Eltűnt 700 ezer ember a mezőgazdaságból az ezredforduló óta, miközben olyan folyamatok zajlottak, amelyek következtében a koncentráció erőteljesebb, mint herceg Esterházy idejében volt – mondta a HVG-nek adott – az agromonitor.hu-n bővebb terjedelemben közölt – interjújában Kovách Imre szociológus, a Földek és emberek című új akadémiai kötet szerzője.  A kutató szerint az egységes kérelmek számánál jóval kevesebben vannak a földhasználók, részben a kisebb családi birtokok örökösödési és egyéb okokból történt „szétírása”, részben pedig mert a gazdasági szervezetek egy részének földjei is összekapcsolhatók a kereszttulajdonlásokon és a céghálókon keresztül. A most zajló földprivatizáció alapvetően nem változtat a földhasználati szerkezeten.   

- A jelenlegi agrárkormányzat az egyéni gazdaságok földjeinek növelését és a koncentráció csökkentését jelölte meg legfontosabb stratégiai céljaként. Mit mutat a gyakorlat, valóban ebbe az irányba haladnak a földpiaci folyamatok?

- A földhasználat szerkezete az uniós csatlakozás körüli évekhez képest nem sokat változott, a koncentráció ugyanis már korábban megtörtént. Annyi bizonyos azonban, hogy a folyamat nem állt meg. Hangsúlyozom, földhasználatról beszélek, és nem tulajdonról. Egyrészt Magyarországon a bérelt földek aránya nagyon magas, másrészt pedig a tulajdon és a használat nagyon régóta nem feltétlenül esik egybe, így a földpiaci viszonyokat az utóbbi jobban leírja.

- Az állami földek bérbe-, illetve eladásáról pedig kifejezetten a kicsik földhöz juttatása indokával határozott a kormány. Ez sem változtatott a helyzeten?

- Az összes szóba jöhető föld, csak a teljes mezőgazdasági terület 5-7 százaléka. Ha ezt tíz hektáronként adták volna el, az sem változtatott volna a földhasználati koncentráción. Tudjuk, hogy nem ez történt, az ismert példák is azt mutatják, hogy sok helyen előnyt élveztek a licitálásnál azok, akik eddig is nagybirtokosnak számítottak. Az árveréseken legtöbb földhöz jutók jelentős része már a licitek előtt 500 hektárnál nagyobb területtel rendelkezett. Ezzel együtt is igaz, hogy nem csak a már korábban is nagyobb területen gazdálkodók és a politikai kedvezményezettek jutottak most földhöz, mert a kicsik is kaptak, de ez nem volt olyan arányú, hogy a koncentráción változtatott volna.

- Eközben pedig az a kormánykommunikáció, hogy erősödött a családi gazdaságok szerepe.

- Inkább csak egy kicsit árnyaltabb lett a kép, de ez nem az állami földek bérbe- és eladása következtében történt. A legkisebbek, az idősebbek feladták, a koncentráció pedig duális, vagyis nem csak az ismert nagy gazdaságoknál összpontosul a föld, hanem a közepes és nagy egyéni gazdaságok földje is nőtt. Az egy-két hektáros földek nagy valószínűséggel ide vándoroltak.

- Ezek az emberek végleg eltűntek a mezőgazdaságból?

- A többségük igen, de sokan közülük csak a statisztikailag releváns üzemméret alá csúsztak, amihez akár az is elegendő volt, hogy két tyúkkal kevesebbet vallott be az összeírásnál. De ezek nem tesznek ki sokszázezer hektárt.

- Mióta zajlik ez a koncentráció?

- A rendszerváltás után a kárpótlás és a szövetkezeti vagyonnevesítés végrehajtásának a következményeként már 1995 előtt  többszázezer család kárpótlási jegyei és vagyonrésze került más tulajdonosokhoz. Az ezredforduló és 2013 között 700 ember tűnt el a mezőgazdaságból, akik eladták kis földjeiket, vagy abbahagyták a gazdálkodást. Megjelentek a külföldi befektetők, és az állami gazdaságok privatizációjával a politika is beleszólt a földmozgásba. Ez erősödött fel, és 2010 óta még direktebb a politika belenyúlása a földpiacba.  

- A könyvében azt írja, a földalapú támogatások adataiból, illetve a mezőgazdasági összeírásokból kikövetkeztethető üzemszerkezet és a valóság között nagy az eltérés. Miből adódik ez?

- A földhasználatot egészen pontosan nem lehet rekonstruálni. A legutóbbi, 2013-as összeírás óta csak ellentmondások keletkeztek: az összeírás végleges adatainak publikálása után számomra kideríthetetlen okokból hirtelen hétszázezer hektárral többel kezdett el számolni a KSH és az agrártárca is, és a 4,6 millió hektárból 5,3 millió lett. A támogatási adatokból ugyanakkor 4,9 millió hektár mezőgazdasági terület következett.

- Ha ekkora a bizonytalanság az adatokban, mire alapozható, hogy a földhasználat a statisztikailag kimutatottnál koncentráltabb?

