Arra ösztönzi a tanárokat az új minősítési rendszer, hogy figyeljék meg egymást, tapasztalataikat pedig a belső ellenőrzések során ismertessék az iskolai vizsgáló csoportokkal. Az eljárás az ellenőrző és az ellenőrzött pedagógusokat is megterheli. A szakszervezet szerint az ellenőrzés ilyen formában elfogadhatatlan – írja a Népszava.
Egymás ellen hangolhatja és még inkább leterheli a pedagógusokat az új minősítési rendszer - írja egy 25 éve a pályán lévő tanerő, akinek levelét a Civishír.hu tette közzé. Ebben arról számol be, hogy az eljárás különösen megalázó helyzetbe hozza a tanárokat, akiknek nem elég a portfóliójukat időre összerakniuk és feltölteniük, de a tanfelügyeleti ellenőrzéseken kívül még belső ellenőrzésen is át kell esniük. Ez utóbbi keretében iskolán belül a kollégáknak egymást is értékelniük, minősíteniük kell.
A kormányzat előírta, hogy 2018-ig az ország valamennyi pedagógusának át kell esnie a szakmai minősítésen. Az Oktatási Hivatal adatai szerint 2016-ban 11 800 pedagógust és 1800 vezetőt ellenőriznek majd a tanfelügyelők (akik csak mesterpedagógusok lehetnek), ezt az úgynevezett szakfelügyeletet előzik meg az iskolák belső ellenőrzései, amelyek célja az lenne, hogy javítsanak az intézményekben zajló oktatói-nevelői munkán, valamint alapul szolgáljanak az iskolák önértékeléséhez is. A munkához az iskolák egy 3-5 fős belső ellenőrzési csoportot hoznak létre, az ő feladatuk a górcső alá vett kollégáik vizsgálata.
Az ellenőrzés során vizsgálják az oktatói munkához szükséges dokumentumokat (tantervet, osztálynaplókat, ellenőrző könyveket), ezekről másolatokat is készíthetnek. A csoportnak az érintett tanár két órájára is be kell mennie, ahol „az ellenőrzött dolgozó munkavégzését figyelemmel kísérik". Mindezen felül kérdőíveket is készítenek, amelyeket a szülőkkel és a vizsgált tanár kollégáival töltetnek ki - ezen mindenki kifejtheti akár anonim módon is a véleményét. „Már a kért dokumentumok ellenőrzése is időigényes munka, de a kollégája óráját látogató pedagógust is helyettesíteni kell. A kérdőív kitöltetése pedig egyenesen abszurd: szintén egy pedagógus rohangáljon 10-12 kérdőívvel kollégáihoz és még két szülőhöz is, hogy értékeljék az általa ellenőrzött tanárt" - ecseteli a levélíró.
Felhívja a figyelmet arra is, hogy a fárasztó adminisztratív munkával járó ellenőrzés - amelyen kétévente minden pedagógusnak át kell esnie - nagy terheket ró az iskolákra; egy százfős tantestület esetében például legalább ötven főt kell ellenőrizni évente, kivéve persze, ha az összes kolléga vizsgálatát egy év alatt próbálják levezényelni - ez azonban gyakorlatilag kivitelezhetetlen. „A 3-5 fős belső ellenőrzési csoport, akik szintén tanárok - így valódi dolguk a gyerekek oktatása lenne - ezt a feladatot az előbb felhozott példa esetén (ötven főt vizsgálva egy tanévben) nyilvánvalóan nem tudja megoldani. Így az egész tantestület számíthat az új feladatra: egy pedagógust három másik fog ellenőrizni. Azaz arra kényszerítenek minket, hogy egymást ellenőrizzük és megfigyeljük. Mindenki mindenkit" - írta a fölháborodott tanerő.
A félelmek nem alaptalanok Mendrey László szerint. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke úgy véli, rossz irányba vezet, hogy az ellenőrzésekkel az érdemi munkától vonnak el pedagógusokat, s ráadásul ezzel egy olyan rendszer épül, amely arra kötelezi a kollégákat, hogy figyeljék meg egymást. „Rossz szájízű utánérzése ez egy rég elmúlt rendszernek. Persze fontos, hogy megszerezzék és figyelembe vegyék a tantestületek oktatói munkával kapcsolatos véleményét, de ez ebben a formában semmiképp sem elfogadható" - mondta Mendrey.
A PDSZ elnöke emlékeztetett arra is, hogy a hamarosan bevezetni kívánt, az állami és önkormányzati iskolákra kötelező érvényű tanári etikai kódex is arra buzdítja a pedagógusokat, hogy figyeljék egymást, s ha valaki vét a kódex szabályai ellen, azt jelentsék fel. „Egy ilyen rendszer mélyen elítélendő, ráadásul súlyos pedagógiai következményei is lehetnek; egy olyan testületben, ahol nincs bizalom a kollégák között, nehéz dolgozni".
Helyreigazítás
Lapunk 2015. szeptember 3-án megjelent, „Senki sem veszi vissza az iskolákat" című írásunkban helytelenül állítottuk, hogy „Balog Zoltán minisztériuma megtagadhatta volna" a komádi református iskola építésének engedélyezését. Ezzel szemben a valóság az, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény értelmében a jogerős működési engedéllyel rendelkező egyházi fenntartó a saját iskolája esetében önállóan dönthet az abban indítható osztályokról. A működési engedély kiadására, illetve annak elutasítására az oktatási miniszternek nincs jogi lehetősége, arról a megyei kormányhivatal dönt.
Forrás: Népszava
