Ma Magyarországon az embereket leginkább fenyegető veszély az egészségügy jelenlegi állapota, és ezen belül is a szükséges szakemberek növekvő hiánya!

Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a felmérésből , melyet szervezetünk a Független Egészségügyi Szakszervezet végzett  az egészségügyi dolgozók körében online kérőíves formában.

 A felmérés célja az volt, hogy megismerjük a dolgozók véleményét, jövedelmi helyzetükről, szakmai terveikről, és hogy mi az, ami leginkább nehézséget okoz számukra a munkában. A felmérésnek különös aktualitást kölcsönöz, hogy a bérfejlesztés első lépcsője megtörtént,aminek hatásait is már tükrözhetik a válaszok,  és  hogy a Kormány a napokban kezdi el a tárgyalásokat a jövő évi költségvetésről, tehát a helyzet javítása érdekében szükséges lépések anyagi hátterét most tervezheti meg.

Véleményt kértünk a szakszervezettel kapcsolatos elvárásokról is. Felkérésünkre több mint 1000 válasz érkezett 2 hét alatt, többségében az egészségügyi dolgozók többségét alkotó szakdolgozóktól, de a válaszadók között voltak orvosok, műszaki és gazdasági munkavállalók, és alacsonyabb képzettségű munkavállalók is. Annak érdekében, hogy az egyes dolgozói csoportok eltérő véleményét is megismerjük, rákérdeztünk az életkorra, a betöltött  munkakörre, képzettségi szintre, az eltartott családtagok számára, és a szakszervezeti tagságra is. A felmérésben részt vettek fekvő és – járó beteg szakellátásban dolgozók, és alapellátásban dolgozók is, többségében magasan képzett emberek.

Életkori, családi jellemzők  

A kérdőívet kitöltők hűen tükrözik az egészségügyi dolgozók korösszetételét 52,4%-a mindössze a 45 év alatti, csaknem fele a dolgozóknak 45 év feletti. Figyelemmel arra, hogy a dolgozók többsége nő, kiszámítható, hogy többségük a 40 éves munkaviszonyt elérve 58-62 éves korában nyugdíjba megy, igen sürgető lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a szükséges munkaerőt biztosítani lehessen a nyugdíjba vonuló korosztályok helyett. Az életkori összetételből adódóan már nem olyan magas az eltartottak száma mint a teljes népesség körében.

Mennyit dolgoznak az egészségügyi munkavállalók?

A válaszadók mindössze 31, 7% -ának munkaideje nem haladja meg a törvényes munkaidőt, több mint 2/3-a a törvényes munkaidőt jóval több órát tölt a munkahelyén. Az itt dolgozók többsége többet teljesít, a munkavállalók 38,2 % 40-50 óra közti havi munkaidőt dolgozik le, és a dolgozók több mint 30%-ának munkaideje meghaladja a heti 50 órát, 10%-ának a heti 60 órát is. Kérdés, hogy ilyen feltételek mellett hogyan biztosítható az emberek törvény által biztosított joga a kipihent egészségügyi dolgozókhoz.

Az sem mindegy milyen a műszakbeosztás, hiszen a legkedvezőbb élettani és családi szempontból is az egyműszakos munkarend, amire az egészségügyi dolgozók kevesebb mint egy harmadának van lehetősége. A  dolgozók többsége többműszakos vagy folyamatos munkarendben, és hét végén is dolgozik, az orvosok esetén gyakran ügyeleti rendszerben is.

Munkaerőhiány, elvándorlás, szakmaelhagyás

A válaszadók 88%-a ítélte úgy, hogy munkahelyén nincs elég szakember a gyógyító munkához, és ha az elvándorlást eredményező tényezőkön nem lesz sürgős változtatás, a helyzet egyre rosszabb lesz.

 A megkérdezett egészségügyi dolgozók nagy arányban tervezik, hogy külföldre mennek, vagy elhagyják a szakmát. A válaszadók 26,7%-a  azt tervezi, hogy külföldön folytatja munkát.

Vannak sokan, akik különböző okok folytán – nyelvismeret hiánya, családi kötelékek, életkor, stb - már nem gondolkoznak a külföldi munkavállaláson, sokan közülük viszont akár a szakma elhagyását is fontolgatják, ha nem változik a helyzet. Gyakran a külföldre menők sem maradnak a szakmában.

 Minden 5. dolgozó már most is szakmaelhagyást tervez, és további 30% mondja azt, hogyha nem változik a helyzet el fogja hagyni a szakmát.

A dolgozók kevesebb mint a fele az, aki továbbra is biztosan az egészségügyben tervezi a szakmai pályafutását.

Az elégedetlenség fő okai

Az okok több rétűek.

Azok, akik vagy a külföldi munkavégzést vagy a szakmaelhagyást fontolgatják, 87,4 %-ban az alacsony bérek miatt tervezik ezt a lépést.