- A földalapú támogatásokat évente hozzávetőlegesen 170 - 180 ezren igénylik. De közülük körülbelül 30 ezer gazdaság adatait összevonhatjuk, mert körülbelül ennyi igénylés érkezett azonos lakcímekről, ami jelentős része a mezőgazdasági területnek. Vannak tehát családon belül „szétírt” földek. Ennek nem csak adózási oka lehet, de például az is, hogy például egy család így oldotta meg az örökítést, vagy tartotta külön a két ágból érkező földeket. Ezeken kívül a gazdasági szervezetek földjei is összekapcsolódnak kereszttulajdonlásokon és a céghálók más változatain keresztül. Az összes mezőgazdasági szervezet ötödénél találtunk van ilyen céges kapcsolat. A Csányi család érdekeltségeihez hét földhasználó agrárcég és két egyéni birtok tartozik, melyek összes számított nagysága földalapú támogatások alapján 28 471 hektár. A Harsányi család hét földhasználó szervezetet kapcsol összes. A legnagyobb cég itt is privatizált állami gazdaság, a Hód-Mezőgazda Zrt. A földek számított összes nagysága a támogatási lista szerint 16 820 hektár.  Az én kutatásaim 2014-gyel zárultak,onnantól pedig egészen biztos, hogy csak tovább nőtt a szétírt területek nagysága, mert azóta a 1200 hektár feletti üzemeket támogatásmegvonással sújtják.

- Mégis, mennyien vannak a valódi földhasználók?

- A földalapú támogatást igénylő 170-190 ezer fölhasználó az említett példák miatt több tízezerrel csökken. Közülük is 13 ezer gazdaság az, ami a mezőgazdasági területek háromnegyedét használja és 1300 körüli, amelyik 40 százalékot. ha ezeket az adatokat összehasonlítom az 1935-ösökkel, azt merem mondani, hogy a jelenlegi földkoncentráció erőteljesebb, mint volt herceg Esterházy idejében. És akkor a rendszer eltartott egymillió parasztot mellette, ma pedig nem tart el. Ha a jelenlegi európai földstruktúrákkal vetjük össze a magyart, akkor is az a helyzet, hogy a magyar földhasználat-szerkezet Európa egyik legkoncentráltabbja. 

- Körülhatárolható, kik a nyertesei a földhasználat-koncentrációnak?

- Becslésem szerint a jelenlegi földhasználók 50-60 százaléka olyan, aki a korábbi szocialista mezőgazdasági nagyüzemek valamilyen vezető posztján volt. Körülbelül tizedük külföldi, és 30 százaléknyi lehet, akik a privatizációkban részt tudtak venni, jelentős részben politikai kapcsolataiknak köszönhetően. Utóbbi elsősorban az ezredfordulótól játszik fontos szerepet, 2010 után pedig egyértelmű a politikai beavatkozás a földpolitikába.

- Milyen hatása lehet ennek az agrártermelésre?

- A koncentrációval együtt egy erőteljes modernizáció is zajlott, és a magyar mezőgazdaság ahhoz képest, ahol a ’90 es években állt, termelékenyebb, piacképesebb lett.  Kérdés, hogy az uniós támogatás nélkül mire menne – persze ugyanez más európai termelőkre is vonatkozik. A gabonatermelésre koncentráló magyar mezőgazdaság nem egészséges struktúra, mert környezeti és piaci vonatkozásban is törékennyé teszi a mezőgazdaság állapotát. A huszadik századra alakult ki a magyar mezőgazdaság kettős üzemszerkezete, a kis- és a nagyüzemek egymás mellett élése és integrációja. Ezen többször megpróbáltak mesterségesen változtatni, például a földosztással és a téeszesítéssel, de ez a kettős struktúra mindig visszanő.

- Ha ez együtt jár a kisüzemek felvirágzásával is, az milyen következményekkel jár vidéki társadalomra?

- Ott már megvan mindenek a hatása. Bár az óriási vidéki szegénységnek és nyomornak nem közvetlenül a földhasználat-koncentráció az okozója, de sok köze van hozzá. A föld mindig valamiféle hátteret jelentett, ezt vesztették el rengetegen. A szegény, képzetlen emberek szorultak ki a mezőgazdaságból, ahol rájuk már bérmunkásként sincs szükség. A falvakban nincs más, amit a szegénység enyhítésére lehetne forrásként használni, csak a föld, de abból kifogytak sokszázezren. Tovább növeli majd a kiszolgáltatottságot, folytatódik a részarány-tulajdonok felszámolása. Az ebbe a körbe tartozó 970 ezer hektárnak most 300 ezer tulajdonosa van. Közülük nem sok maradhat , a föld pedig hamar a nagyokhoz kerül, nagyok alatt értve a nagcégcsoportokat éppúgy, mint a nagy családi vagy egyéni gazdaságokat.

- Ebben a helyzetben mit lehet tenni a vidéki szegénység enyhítéséért?

- A nagy vidéki problémákkal szemben a kormányok tulajdonképpen tehetetlenek. Vannak régiók, ahol 40 százalék vagy még magasabb a szegények aránya. Érdekes módon 2010 után ezzel a szegénységgel szemben a szó valódi értelmében konzervatív szociálpolitika próbál valamit kezdeni, a szociális földprogramokkal, közmunkával. Ez valamit biztosít, de a konzervatív szociálpolitika része, hogy be is fagyasztja ezt az állapotot. A politika pedig a vidékfejlesztés címén a földre koncentrál, mert azzal másfajta szándékai vannak, és ha nem is kreál – ha tetszik oligarchikus – a politikai hatalmat is kézben tartó  földbirtokos osztályt, mert ez már 2010-előtt létrejött, de megerősíti gazdasági és társadalmi pozícióit.

Forrás: agromonitor.hu