A Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ) szerint a szakszervezeti körökben egyre érzékenyebb téma a nem szakszervezeti tagok és a szakszervezetek által elért bármely eredmény viszonya. Egy munkahelyen a munkáltató és a szakszervezet köt Kollektív Szerződést (KSZ) és bérmegállapodást. Ezek hatálya valamennyi munkavállalóra kiterjed, a nem szervezett és a szervezett munkavállalókra egyaránt. A szakszervezeti tag tagdíjával hozzájárul a szakszervezetek működéséhez, a nem tag pedig a partvonalról szurkol, vagy inkább bírál.

Egyesek melldöngetéssel hangoztatják kívülállásukat, ám az esetleges előnyök igénybevételét természetesnek tartják. Ez a magatartás hívta életre a szakszervezeteknél is a „potyautas” kifejezést. Az állami tulajdonú társaságoknál a szervettség meghaladja az 50%-ot, itt KSZ biztosítja a rendezett munkaügyi kapcsolatokat, szabályozza a munkáltató és a munkavállaló viszonyrendszerét.

Az állami tulajdonú társaságoknál (MÁV, Volán-cégcsoport, Posta, Víziközmű ágazat) a 2017. és a 2018. évi 15% körüli keresetfejlesztésben szerepük volt a szakszervezeteknek is. Abban, hogy a cafetéria-keretek ezeknél a cégeknél folyamatosan emelkedtek, ugyancsak kitapintható a szakszervezeti jelenlét. Az, hogy egyre többen fordulnak problémáikkal a szakszervezetekhez, hasonlóképp azt tükrözi, hogy a tenni akaró, cselekvő szakszervezeteket azért érzékelik. Egyre világosabbá válik, hogy a szakszervezeteken kívül nincs más szervezet, fórum, ahová fordulhatnának a munkavállalók. A csapatépítés, közösségteremtés terén is egyes szakszervezetek élen járnak a munkahelyeken.

A tag ezt a munkát, ha mással nem is, de a tagdíjával segíti, a „potyautas” pedig snassznak tekinti a szakszervezeti tagságot. Szocialista csökevény -mondják azok, akiknek semmi normális érvanyaguk nincs a kívülállásuk okára. Érvelésüket maguk sem veszik komolyan, csak ez a retorikai panel mindig „kéznél van” A szakszervezetek már a 80-as évek második felében igyekeztek a korábbi idők hordalékát lemosni magukról. Ma meg annyiféle ideológia, politikai beállítódás mentén működnek a szakszervezetek, hogy a „szocialista csökevény” jelzős szerkezet alkalmazása igazán dőreség.

Most akkor mit is lehetne tenni a „potyautasság” kérdésével? A téma egyre égetőbb, mivel mind irritálóbb a „potyautasság” a tagok számára.

Erről a szakszervezeti konföderációknak és a munkaadói szövetségeknek, valamint a kormányzati tényezőknek mielőbb érdemi egyeztetést kellene folytatni. Ha komoly a szakszervezetek megerősítésének szándéka, akkor az arra vezető út egyik fontos állomása lehetne a „potyautas-probléma” megoldása.  Persze, a szakszervezeteknek is van tennivalója ez ügyben, például jóval aktívabb és hitelesebb munkával.

Zalaegerszeg, 2018. november 21.

                                                                                              Horváth László

                                                                                                   ZVDDSZ