A SZEF nem fogadja el a VOSZ (Dávid Ferenc) válaszát.
Demján Sándor elnök úr
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
Tisztelt Elnök Úr!
A 2017. december 7- én megjelent nyílt levelünkre a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) által másnap feladott viszonthirdetés olyan sok szempontból kifogásolható, hogy azt képtelenség egyetlen levélben összefoglalni. Nem is tesszük, csak a leglényegesebb tényezőkre utalunk.
1) Főtitkár Úr egyetlen könnyedén odavetett megjegyzéssel vérig sért 690 ezer közszolgálati dolgozót. Azt olvashattuk: „a hazai közszféra munkavállalóinak tehetsége, tudása és teljesítménye messze elmarad szlovák, osztrák és lengyel kollégáikétól.” Kétségtelenül az idézett sorok csak a helyzet egyik lehetséges magyarázataként szerepelnek, mintegy feltételezésként, de mégiscsak le van írva, és mint egy jól megtervezett „rágalom”, megragad az olvasóban, és megkezdi a maga aknamunkáját.
Ezt feltevésként is visszautasítjuk, mert megalapozatlan, sértő és téves megjegyzés, amely az emberek közszféra ellenes hangulatát igyekszik felkorbácsolni.
2) Olvashatjuk továbbá, hogy „a magyarországi teljes munkaerő” hány százalékát teszi ki a kormányzati foglalkoztatás. Ön szerint a foglalkoztatottak számához képest magas a közfoglalkoztatottak aránya. Ám azt nem említi, hogy ez az arány azért tűnik kedvezőtlennek, mert a lakosság teljes létszámához képest igen alacsony az összes magyarországi foglalkoztatott száma. Ha ez a nem egészen négy és fél milliós szám öt millió fölé emelkedne (ahogyan egykoron volt), abban a pillanatban a közszférában dolgozók aránya lényegesen csökkenne, akkor is, ha itt egyébként semmi nem változna. Mi is vagdalkozhatnánk, és feltételezhetnénk, hogy azért ilyen alacsony az összes dolgozó száma Magyarországon, mert a hazai vállalkozók „tehetsége, tudása és teljesítménye messze elmarad szlovák, osztrák és lengyel kollégáikétól”, és képtelenek tisztességesen megfizetni munkavállalóikat, azok inkább alkalmi munkából tengődnek, vagy szaktudásukat külföldre viszik ki, de ennyiért nem mennek kiszolgáltatott cselédnek. De mi, a szakszervezetek nem tesszük ilyen könnyelmű kijelentéseket, mert mi látjuk az objektív okokat is.
3) Az OECD adatok az egyes országok fogalom értelmezéseire épülnek, mivel nem az európai meghatározások – ha vannak ilyenek egyáltalán – felhasználásával készülnek a statisztikai adatszolgáltatások, hanem a nemzetivel. Ezáltal elkerülhetetlenül belesik abba a hibába az „európai statisztika”, hogy összemérhetetlen adatokat mutat egy kategórián belül. A visegrádi országok idézett adatai közötti nagy különbségek abból fakadnak, hogy tételesen és konkrétan egészen mást értenek Lengyelországban (és másutt) „kormányzati foglalkoztatottságon”, mint nálunk. A VOSZ kritikája mellőzi ennek az eltérésnek az elemzését, hiszen akkor egészen más magyar adatokat kellett volna közölnie.
A másik, hasonlóan nyomós ok, hogy számos európai országban civil szervezetek magas szintű támogatásával oldanak meg közfeladatokat. Így a magyar kollégájával megegyező munkát végző dolgozó nem kormányzati foglalkoztatott, hanem civil szervezeti alkalmazott. De összességében nincsenek kevesebben és egyáltalán nem fordítanak erre kisebb összeget a költségvetésből, sőt, a kiadások a hazainak sokszor a többszörösét teszik ki.
Komolyan gondolja a VOSZ, hogy például Lengyelországban fele annyi kórház, idős-otthon, iskola, színház és mentő van, mint Magyarországon?! Megnyugtatjuk: nincsenek kevesebben, sőt a feladatokat több ember látja el, csak máshol szerepelnek a mutatókban.
4) Álságosak a VOSZ látszólag nyílt sisakkal és keresetlen egyszerűséggel kimondott ítéletei. A jelen kormány irányításának idején képtelen mértékben nőtt az államtitkárok, helyettes államtitkárok és kormányzati megbízottak száma. Csak a Miniszterelnökség főosztály-, osztály- és, kabinetvezetői, azaz középvezetői is 260-an vannak. Mindegyikük vezetése alatt 10 és 20 fős részleg dolgozik. Irdatlan nagyságú, átfoghatatlan, bürokratikus, követhetetlen hatáskörökkel felruházott monstrum jött létre, keresztezve vagy átvéve minisztériumi hatásköröket, miközben a minisztériumi dolgozók száma nem csökkent. És ezt annak a kormánynak a vezető szerve teszi, amelyik egyébként időnként harcot hirdet a bürokrácia ellen. A VOSZ tiltakozásával ebben a konkrét ügyben miért nem találkoztunk sohasem?
