A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének válasza a Magyar Nemzet égisze alatt 2020. január 18. szombaton „Borulhat a munkavállalók eddigi képviselete az áruházakban” címen megjelent, Thurzó Katalin által jegyzett írásra.
Előre is elnézésüket kérem a rendkívül terjedelmes közlemény miatt. A cikk sok valótlan állítást tartalmazott. Ahhoz, hogy érdemben cáfolni tudjuk őket, és valós képet kapjanak a helyzetről, sajnos szükség van némi háttérinformációra.
A Magyar Nemzet által említett, és korábban a Népszava hasábjain is megjelent Coop szakszervezeti botrány ezekben a percekben is zajlik. Szakszervezetünk Coop csoporton belüli tagsága nagyságrendileg 3000 főt számlál. Szakszervezetünknél a tagság önkéntes, azt saját elhatározása alapján bármikor, bárki megszüntetheti, illetve kezdeményezheti. A Coop csoportnál dolgozó tagjainktól szakszervezetünkhöz a fenti folyamathoz kapcsolódóan mindezidáig egyetlen kilépési nyilatkozat sem érkezett. Az új szervezetet képviselők egyike csütörtökön azt közölte velünk, hogy a Coop hálózat alapszervezetei erősen megosztottak, sokan nem akarják követni őket.
Jelenleg tehát senki nem tudja megmondani, hogy mikor és mennyi szakszervezeti tagot fog érinteni az említett folyamat. Ennek tudatában némileg elhamarkodottnak ítéljük a Magyar Nemzetben megjelent folyamat előrejelzését.
Tudomásunk van róla, hogy egy újonnan alakuló szakszervezet tagságunkat félrevezetve, átalakításra hivatkozva próbálja tagjainkat jogellenes módszerekkel, adminisztratív módon átvezetni saját tagjai közé. Ennek az új szervezetnek a vezetői között 5 olyan személyről tudunk, akik jelenleg még a KASZ választott tisztségviselői. Ezek a személyek úgy gondolták, hogy képviseletükre bízott tagságunkat saját személyes döntésük alapján önkényesen átsorolhatják az újonnan alakult szervezetbe. Tevékenységükhöz olyan nyilatkozatot használnak, amelyben egyetlen lépésben lehet kilépni a KASZ soraiból, és belépni az új szervezetbe (a kilépést a lap tetején, a belépést a lap alján kell a munkavállalóknak aláírásukkal szentesíteni). Ezen nyilatkozat kitöltésére a Népszavában közzétett levélben foglalt félrevezető információkkal próbálják rávenni tagjainkat („ez ugyanaz a szakszervezet mint a régi, csak átalakul”).
Szakszervezetünkhöz megkeresés érkezett több további Coop alapszervezetünktől, hogy a cégvezetők felé is kiment egy levél egy belső coop-os e-mail címről, amelyben az átlépésre buzdítanak. A vállalaton belülről több vezetői megkeresés érkezett hozzánk, amelyben a hozzánk fordulók azt nyilatkozták, „nem kívánnak csatlakozni egy olyan belső szakszervezethez, amely néhány nagyobb Coop elnök ötlete”. Ők továbbra is velünk képzelik el az érdekképviseleti munkát. Ugyanakkor sajnos hallunk olyan jelzéseket is, hogy egyes Coop elnökök, visszaélve munkáltatói hatalmukkal, utasításba adják munkatársaiknak az átlépés megszervezését.
Sok más hazai és nemzetközi szakszervezethez hasonlóan szakszervezetünknél a tagdíj a bruttó bér 1%-a. Ez a tagdíj 1993 óta változatlan. Változás mindössze abban történt, hogy a tagdíj mértéke 2019 októberében az alapszabályunkba is bekerült, azaz ennek megfizetése a teljes jogú tagság feltétele. Ha figyelemmel kísérik az utóbbi hetek kommunikációit, akkor látható, hogy bértárgyalásaink során nem ritkán 4-5%-kal magasabb béremelésekben tudunk megállapodni, mint a vállalatok eredeti ajánlata volt. Talán nem véletlen, hogy egy 2018 februári adat szerint átlagosan 17%-kal magasabb a munkabér azoknál a cégeknél, ahol jelen van valamelyik szakszervezet.
