 szakszervezeti vezető levelet címeztek Antal József akkori miniszterelnöknek, amiben bejelentik a szervezet megalakulását és szándékukat fejezik ki az érdekegyeztető munkában való partnerségben.

„Ez a demokratikus módon, független szakszervezetekből szerveződő makro szintű érdekképviseleti fórum a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével és a 40 Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájával egyenrangú, önálló érdekvédelmi tömörülésként jön létre. Ennek megfelelően a SZEF az általa képviselt területeken dolgozók érdekvédelmét látja el kormányszintű tárgyalások sorozatának intézményében. A SZEF-ben társuló szakszervezetek szándéka az, hogy a kormányzattal kialakítandó új tartalmú együttműködés szociális partnerséget teremtsen és mind a munkavállalók, mind az ország érdekeit szolgálja.”- írják levelükben.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) immáron három évtizedes tevékenységét a „Küzdeni az emberi élet jobb minőségéért” mottójáért folytatott tudatos és célratörő munkálkodás jellemzi.

A SZEF fentebb idézett mottója nem ötletszerű képződmény, hanem nagyon tudatos és megfontolt álláspont kifejezője. A SZEF megalakulásának pillanatától következetesen és határozottan szembeszállt azzal a felfogással, amely az értékteremtést az anyagi javak előállítására szűkíti le. Tarthatatlan és tűrhetetlen ez az álláspont, amely a humán szférát másodrangúvá minősíti. Képtelenség azt képviselni, hogy az oktatás, a tudományos kutatás, az egészségügy, a kultúra, a közigazgatás, a rend(hon)védelem, a bölcsődei és szociális ellátás nem egyenrangú része a társadalmi értékteremtésnek.

Az alapítók fontosnak tartották, hogy a SZEF feladatkörének kialakítása során munkájában minél érzékelhetőbben jelenjenek meg a szövetségi tartalom, magatartás, szemléletmód és munkastílus. Kevesebb dologgal foglakozzék, de alaposabban. Erősödjék szolgálati, szolgáltató és koordináló szerepe, csökkenjenek működési költségei. Alapelvként és gyakorlatként kell elfogadni, hogy az ágazati szakszervezetek javaslatairól nem lehet nélkülük tárgyalni és megegyezni.

A megalakulást bejelentő levél aláírói voltak:

MICHALKÓ PÉTER, AZ ADOSZT ORSZÁGOS TITKÁRA,

MESTER JÁNOSNÉ, A BDDSZ ORSZÁGOS TITKÁRA,

GULYÁS JUDIT, AZ EDDSZ ORSZÁGOS TITKÁRA,

DR. KÁLLAI PÁLNÉ, AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZETEK TERÜLETI SZÖVETSÉGÉNEK ÜGYVEZETŐ TITKÁRA

KOCSIS SÁNDOR, A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET ORSZÁGOS TITKÁRA,

VADÁSZ JÁNOS, A KKDSZ ORSZÁGOS TITKÁRA,

SZABÓ ENDRE, A KSZSZ ELNÖKE,

KÁNAI LÁSZLÓ, A MENTŐDOLGOZÓK ÖNÁLLÓ SZAKSZERVEZETÉNEK TITKÁRA,

PETŐ KÁLMÁN, A MŰVÉSZETI ÉS TÁJÉKOZTATÁSI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK FŐTITKÁRA,

SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ, A PSZ FŐTITKÁRA,

KÓNYA GUSZTÁVNÉ, A SZOCIÁLIS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK ORSZÁGOS TITKÁRA

KISS SÁNDOR, A TANÁCSOKNÁL ÉS INTÉZMÉNYEIKNÉL DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK ELNÖKE