A magyar társadalomban kirívóan alacsony a mobilitás, egyes mérőszámok szerint a legalacsonyabb az egész Európai Unióban. A statikus társadalomszerkezet azt jelenti, hogy kicsi az esély a felemelkedésre, vagy hogy a gyermekek a szüleikhez képest eltérő társadalmi státuszba kerüljenek – írja a Portfolio.

 Általánosságban egy átalakuló (modernizálódó) társadalomban a felfelé történő mobilitásnak kell uralkodó jelenségnek lennie, a lefelé történő mobilitás és az immobilitás jelenségének pedig idővel csökkennie kell. Minél inkább érdemeken alapuló társadalom alakul ki, annál kevéssé stabilak az egyének társadalmi státuszai, és (ami talán még fontosabb) annál kevésbé öröklődnek tovább. Mégpedig azért, mert a gyermekek adottságai és a képességei valamennyire függetlenek a család eredeti társadalmi státuszától. Így aztán például nagyobb esély van, hogy a farmer fia nem farmer lesz, az ügyvédé nem ügyvéd, az orvosé nem orvos, stb.

Az ilyen mobilitási vizsgálatok időigényesek, ezért nagyon friss adataink nincsenek. A Eurofund most megjelent kiadványa, a "Társadalmi mobilitás az EU-ban" főleg a 2002 és 2010 közötti változásokból kiindulva elemzi a társadalmi mobilitást. A mobilitás egyik kifejező mérőszáma az úgynevezett disszimilaritási index, ami azt mutatja meg, hogy a kiinduló állapothoz képest menyiben különbözik a végállapot társadalmi-gazdasági pozíciója. Minél nagyobb az eltérés (minél több változást találunk a társadalmi státuszokban), annál magasabb értéket vesz fel az index.

A magyar helyzet ez alapján nem túl fényes. Egészen pontosan a magyar társadalom a férfiak és a nők tekintetében is a legkisebb értéket szolgáltatta, vagyis az EU-n belül a magyar társadalomban a legkevésbé gyakori a státusz változása.

 

A generációk közötti mobilitást mutatja az alábbi ábra, ahol szintén Magyarország az utolsó. Elsősorban azért, mert a fiúk társadalmi státuszában alig tapasztalható változás a szülőkhöz képest. A lányoknál valamivel jobb a helyzet, de ott is jóval az uniós átlag alatti a mobilitás.

Kifejezetten ezzel a módszertannal dolgozó frissebb kutatást Magyarországon nem találtunk, de a Tárki évente megjelenő Társadalmi riportjai és különböző tematikus kutatásai rendre foglalkoznak társadalmi mobilitás bizonyos kérdéseivel. Ezekben már a 2000-es évek előtt kicsivel jelezték, hogy a rendszerváltozáskor tapasztalt nagy társadalmi mobilitás mérséklődőben van. A legutóbbi Társadalmi riportban a középosztályra és a vagyoneloszlásra vonatkozóan találhatunk kapcsolódó kutatásokat. Ezek arra utalnak, hogy a társadalmi mobilitásban nem tapasztalható nagy változások. A kutatók értékelése szerint

  • az egymást követő kormányzatoknak nem sikerült érdemben megoldaniuk azt a feladatot, hogy a "járadékosok országából" egy erős középosztállyal rendelkező társadalmat hozzanak létre; illetve
  • a nemzetközi összehasonlításban is magas arányú deprivált és vagyontalan réteg, illetve a kis létszámú felső középréteg - és az ezen belül is csekély arányú vagyonos réteg - jelenti a magyar társadalomszerkezet alapvető torzulását.

Forrás: Portfolio

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció