Nyilatkozat

A Magyar Szakszervezeti Szövetség Női Tagozata szervezésében, az előd nőszervezet munkájának folytatásaként, az idén 15. alkalommal került sor a Munkavállaló Nők Országos Konferenciájára.

A nők foglalkoztathatósága gondolat jegyében rendezett tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a nők foglalkoztatási aránya nem túl reményt keltő, az EU országok rangsorában a 20. vagyunk.
Különösen alacsony a foglalkoztatási ráta a pályakezdő fiatalok, a szülőképes korú nők, és az idősebb korosztály körében.

Amennyiben megvizsgáljuk a gyermeket vállaló nők helyzetét, a kép még összetettebb. A gyermeket vállaló nők munkapiacra jutása továbbra is súlyos diszkriminációkkal terhelt, a gyermekgondozási időszak után sok esetben nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak a munkába visszatérni.
Rendkívül rossz a vidéken, főleg a kistelepüléseken élő nők helyzete, a kevés munkahelyi kínálat és a gyermekellátó intézmények hiánya miatt.

A nőket még ma is számos hátrányos megkülönböztetés éri a munkaerőpiacon egész életpályájuk során: ezek a foglalkoztatáshoz való egyenlőtlen hozzáférés, a munkaerő-piaci integráció nehézségei, a szegregáció újratermelődése, az előmeneteli esélykülönbség, valamint a folyamatosan növekvő, női és férfi bérek közötti különbségben nyilvánulnak meg.

A nők foglalkoztatásának javulását ma is a következő tényező akadályozzák:

• a nőket hátrányosan diszkrimináló társadalmi szemlélet,
• a nők és férfiak közötti esélyegyenlősége kérdésének háttérbe szorítása,
• a gyermeket nevelők folyamatosan csökkenő munkajogi védelme,
• a 2012-ben életbe lépett és most módosítás előtt álló munkatörvénykönyve nem biztosít esélyt a nők számára a kedvezőtlen munkapiaci viszonyok közepette, és számos, a gyermeket vállalók számára elfogadhatatlan szabályát is tartalmaz,
• az atipikus foglalkoztatási formák iránti bizalmatlanság erős, mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részéről, nagyfokú az idegenkedés ettől a foglalkoztatási formától,
• a munkahelyek túlnyomó többsége, nem egyeztethető össze a "családbarátsággal", sajnos ez a szemlélet nem terjed elégé,
• a munkavállalók  át és továbbképzését a munkáltatók nagy része és a munkaügyi központok sem támogatják kellőképpen,
• elégtelen és rugalmatlan, gyermekellátó intézmény hálózata,  főként vidéken, és ráadásul a Kormány most tervezett intézkedése, sem javít a helyzeten.

A konferencia résztvevői a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása, foglalkoztathatóságuk növelése, esélyegyenlőségük megvalósulása érdekében az alábbiakat tartják halaszthatatlannak:

Szűnjön meg a nőket érő diszkrimináció!

A Kormány tegye nyílván valóvá, hogy a nőket érő hátrányos megkülönböztetés nem egyeztethető össze a politikájával.

Szemléletformálással, új a meglévő törvények szükséges átalakításával, következetes betartatásával el kell érni, hogy:

• a munkáltatók ne tekintsék a nőket másodlagos munkaerőnek, hogy sem a gyermekvállalás, sem az 50 év feletti életkor ne legyen akadálya a munkavállalásnak,
• a Munka Törvénykönyve át fogó átdolgozásával az eddigieknél nagyobb munkajogi védettséget kell biztosítani a veszélyeztetett életkorú/pályakezdő fiatalok, kisgyermekes szülők, valamint az 50 év feletti/ munkavállalóknak,
• külön kormányzati cselekvési tervet kell elfogadni a férfiak és nők közötti bérezési különbségek  csökkentésére illetve felszámolására,
• további járulék és adókedvezmények bővítésével ösztönözni kell a munkáltatókat a gyermekgondozásból visszatérők felvételére illetve tovább foglalkoztatására,
• az állami munkaerő képzési alapból, elkülönített külön alap álljon rendelkezésre, a gyermeket vállalók át- és továbbképzésének támogatásának hatékonyabbá tételére,
• a családon belüli fokozottabb munkamegosztás terén történő előrelépés, és ez által a nők munkába állásának elősegítése érdekében szükséges hogy nemzeti törvényeinkbe beépüljön a szülői szabadságra vonatkozó EU irányelv
• a nők foglalkoztatásának növelése érdekében  fejleszteni kell és rugalmasabbá kell tenni, a gyermek intézmény hálózatot,
• nulla tolerancia övezze a munkahelyi erőszakot,
• a foglalkoztatási szegregáció csökkentésével, az oktatáshoz, szakképzéshez való hozzáférés biztosításával kell növelni a nők munkaerő piaci részvételét.

A nőkonferencia résztvevői kinyilvánították, hogy a nők részéről megfogalmazott az a természetes elvárás mi szerint, munkavállaló nők egyenlő jogot és esélyt kapnak a munkaerő piacon, mindeddig nem valósult meg.
Nem lehet természetes, hogy az, hogy az Európában már sikeres módszereket, amelyek több lehetőséget és láthatóságot biztosít a nőknek, itthon mellőzzük.
A szakszervezetek feladata, a meglévő munkahelyek megőrzése, új, minőségi munkalehetőségek teremtése, a nők foglalkoztatásának növelése.
A munkapiaci nehézségek és a jogszabályi környezet nem támogató szabályrendszere ellenére sem szabad lemondani az egyenlő bánásmód érvényesítéséről, az esélyteremtés megvalósítására való törekvésről.

Budapest, 2015. október 27.