A Klebelsberg Intézet létrehozása, majd a működésképtelen, felfújt intézmény sok kis vízfejre darabolása idején sem olvastunk arról, hogy többek között ez az, ami elviszi a magyar vállalkozók által befizetett adókat és járulékokat. Meglepetésünkre a VOSZ ezen a téren sem emelt szót, de más egyéb pénzpocsékoló kormányzati kiadás ellen sem. (Itt most nem kezdünk az üres stadionok, a kihasználatlan kisvasút és egyéb költséges presztízsberuházások sorolásába.) Mindig csak olyan nyilatkozatokat tesz az Önök szervezete, ami tapintatosan kikerüli a hatalmat, ugyanakkor a dolgát becsülettel végző beosztott tisztviselőt és alkalmazottat sérti, az ő létének jogosultságát vonja kétségbe.
5) Kellően át nem gondolt és elnagyolt az a létszámcsökkentési célmeghatározás, amit Ön, a VOSZ elnöke és főtitkára, Dávid Ferenc hosszú évek óta a magyar közszférát rombolva hajtogat.
Cseresnyés Péter munkaügyekért felelős államtitkár a december 7-én tartott Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács ülésen – amelyen mind a VOSZ elnökének, mint főtitkárának társaságát nélkülözni voltunk kénytelenek – a következő adatokat tette közzé arról, hogy hányan részesültek valamilyen bérintézkedésben a közszolgálatokban 2010 óta:
NAV: 22,4 ezer fő
Rendvédelem: 58,3 ezer fő
Honvédelem: 18,3 ezer fő
Egészségügy: 95,0 ezer fő
Szociális ágazat: 90,0 ezer fő
Állami tisztviselő: 33,4 ezer fő
Pedagógusok: 167,4 ezer fő
Kulturális ágazat: 20,2 ezer fő
Összesen: 504.600 fő
Immár tízedik éve kimaradt mindenféle bérintézkedésből mintegy 150 ezer kollégánk, más szakterületeken viszont csak részlegesen történt bérintézkedés, (pl. az önkormányzati köztisztviselők 48 %-nál igen, 52 %-nál nem). Emiatt a köztisztviselők és kormánytisztviselők, valamint a különböző életpályákból, rendezésekből kimaradtak a fenti kimutatásban nem szerepelnek.
A bérintézkedések által részlegesen, vagy sehogyan sem érintetteket is számítva közszolgálat 690 ezer ember.
Tisztelt Elnök Úr!
Van elképzelése arról, hogy a fenti foglalkozási ágak közül melyikben és hogyan kellene csökkenteni?
Jelenleg több mint 15 ezer álláshely nincs betöltve; jegyzők, orvosok, nővérek, óvónők, műszaki dolgozók, angol és matematika szakos tanárok hiányoznak sokan, és egyre többen. Az ellátásunkért, egészségünkért és a jövőnkért dolgozó szakemberek hiányoznak, sokan, és egyre többen. Ez katasztrófa, ez hazánk szellemi, szolgáltatási, egészségügyi leépülése.
A sok hibával tűzdelt bérintézkedések ellenére rosszul fizetett, túlterhelt, megfélemlített, nem megfelelő intézményi körülmények között dolgozó, többnyire nem kellően megbecsült emberek, akik még itt vannak ők is élénken figyelik a külföldi munkavállalás lehetőségeit. Sajnos olykor arra is hajlanak, hogy a képzettségüknek nem megfelelő külföldi munkát is elvállaljanak, alulfoglalkoztatottként keressenek sokkal többet, mint itthon.
Tisztelt Elnök Úr!
Belegondoltak Önök abba, hogy hamarosan nem lesz, aki elkészíti a vállalkozók okmányait, meggyógyítsa őket, tanítsa gyerekeiket, kiírja és kezelje, adminisztrálja a közbeszerzéseket. Hogyan fog a következő generáció vállalkozni és sikert elérni a nemzetközi versenyben, ha ma nincs elég informatika tanár, nincs az iskolának internetkapcsolata és a tanár a saját pénzéből veszi meg nekik a pendrive-ot?
Szinte követhetetlenül, havonta, sőt hetente változik egy-egy szakterület szabályozása, egész intézményrendszerek felépítése, ez mind többletmunkát ad, nyomasztó és fölösleges terhet jelent és nem segít, hanem árt mind a munkavállalóknak, mind a tevékenység minőségének. Ez ellen miért nem emelnek szót?!
Mindeközben elnök úr ennek az elkeseredett 690 ezer embernek a számát csökkentené 350 ezer fővel?! Van arról elképzelésük, hogy mivel járna ez? Annyit azért lássanak be, hogy egy ország gazdasága csak egy mindenki megelégedését szolgáló közszféra megléte alapján működik megfelelően és nem fordítva.
Elnök Úr! Igyekszünk higgadtak maradni és betartani a normális párbeszéd szabályait, de a VOSZ válaszreakciója a realitásokat nélkülöző, felesleges vagdalkozás, ami csak ront a magyar közszféra helyzetén. Megismétlem továbbá: apologétái helyett Önnel kívánunk vitázni.
Tájékoztatom, hogy véleményünkkel minden közszolgálati szakszervezet, valamint az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés is egyetért, törekvéseinket támogatja a Magyar Szakszervezeti Szövetség is.
Továbbra is készek vagyunk a vállalkozókkal közösen áttekinteni a tennivalókat, és a valós adatok alapján kidolgozott, ésszerű és megvalósítható javaslatokat tenni. Viszont meggyőződésünk, hogy az olyan kijelentések, melyeket az előzőekben és fentebb is kifogásoltunk, károsak. A hasonló kinyilatkoztatásokat a jövőben is fizetett hirdetésben, vagy sokfelé a világhálón következetesen vissza fogjuk utasítani.
Budapest, 2017. december 13.
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Ügyvivő Testülete nevében:
Földiák András
elnök
