Türelemmel várta eddig a VDSZ tagsága, a kormányzati intézkedéseket, de továbbra is érthetetlen, hogy miért nem foglalkozik az operatív törzs illetékes akciócsoportja azokkal a munkavállalókkal, akik a mai napig is éjt nappallá téve a termelésben, az államigazgatásban, és nem utolsósorban a közszolgáltatásban dolgoznak.

 Nem értjük miért nem hoztak még mindig egységes alkalmazási feltételt azoknak az érdekében, akik ma is otthon vigyáznak gyermekeikre adott esetben egy fillér nélkül, mert az állam nem járul hozzá a munkáltatók esetleges bérjuttatásához.

 Nem értjük miért nem reagálnak a letett javaslatokra a kormányzat képviselői, amelyekkel – az eddigi szomszédos és európai  tapasztalatok és gyakorlat alapján – kezelni lehet a VDSZ által felvetett problémákat.

 Nem értjük miért nem hoz határozott intézkedéseket a kormány, hogy megakadályozza azt, hogy számos termelő cég jelentős létszámleépítésbe kezdjen.

Nem értjük, hogy a halogató politika helyett miért nem hoz olyan döntéseket a kormány, amelyekkel megakadályozná, hogy a munkáltatók ne a munkanélküliségbe kergetéssel, hanem a biztos állásidővel adjanak reményt többszázezer munkavállalónak.

Nem értjük, hogy követelésünk ellenére miért nem nyitja meg a kormány a Nemzeti Munkaerőpiaci Alapot, holott ebből az évek óta szufficites alapból finanszírozhatók lennének a kormány munkaerőpiaci kiadásai, valamint a sportra szánt TAO-támogatás, és az Európai Unió által kifejezetten erre a célra fordítható összegeivel további forrásokat lehetne biztosítani.

Nem értjük, miért nem jut senkinek az eszébe a kabinetben, hogy a veszélyeztetett korban lévőkre vonatkozóan azonnali hatállyal be kellene vezetni a korengedményes nyugdíj intézményét. A VDSZ ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy azoknak a 60 és 64 év közötti munkavállalóknak, akiknek a munkáltatója kifizeti az öregségi nyugdíj betöltéséig a kiszámított nyugdíj összegét, az előrehozott nyugdíjba kerülhessen. Ezzel ez az idősebb korosztály elkerülhetné a munkanélküliség fenyegető rémét, és ez az államnak egy fillérjébe se kerülne.

Nem értjük miért nem foglalkozik a kormány a román kormány által sikerrel alkalmazott fizetett szabadnap intézményével. A szabadnapok az egyik szülőnek járnak, aki erre az időszakra a fizetése 75 százalékét kapja, az összeg pedig nem haladhatja meg a bruttó átlagbér 75 százalékát. Azok lennének jogosultak rá, akik 12 éven aluli gyermeket nevelnek. Fogyatékkal élő gyerekek esetén a korhatár 18 év.

Nem értjük, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel rendeletileg, és átmenetileg  miért nem módosítják az állásidőt? Az nyilván már nem jogi kérdés, hogy a munkavállaló a teljes alapbért megkapja-e, vagy annak csak egy részét (60%-ot minimum, mint a GYÁP, vagy többet, 75%-ot mint Romániában). Így a munkáltatónak sem kellene a teljes alapbért kifizetni, de a munkavállaló sem maradna jövedelem nélkül. A módosított állásidővel megfékezhető lenne a munkanélküliség drasztikus növekedése.

Nem értjük, miért vonakodik a kormány, hogy 90 napról 270 napra emelje fel az álláskeresési járadékot? A járadék bruttó mértéke ez idő alatt egységesen a minimálbér mértékével kell, hogy megegyezzen. Ebből kerülne befizetésre a munkavállaló biztosítási jogviszonyát biztosító járulék, ami ezzel a szolgálati időbe is beszámítana.

Végezetül nem értjük, hogy legalább most, vészhelyzetben miért nem ül le tárgyalni a kormány a szakszervezetekkel, amelyek a munkavállalók érdekvédelmének képviselői.

                                                                   Székely Tamás a VDSZ elnöke

 

 

 

 

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