Bár nagyon imponáló százalékokat  hallhatunk a kormányzat részéről a dolgozói jövedelmek megvalósult és tervezett kiemelkedően magas növekedéséről, azonban a 2016-ban megvalósult   béremelést követően is a dolgozók leginkább továbbra is az alacsony jövedelmet érzik a legnagyobb problémának. Mivel az egészségügyben dolgozók az átlagosnál sokkal kedvezőtlenebb munkafeltételek között és többet is dolgoznak, ennek ellenére a bérezésben az utolsó helyeken osztoznak évek óta a szociális ágazatban dolgozókkal együtt, és a már megvalósult és tervezett intézkedések mértéke sem éri el azt a szintet, ami a dolgozók elégedettségére szolgálna, és nem csökkenti eléggé az európai átlaghoz viszonyított tátongó szakadékot.  A többségében magasan képzett, és hosszabb ideje a szakmában dolgozók válaszadók átlagos főállású keresete / túlóra és műszakpótlékokkal együtt / 175 095 Ft, amit a második, néha a harmadik állásban végzett munkáért - már aki ez által is érintett- átlagosan további 29 000 Ft-ot visz haza. 2016-ban, a már megvalósult bérintézkedés hatását is figyelembe véve az egészségügyi dolgozók éves nettó keresete a KSH szerint átlagosan 165 085 ft volt a költségvetési intézményekben. Ezzel az egészségügy továbbra is a közszféra sereghajtó ágazatai között található, és  továbbra sem jutnak kifejezésre a jövedelmekben a szakmára jellemző felelősség, kockázatok és kedvezőtlen munkakörülmények, többműszakos munkarend , így nem csoda ha továbbra sem szűnt meg a krízishelyzet . Különösen a szakdolgozókat sújtja ez a helyzet, a kérdőíveket is ők töltötték ki a legnagyobb arányban. Ugyancsak kritikus a helyzete a béremelésből kimaradt műszaki, gazdasági területeken dolgozó magasan képzett munkavállalóknak.

De mint ahogyan a válaszokból kitűnik, nemcsak a bérekkel van baj. Az okok között igen nagy számban jelölik meg a szakmai megbecsülés hiányát az egészségügyben dolgozók/71%/. A munkakörülmények szintén a távozást erősítő tényező a távozást tervezők felénél, ugyanúgy mint a munkahelyi bánásmód./40%/ A szakmai előmenetel korlátai is sokak számára jelentenek távozást mérlegelő gondolatokat. A munkakörülmények is sokak számára aggasztóak. A munkahelyi megbecsülés, ami nem kerül pénzbe, szintén az egészségügy fontos tartaléka, amelyre nem helyez a kormányzat elég figyelmet. Nagyon gyakori a pökhendi, lekezelő bánásmód, ami még nehezebbé teszi a kitartást az itt dolgozók számára.

Kíváncsiak voltunk arra, milyen keresetek azok, a főállásban végzett munkájukért reálisnak tartanának . a válaszadók fele megelégedne 200-300 ezer forint körüli nettó jövedelemmel, ha azt a főállású munkahelyén megkapná, 28% 300-400 ezer forint közti nettó jövedelmet tartana szükségesnek, és csak 10% volt azok aránya, akik 400 ezer Ft feletti nettó keresetet látna indokoltnak. Egy Ausztriában, Németországban dolgozó szakképzett ápoló nettó  keresete  500-600 ezer Ft, Angliában, Svájcban, a skandináv országokban még magasabb, amihez alacsonyabb munkaterhelés, kedvezőbb munkakörülmények járulnak. Még ha figyelembe is vesszük a valamivel magasabb megélhetési költségeket, a szakadék igen nagy, és mivel a szakmában mindenhol jellemző a munkaerőhiány az elszívó hatás nem fog mérséklődni.

A felmérésben résztvevők által kívánt nettó jövedelmet ma a jelentős többletmunkával és több állással együtt sem éri el a dolgozók többsége. A már megvalósult és tervezett intézkedések , ha a bevezetésük ma történne meg már sokat javíthatna a helyzeten, azonban a munkaerő megtartásához a mértékek emelése szükséges, az évek óta tartó lemaradások ellensúlyozása és az elszívó erő csökkentése érdekében. Az ország teljesítőképessége alapján az uniós átlagbérek 65-70%-ának elérése reális cél lehetne, ami a kérdőív válaszaiban is visszatükröződik. A tervezett bérintézkedésekkel mintegy 30%-os bérintézkedés van tervezve 3 évre elosztva , amivel az átlagos 165 000Ft-os nettó bér mintegy 215 000Ft-ra nőne, a kívánatos szint pedig 300 ezer ft-nyi nettó kereset lenne szükséges most és nem évek múlva , ahhoz hogy a dolgozók reális elvárásai teljesüljenek, az egészségügyi bérek európai szintű lemaradása érdemben csökkenjen, hogy a magyar embereknek legyen esélyük időben megkapni a szükséges ellátást, hogy az életkilátásaink ne legyenek rosszabbak, mintha Európa másik  országában éljünk.

A szakszervezetektől a bérük javítása érdekében teendő lépéseket és munkahelyi érdekvédelmet, jogi segítséget  várnak elsősorban, a korábbi hagyományos szakszervezeti tevékenységek, mint a rendezvények, ajándékozás, stb háttérbe szorultak.