December 3. a fogyatékkal élők világnapja. Az ENSZ 1992-ben nyilvánította azzá, felhívta a figyelmet a betegség, baleset, és katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira. Hazánk is kötelezettséget vállalt amellett, hogy a fogyatékkal élők életminőségét minden eszközzel folyamatosan javítja, és elősegíti társadalmi beilleszkedésüket.

     A kormány szerint: „Fontos, hogy ezek az emberek ne maradjanak magukra problémáikkal, a társadalom egyenrangú polgárai legyenek". Fontosnak tartja azt is, hogy „elérhetők legyenek számukra az önálló életvitelükhöz szükséges szolgáltatások, és ehhez minden segítséget megad" - szól a kormány-kommunikáció. A kormány fogyatékosságügyi fejlesztésekre EU pénzforrásokból 109 milliárd forintot kíván fordítani a fogyatékkal élők társadalmi integrációjára 2020-ig.

     A sikerpropagandával szemben a valóság lesújtó képet mutat. 2010 óta nem következett be látványos javulás a fogyatékkal élők helyzetében. Eltűntek az akadály-mentesítési határidők, az akadály-mentesítést a beruházásoknál igyekeztek megspórolni. Sajnos, a mozgásukban korlátozottak számára a közlekedés továbbra is gyakran akadályozott. A kisvárosokból és falvakból képtelenek munkába járni, ha nincs megoldva a tömegközlekedés akadály-mentesítése.

Siralmas a fogyatékkal élők pénzellátása is, hiszen csak jövedelempótló juttatás. A jövedelem a fogyatékkal élők többsége számára csak álom marad, mert a kb. 400 ezer érintett közül, csak 150 ezer fő tud csökkentett munkaidőben dolgozni. Ők is, csak minimális fizetséget kapnak. A fogyatékkal élő munkavállalók közül vannak, akik mindössze a minimálbéres óradíj egyharmadáért dolgoznak - általában napi 4 órában - de a fizetésükből legfeljebb havi ebédjükre futja.

A fogyatékkal élők egy részét otthon ápolják, mert nincs férőhely számukra a szociális otthonokban, vagy a térítési díjak megfizethetetlenek a családok számára. Gondot okoz, ha egy közeli családtagnak otthon kell maradnia a fogyatékost ápolni, s emiatt elveszíti a munkahelyét. Az ápolási díj folyósításának ideje nem számít bele a biztosítási jogviszonyba, és, ha az otthonápoló belerokkan a gondozásba, akkor egyetlen forintnyi pénzellátásra sem lesz jogosult, mint rokkant. Mivel az ápolási díj és a rokkantsági pénzellátás is nagyon alacsony összegű, így azok a családok, melyekben fogyatékkal élőket gondoznak, teljes mértékben kiszolgáltatottakká válnak az elszegényedésük miatt.

A fogyatékkal élők között legtöbben mozgásukban korlátozottak, de jelentős csoportot képeznek a gyengén látók, a nagyothallók, a mentálisan sérültek, illetve a súlyos belső szervi fogyatékossággal élők is. Egy részüket egyszerűen az út szélén hagyják. Az egészségügyi ellátórendszer hiányossága miatt nem részesülnek kellő ideig egészségügyi rehabilitációban, az orvos-szakértői bizottsági vizsgálatokon alul minősítik az állapotukat, ezzel pénzellátásukat is lecsökkentik, alacsonyabb kategóriába sorolják szervezeti károsodásuk mértékét.

A kormány állami felelősségvállalás helyett a családok felelősségvállalására fekteti a hangsúlyt. A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozik. Emiatt azok a családok melyekben fogyatékos, vagy rokkant családtag is él, rendkívül elszegényednek.

A fogyatékkal élők kétharmada tapasztalnak akadályoztatást a társadalomba való beilleszkedését illetően. Hátrányos megkülönböztetést éreznek az egészségügyi rehabilitáció, az önellátás, a munkavégzés, a tanulás és a közlekedés területén is. A megváltozott munkaképességű emberek megélhetési kényszerből kénytelenek dolgozni, de sokan közülük nem tudnak, mert fizikailag egyáltalán nem bírnak. A foglalkoztatásukra irányuló EU és állami pénzforrások ugyanis nem az ő anyagi jólétüket segítik, hanem az őket foglalkoztató munkáltatóknak kedveznek.

Az Alkotmánybíróság egy éve hozott döntést arról, hogy az orvos-szakértői bizottságok által végzett egészségi állapotfelmérő vizsgálatokon jogtalanul alul,- és visszaminősített rokkantakat kárpótolni kell. Az AB arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy 2019. március 31-ig alkossa meg ennek a törvényi szabályozását, de ez a mai napig sem történt meg.

A Magyar Szociális Fórum felszólítja a kormányt, hogy tegyen eleget a jogtalanul visszaminősített rokkantak érdekében hozott Alkotmánybírósági döntésnek. A Magyar Szociális Fórum emlékeztetni kívánja a kormányt 2010. évi választási ígéretére, miszerint: „Senkit nem hagyunk az út szélén". Jobb későn, mint soha érvényt szerezni ennek az ígéretnek, hiszen a legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, a fogyatékkal élők és a rokkantak nem képesek maguk érvényt szerezni érdekeiknek, kiszolgáltatottságuk miatt. A kormány ne éljen vissza helyzetükkel – áll a Magyar Szociális Fórum fogyatékkal élők világnapján kiadott társadalmi összesítésében.+++

Kiadta: MSZF SZK