A saját szakszervezet alakítását a Coop csoporton belül információink szerint nem az alábbi lépés indokolta. 2019 év elején történt, hogy az egyik alapszervezeti tisztségviselőnk azzal a problémával fordult hozzánk, hogy a cég vezetője alá akar íratni vele egy kollektív szerződés módosítást, amelynek tartalmával tisztségviselőnk nem értett egyet. Amikor áttekintettük a módosítást kiderült, hogy annak aláírása komoly hátrányt okozna a munkavállalónak. Szakszervezetünk jogi szakértőjével közösen azt a visszajelzést adtuk, hogy a módosítás nem kerülhet aláírásra. Ezt követően a cég helyi vezetője hatalmával visszaélve kis híján rákényszerítette tisztségviselőnket a módosítás aláírására. Ennek az esetnek a hatására szakszervezetünk legfőbb döntéshozó fóruma azt a döntést hozta, hogy a kollektív szerződés végső ellenjegyzése az szakszervezet elnökének vagy alelnökének aláírásával történjen. Úgy gondoltuk, így tudjuk megvédeni a vállaltnál dolgozó tisztségviselőinket a nyomásgyakorlástól. Ezzel véget vetettünk a „gyakorlatnak” azoknál a cégeknél, akik azért tűrték el eddig a szakszervezet jelenlétét, mert a helyi tisztségviselőt befolyásolhatták ebben a kérdésben. A Coop csoport munkavállalóitól érkező információk alapján ez volt az a döntésünk, amely ezt a konfliktust indikálta. Csak ismételni tudom önmagamat: A hír tehát igaz, átalakítottuk a kollektív szerződés elfogadásának folyamatát, de azt hiszem, ennek okai érthetőek. Ha bármelyikük tudna nekem segíteni annak az érvelésnek a megértésében, hogy ez milyen módon van összefüggésben a túlóratörvény elleni demonstráción való részvételemmel, annak nagyon hálás tudnék lenni.
Az, hogy egy ágazaton belül több szakszervezet működik teljesen normális. Mi magunk is örülünk neki, ha valódi érdekképviseletek jelennek meg a színen, akikkel közösen egymást erősíthetjük a munkavállalók képviseletében. Mindazonáltal monopol helyzetűnek beállítani szakszervezetünket, aki „egyedüliként tárgyalt a vállalatokkal és a kormánnyal” erősen túlzó. A vállalatokkal a helyben meglévő tagságunk okán tárgyalunk, a kormány képviselőivel pedig ágazati szinten az elmúlt 2 évben 0, azaz nulla alkalommal találkoztunk. A Magyar Nemzet cikke vélhetően az ágazati párbeszéd bizottságban elfoglalt helyünkre utalhatott. Az sajnos vitathatatlan tény, hogy a kereskedelem területén jelenleg a KASZ az egyetlen szakszervezet, aki a kereskedelmi ágazatban tízezer főt meghaladó tagsággal, illetve kollektív szerződéssel rendelkezik bármelyik vállalattal. Amennyiben bármelyik szakszervezet csatlakozni tud hozzánk ezekben a paraméterekben, örömmel fogom köszönteni a bizottságban. A szintén ugyanitt említett „erőfölényben tárgyaló KASZ” kifejezés értelmezésében sajnos nem tudok segíteni önöknek. Kivel szemben lennénk erőfölényben és milyen színtéren? Az ágazatban a munkáltatókkal szemben? Sajnos biztosan nem. Más szakszervezettel szemben? Én örülnék a legjobban, ha lenne melletünk egy 20.000 tagú kereskedelmi szakszervezet! Talán akkor még hatékonyabban tudnánk képviselni a munkavállalókat.
A cikkben olvasható az alábbi mondat: „jogszabály írja elő, hogy az egyes láncoknál havonta a dolgozók bruttó fizetésének egy százalékát automatikusan az adott cégnél lévő szakszervezet kapja”. Lehet, hogy jogszabályellenesen működünk?! Melyik jogszabály, pontosan hol írja azt, hogy a reprezentatív szakszervezet egy 12 000 munkavállalót foglalkoztató vállalattól minden munkavállaló után automatikusan megkapja a bruttó bér 1%-át a? Azt hiszem valamennyi szakszervezet vezetőjének nevében mondhatom, hogy bárcsak így lenne. Legjobb tudomásom szerint csak az adott szakszervezetnél tagsággal rendelkező tagok béréből vonnak le 1% tagdíjat, viszont az elért eredmények minden munkavállalóra vonatkoznak. Éppen emiatt vannak olyan munkavállalók, akik azért nem tagjaink, mert mások már azok. Ez egészen addig igaz lesz, amikor már mindenki így gondolja, és eltűnik az érdekképviselet lehetősége. Ezt nevezzük mi potyautas szindrómának. Van olyan ország, ahol igaz lenne a fent említett mondat, ott jól is működik a munkavállalói érdekképviselet.
Sajnos nem tudok elmenni a cikkben szereplő, állítólagosan nevük elhallgatását kérő személyek állításai mellet. Szakszervezetünknek egyetlen fiktív tagja sincs, „akik csak papíron gyarapítják a tagságot”. Nem is értem, hogy lehetne ez lehetséges, hiszen a vállalatok vonják le valós munkavállalóik belépése után a szakszervezeteknek a tagdíjat. Vagy van olyan szakszervezet, ahol másként működik? A Magyar Nemzet ezen állítása (és jó néhány egyéb félrevezető mondata) miatt szakszervezetünk jogi lépéseket tesz.
Nem vagyok újságíró, más a szakmám, mégsem értem ezt a fajta újságírást. Ennek a cikknek semmi más nem lehet a motivációja, mint nemes egyszerűséggel a KASZ lejáratása. A cikk tele van -tudatosan- hamis, félrevezető információkkal, utalásokkal, sugallatokkal, amik mind egy kiválasztott szakszervezet ellen szólnak. Nem tudom, mi az oka, valamilyen évtizedekkel ezelőtt történt személyes sértettség Sáling József ellen (akit Thurzó Katalin minden KASZ-os cikkben megemlít), vagy megrendelésre készül a cikk egy barát által például, de az biztos, hogy nagy károkat tud okozni. Nem nekünk. A hétköznapi embereknek, akiket elküldenek a munkahelyükről, miután bejelentik, hogy babát várnak, akikkel megtévesztve iratnak alá közös megegyezésű munkaviszonymegszüntetést, akikkel a főnökük „bármit” megtehet, akik családi krízishelyzetben nem tudnak a munkahelyüktől segítséget kérni, akik járatlanok a jogban, és akikkel alá akarják íratni, hogy ők kérték, hogy leltárhiány esetén adóval terhelten (amit cég be sem fizet, hiszen eladatlan termékről beszélünk) vonják le a bérükből a hiányt. Mert minket ezek az emberek hívnak fel, keresnek meg. Hétköznapi, banális, az érintettek számára azonban nagyon is a világot jelentő helyzetekkel találkozunk nap, mint nap, segítünk, támogatunk, intézkedünk. A médiában ez nem jelenik meg, ott csak a kollektív szerződések, a bértárgyalások, a szakmai egyeztetések érik el az ingerküszöböt. Ez jól is van így, bár a mi munkánk sokkal több ennél. Ebbe a munkába tud beletenyerelni egy ilyen hangulatkeltő, lejárató cikk. Nagyon sajnálom, hogy ilyen írás, ebben a formában megjelenhet, mindenféle szakmaiságot nélkülözve. Valamiért a KASZ Thurzó Katalin bögyében van, az ő tollából velünk kapcsolatban csak negatív kontextus tud kijönni évek óta, bármi is történik, ha nyilatkozunk neki, a szavainkat kiforgatja, vagy egyszerűen el nem hangzott mondatokat ír le, ha nem nyilatkozunk, azt ír, amit akar. Ha bértárgyalunk és bejelentjük az a baj, ha nem jelentjük be az a baj. Nem tudunk jól dönteni. Más szakszervezetekkel valahogy nem ilyen „kritikus”, sőt gyakran megengedő és magasztaló.
Van még egy fontos gondolatom, ami a hiteles újságírást folytató szakemberekhez szól. A cikket átvevő egyéb média is döntést hoz, amikor a hírverseny miatt egy ilyen egyoldalú írást idéz, előtte nem tájékozódik, fenntartások nélkül elfogadja. Ez az egész nem rólunk, nem Thurzó Katalinról, nem jobb, vagy bal oldalról, nem a vállalatokról szól, hanem mindannyiunkról.
Köszönöm, hogy a komolyabb sajtótermékek a helyén tudják kezelni ezeket az időről időre előkerülő híreket.
Végezetül, ha már ilyen türelmesen végig olvasták nem tervezett sajtóközleményünket, akkor álljon itt néhány szó magunkról is:
Szakszervezetünk az elmúlt hónapokban több céggel folytatott tárgyalásokat, és ért el jelentős bérnövekedést. Megyetitkáraink fórumokat tartanak az országban, hogy felmérjék tárgyalási eredményeink fogadtatását a munkavállalók körében. Az eddigi visszajelzések alapján az elért eredményekről a munkavállalók visszajelzése döntő többségben pozitív. Jogi szakértőink támogatása mellett jelenleg is több céggel állunk perben a munkavállalók jogainak védelme érdekében. Több hazai és külföldi tulajdonú vállalatnál hoztunk létre új alapszervezeteket az elmúlt 12 hónapban, amelyek hozzájárulnak majd taglétszámunk, és szakszervezetünk működési területének növeléséhez. Több nemzetközi projektben is részt veszünk, amelyek pl. a digitalizáció miatt megszűnő munkakörök helyén létrejövő új szakmák elemzésével foglalkozik, ezzel is segítve tagságunk felkészülését a jövőre.
Én nem látom a cikkben említett repedéseket… És Önök?
Karsai Zoltán
Elnök
KASZ
