A koronavírus és az autóipar problémái sajnos nehéz helyzetbe hoztak több magyarországi Continental üzemet. Ezt a telephelyek vezetései különböző módon kezelik. Míg például Szegeden a cégvezetés gyors és professzionális kezeléssel a közös teherviselés és a munkavállalók egészségvédelme mellett tette le a voksát, addig a makói Continental telephely vezetése már kiadta a munkavállalók szabadságának túlnyomó részét és nem kíván élni a kormányzati támogatással. Helyette részmunkaidős foglalkoztatást kért, melyet a suttogó propaganda után (elhíresztelték, hogy aki nem fogadja el, a lesz elbocsátva, ráadásul a munkahelyi vezetők tudni fogják, ki nem fogadja el a módosítást) a munkavállalók 90% ezt elfogadta, de a munkáltató semmilyen garanciát nem tudott és nem is akart vállalni arra, hogy ezen erőfeszítések ellentételezéseként próbálja elkerülni a további létszámleépítést.
Így kijelenthető, hogy ismét a munkások viszik a vállukon a vállalatot, ahogy tették ezt a 2008-2009-es válság idején is. Akkor minden munkavállaló kért fizetés nélküli szabadságot, melyért cserébe azt az ígéretet kapták, hogy így nem lesz leépítés. De sajnos mégis lett. Több száz ember került az utcára, annak ellenére, hogy előzetes hírek szerint néhány hónap múlva komoly termelésfelfutás következett be. Ez már szerencsére történelem, de úgy tűnik a cég vezetése nem tanult a korábbi válságból. 2009 után volt szó alapítvány létrehozásáról, de a tárgyalások megakadtak. A vállalatnál sportegyesület alakult, melyet évente 10 milliós nagyságrendű támogatással finanszírozott a vállalat.
Nos, vizsgáljuk meg, hogy most mit jelent a munkavállalóknak a kiesés? Az alapbérük 25%-nak kiesése magával hozza pótlékok csökkenését is. Az alapbéren felül, 20% prémiumot is kaptak, amit a jelenlegi körülmények között nem valószínű, hogy tudnak majd teljesíteni. Ez azért is valószínűsíthető, mert nincs akkora megrendelési volumen és azért is, mert a munkáltató a követelményeket és a prémiumrendszert nem igazította a jelenlegi körülményekhez. A jövedelmek kiesése a megszokotthoz képest elérheti akár az 50%-ot is. Itt felmerül a kérdés, hogy jogos-e úgy követelményt felállítani, hogy a feltételek nincsenek biztosítva a teljesítéshez?
Bár keveselljük az állami segítséget, a munkáltató még ezt sem veszi igénybe, ezért a Makói Gumiipari Szakszervezet több mint 10 millió forint támogatás kiosztásáról döntött, amit a tagok megsegítésére fognak fordítani. A támogatást nem veszik igénybe a szakszervezet tisztségviselői, továbbá Hajdú Roland titkár nem írta alá a munkáltató kérésére a bércsökkentési szerződést, de a jövedelméből a szóban forgó 25%-ot szintén a tagok támogatására utalja át, segítve azokat, akik különösen nehéz helyzetbe kerültek.
Ehhez csatlakozik a Szegedi Gumigyár Szakszervezeti Alapszervezete is 1 millió Ft összeggel. Ennek lebonyolításához a Vegyészkassza alapítvány segítségét kérték és remélik, hogy az alapítvány és a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon szakmákban dolgozók szakszervezeti szövetsége (VDSZ) is hozzájárul a tagok támogatásához.
A segélyek elosztásánál kiemelt támogatás jár az egyedül álló szülőknek, akiket a cég nem támogat, hiszen álláspontjuk szerint ez állami feladat lenne.
Fontos kiemelni, hogy a hatályos magyar törvényeknek megfelelően a Makói Gumiipari Szakszervezet lehetőségeihez mérten csak a tagjait támogathatja. Tehát sajnos azok a munkatársak, akik nem tagok, vagy a másik szakszervezet (CDFSZ) tagjai, ők sajnos továbbra is nehéz helyzetben vannak.
