2015. január 1-jétől megszűnt a korkedvezményes nyugdíjjogosultságot biztosító évek megszerzésének lehetősége. Eddig az autóbuszvezetők esetében 10 év után 2 évvel, majd öt évente 1-1 évvel gyarapodott a korkedvezményre jogosító idő. A már megszerzett korkedvezményes idő nem veszett el, ám a töredékidők megsemmisülése máig hatóan érzékeny sebet ütött a gépkocsivezetői állományon.

A szakszervezetek tudomásul vették, hogy a korábbi rendszerhez már nincs visszaút, ám valamiféle mérsékelt korkedvezmény kimunkálásában bizakodtak. Bizakodtak a töredékidők korkedvezményes időként történő pótlólagos elismerésében.

2017 nyarán egyes ágazati szakszervezetek, így a Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége felmelegítette a témát. Különösképpen a Szövetséghez tartozó Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ) tűzte zászlajára a kérdést.

Erőfeszítéseikről a média is beszámolt. Amint a Szövetség érezte, hogy hangoskodásuktól a téma körüli állóvíz még fodrozódni sem kezd, meghirdették az aláírásgyűjtést. Utolsó pillanatban politikai és szakszervezeti tényezők - hivatkozva egy készülő kormányzati anyagra - eltántorították az aláírásgyűjtés szándékától a szervezőket. Közben a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) napirendként valóban szerepelt egy munkaanyag, amit a munkavállalói oldal mérsékelt kritikával fogadott. Az anyag és a hozzá kapcsolódó munkaadói és munkavállalói állásfoglalás a közelmúltban került a szakszervezetek kezébe.

A szakértői munkaanyag elenyésző konkrétumot tartalmaz, döntően rehabilitációról, az egészségkárosító kockázati tényezők elemzéséről és azok kiküszöbölésének, megszüntetésének vagy mérséklésének szándékáról szól.

A munkaanyag pozitívuma, hogy szélesebben határozza meg a fokozott egészségkárosító kockázattal érintett foglalkozási csoportok körét, mint a korábbi korkedvezményes rendszer. A munkaanyag komoly szerepet szán a munkahelyi érdekképviseleteknek és a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a kockázati tényezők elemzésénél, vizsgálatánál. Az anyag hátránya, hogy nem tartalmaz konkrét megoldási javaslatokat az egészségkárosodást megállapító vizsgálatokat követően.

Az állami cégeknél egyre kevesebb lehetőség van rehabilitált munkakörben elhelyezni az egészségkárosodást elszenvedett munkavállalókat. Eddig is döntően portás, információs vagy közúti ellenőr státuszban foglalkoztatták az időközben megváltozott munkaképességű munkavállalókat.  Erre már egyre csekélyebb az esély.

Az anyag számol a prevenciós eszközök alkalmazásának lehetőségeivel, ám ennek a legtöbb állománycsoportnál (például autóbuszvezetők) komoly korlátai vannak.

A szakszervezetek bizakodtak abban, hogy „megszűntetve – megőrizve” módon kialakítható egy rugalmas, többlépcsős korkedvezményes rendszer, ám a munkaanyag ezt a lehetőséget végképp eltörli. Munkavállalói nyomásra azonban a szakszervezeteknek feltétlenül lándzsát kell törni a töredékidők pótlólagos elismertetése mellett, ugyanis ez az autóbuszvezetők körében el nem csituló téma.

Ugyancsak -hivatkozva a foglalkozás-egészségügyi szakértők megállapítására- aggasztónak tartják a szakszervezetek, hogy 60 év feletti autóbuszvezetők részt kell, hogy vegyenek a menetrendszerinti közösségi közlekedésben. Ugyanis, emberéletek és több tízmilliós járművek vannak rájuk bízva.

A karbantartói állománynál is hasonlóképp egyre kockázatosabb a hatvan év feletti foglalkoztatás.

Mindenesetre van egy tárgyalási anyag, amelynek talaján a szociális felek kölcsönösségi alapon remélhetőleg törekednek egy rugalmas és a probléma kezelésére alkalmas rendszer kimunkálására.

Zalaegerszeg, 2018. január 10.

Horváth László

elnök

Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete