A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzetéről rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten a Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ), és a Helyiipari És Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000 (HVDSZ 2000) , amely a legnagyobb, megváltozott munkaképességűeket képviselő magyarországi szakszervezet. Az eseményen a VSZOSZ megalakulásának 30. évfordulóját is megünnepelték.

 Fülöp Attila: nagy tartalék az mmk-sok foglalkoztatásában

Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára előadásában kiemelte, hogy a 4,4 millió hazai foglalkoztatott közül 150.000 megváltozott munkaképességű, de további 150.000 ember van, aki támogatással, segítséggel, sok erőfeszítéssel és rehabilitációval mmk-sként dolgozni tudna. A teljes megváltozott munkaképességű népességben 42 százalékos jelenleg a foglalkoztatási ráta, míg 2011-ben alig 18 százalék volt. A 150.000 mmk-s munkavállaló vagy fejlesztő foglalkoztatás keretében, vagy akkreditált, védett, vagy pedig piaci cégeknél dolgozik. A VSZOSZ küldetése fontos az mmk-sok foglalkoztatásában, és az állami szerepvállalás mellett szükséges az önkormányzatok, valamint az egyházi és civil szervezetek, gazdasági társaságok közreműködése, mert ők ismerik pontosan az egyéni élethelyzeteket. 2019-ben az állami támogatásban részesülő 365 akkreditált cég 43,4 milliárd forintban részesül, amely 30.000 ember foglalkoztatását segíti. A piaci cégeknél azonban még sok a tennivaló: Fülöp Attila szerint hiába részesülnek járulékkedvezményben a cégek, 100 milliárd forint rehabilitációs hozzájárulást fizetnek be, ezzel 70 ezer megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásáról mondanak le; az utóbbi években ez a tendencia sajnos nem változott.

Sindel István, a VSZOSZ elnöke köszöntőjében ismertette, hogy 56 tagszervezetüknél összesen mintegy 12.300 munkavállalót foglalkoztatnak, közülük csaknem 10.000 megváltozott munkaképességű. Idén 10.100 ember foglalkoztatásához részesültek támogatásban. Ennek nagy részét – tagszervezetenként változó, de mindenképpen 80 százalék feletti mértékben – az mmk-s munkavállalók bérköltségére fordítják, a fennmaradó részt pedig a mentorok, tanácsadók, személyi segítők bérére, akadálymentesítésre, a munkakörülmények javítására kevés forrás jut. Saját tagszervezeteik körében idén év elején végeztek egy felmérést, amely jó helyzetképet ad a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról. Az mmk foglalkoztatottak életkori összetételét tekintve a 24-40 éves korosztály mindössze 13 százalékot tesz ki, miközben a 60 év felettiek a foglalkoztatottak csaknem harmadát adják. A konferencián Bódiné Pájer Marianna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője is arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő négy évben csak a VSZOSZ tagszervezeteinél 2000 ember fog nyugdíjba vonulni, őket pótolni kell.

A VSZOSZ elnöke szorgalmazta, hogy a jelenleg szokásos egy év helyett – megfelelő kontrollok beépítése mellett - több évre kössenek támogatási szerződést, mert a jelenlegi éves tervezés miatt sok szervezet nem mer hosszabb távra gondolkozni, beruházni, fejleszteni. Fontosnak nevezte azt is, hogy jogszabályban rögzítsék: ha a minimálbér emelkedik, akkor arányosan emelkedjen a foglalkoztatási támogatás is. Fülöp Attila erre reagálva elmondta: a minimálbéremelés beleépült az elmúlt években, és 30 százalékot meghaladó volt a támogatás mértéke. Ígéretet tett arra, hogy ha év végén megszületik a végleges minimálbér-megállapodás, akkor dolgozni fognak azon, hogy „ezen a területen is tükröződjön” a minimálbér-emelkedés. Sindel István szerint sokat fejlődött a rehabilitációs foglalkoztatás, de sok még a feladat. „Egy oldalon állunk a kormánnyal és a munkavállalókkal és a foglalkoztatókkal” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy ha az mmk-s munkavállalók megfelelő segítséget kapnak, akkor a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben potenciális, rejtett munkaerőtartalékot jelentenek.

HVDSZ 2000: sok akadály a munkavállalók előtt

Király András, a HVDSZ 2000 elnöke kiemelte: a VSZOSZ-szel eddig is szorosan együttműködve dolgoztak, amit a jövőben is folytatni szeretnének. Előadásában hangsúlyozta, hogy érdemes a munkavállalók helyzetét is megvizsgálni, és belegondolni abba, hogy egy megváltozott munkaképességű munkavállaló mennyi akadállyal szembesül már azelőtt, hogy beérne a munkahelyére. Egészen onnantól, hogy segítséggel vagy anélkül, de felkel, beveszi a reggeli gyógyszereit, majd számos tényleges, fizikai akadályon – ami lehet sok-sok küszöb, szűk terek, lépcsők, nem működő liftek, nem akadálymentesített tömegközlekedési eszközök – átverekedve magát beér a munkahelyére. Nincs anyagi lehetősége arra, hogy változtasson és javítson a körülményein, mert általában napi 4 órás minimálbérből próbálja meg élni az életét. Király András úgy vélte, nagyon fontos az állami szerepvállalás is, mert társadalmi problémáról van szó. Szükség lenne arra, hogy már a védőnői szolgálat és a gyermekorvosi ellátás keretében tájékoztassák az érintett gyermekek szüleit. Bár az mmk-s munkáltatóknál is vannak hiányszakmák, azonban ezek olyan szakképesítést követelnek meg, amellyel az mmk-sok nem rendelkeznek, mert nem, vagy nehezen jutnak hozzá a képzésekhez, speciális iskolákra és képző intézményekre lenne szükség. „Ezekben előre kellene lépni” – hangsúlyozta Király András. Hozzátette: a munkahely biztonságos környezet a megváltozott munkaképességűek számára, a munka javítja életminőségüket, „de miért a minimálbér, és miért a minimálbér összefüggésében beszélgetünk a mai napig is a dotációról?” – tette fel a kérdést. Egy mmk-s munkavállaló az átlagosnak mondható 4 órás munka esetén, ennek megfelelő időarányos minimálbért kap, és mégha részesül is például rehabilitációs támogatásban, árvasági ellátásban, vagy rokkantsági járadékban, összesen akkor sem áll rendelkezésére több mint havi nettó 90.000 forint.

30 éves a VSZOSZ

A nemzetközi konferencia keretében belga, izlandi, holland és spanyol vendégek is megosztották országaik tapasztalatait a rehabilitációs foglalkoztatásról, és a konferencián a VSZOSZ megalakulásának 30. évfordulóját is megünnepelték. Ennek keretében emléklapokat adtak át a VSZOSZ-t 1989-ben megalapító 22 szervezetnek (illetve azok jogutódainak). Balogh Zoltán, aki 18 évig, 2019. január elsejéig volt a VSZOSZ elnöke, kiemelte: az utóbbi 30 év nemcsak a VSZOSZ eredménye, hanem annak a tripartit együttműködésnek, amely az állam, a munkavállalók, és az érdekképviseletek között létrejött.