Október 1-je az idősek világnapja. A Magyar Szakszervezeti Szövetség, amelynek ötvenezer nyugdíjas tagja van, ezt az alkalmat is felhasználja arra, hogy kiálljon azok mellett is, akiknek a munka világa után után súlyos megélhetési nehézségekkel kell szembenézniük. 

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) által is támogatott létminimum- és társadalmiminimum-kutatásból tudjuk, hogy 2017-ben Magyarországon a nyugdíjas korúak egy főre jutó létminimuma körülbelül 81 és fél ezer forint volt. A Magyar Államkincstár adatai alapján 345 ezren kaptak ennél kisebb összegű ellátást. A létminimum-számítást végző Policy Agenda szerint azonban még komolyabb problémát jelent, hogy nagyjából 155 ezer olyan idős ember van, aki a szintén nyugdíjas párjával él, s kettejük bevétele sem éri el a két fős háztartások esetében számított 140 ezer forintos létminimumot.

Ezek a háztartások tehát igen szerény fogyasztást engedhetnek meg maguknak, és egyáltalán nincs belső tartalékuk arra, hogy bármilyen váratlan kisebb kiadást finanszírozni tudjanak. De sokszor még arról is dönteni kényszerülnek, hogy gyógyszert vagy élelmiszert vásároljanak.

Ugyanakkor súlyos társadalmi egyenlőtlenségekre figyelmeztet, hogy majdnem háromszor több a falvakban a létminimum alatt tengődő nyugdíjas háztartások száma, mint a fővárosban vagy a megyei jogú városokban. Ennek egyértelmű oka a bérkülönbségek évtizedes hatása. 

Nyugdíjas korúak létminimuma és társadalmi minimuma

 A létminimum-számítás programját kiterjesztettük a társadalmi minimum meghatározására is. Ez persze még mindig csak igen szerény fogyasztási szintet jelent, de – az alapvető szükségletek kielégítésén felül – racionális gazdálkodás mellett olyan javak és szolgáltatások igénybevételére is lehetőséget nyújt, amelyek a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettség adott szintjén már tömegigénnyé váltak. Ennyi pénzből már némi tartalék is képezhető, amely fedezetet biztosít kisebb rendkívüli kiadásokra.

Tavaly a nyugdíjas korúak társadalmi minimuma egy fős háztatás esetén nem egészen 106 ezer forint volt. Mintegy 540 ezer nyugdíjas van, aki ennél kevesebb pénzből kényszerül megélni. Településtípusok alapján nézve ismét jelentős területi egyenlőtlenségek mutatkoznak: a fővárosban az időskorú háztartások 17 százaléka él a társadalmi minimum alatt, míg a községekben 49 százalékos ez az arány. Tehát falun minden második nyugdíjas nagyjából nyomorog.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség álláspontja egyértelmű: a társadalom nem engedheti el azok kezét, akik időskorukra méltatlan anyagi helyzetbe kerültek. A probléma több százezer embert érint, ezért rendszerszintű megoldást kell találni. Ez pedig a minimális nyugdíj mértékének drasztikus emelése nélkül elképzelhetetlen. A cél csak az lehet, hogy a nyugdíjminimum érje el legalább az időskorúak létminimumának szintjét.

Juhász László

a MASZSZ nyugdíjas tagozatának vezetője

Kordás László

a MASZSZ elnöke

Hozzászólok a Facebookon