Belekezdeni sem mert a kormány az egészségügy átalakításába, s bár egyes csoportoknak tettek kedvezményeket, az ellátórendszer reformja elmaradt. Közben eltűnt 300 ezer járulékfizető, s 80 milliárd forint az egészségügyből. Noha mintha többször is meg lett volna a politikai bátorság a rendszer átalakítására, még mindig csupán tűzoltás folyik - olvasható a Policy Agenda heti elemzésében.

  A Gyurcsány-kormány politikai bukását nagymértékben elősegítette az egészségügy átalakításának kérdése. A szociális népszavazás legerősebb hívószava 2008-ban a vizitdíj és kórházi napidíj eltörlése volt, és ez képes volt olyan arányban a szavazóurnához vinni embereket, amely a mai szabályok szerint is egy érvényes és eredményes népszavazás lenne. Ezt követően a baloldali kormány fel is hagyott az egészségügyi rendszer érdemi reformjával és inkább válságkezelésre rendezkedett be ezen a területen is. Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni.

Ezt a politikai tapasztalatukat csak erősítette a tapolcai kórház körüli vita, aminek köszönhetően még a kétharmados parlamenti többséget is sikerült elveszteni. Az egészségügyi államtitkár váratlan lemondása, a látványos, és a választókra egyértelműen nagy hatást gyakorló egészségügyi dolgozói megmozdulások (köztük a fekete nővér-akció) azt mutatják, hogy a kormány még ideig-óráig sem képes a kedélyeket megnyugtatni, érdemi változtatások nélkül pedig komoly politikai problémái lehetnek.

Az egészségügy lett a magyar politika „Bermuda-háromszöge", ahol ugyan nem megmagyarázhatatlanul, de szavazatok tűnnek el - fogalmaz az elemzés.

Voltak kivételezett csoportok

A választások után az egyértelmű volt, hogy az egészségügy területén néhány csoportnak mintha hálával tartozna a kormánypárt, és soron kívül kedvezményeket tett is számukra. Ilyenek voltak a gyógyszerészek, a házi orvosok, illetve az orvos társadalom egy szűk rétege. A reformok azonban elmaradtak. A gyógyszerkassza kiadási oldalának megnyirbálása nyilvánvalóan nem egészségügyi, hanem költségvetési szempontokat követett. A kórházak államosítása a betegek szempontjából nem hozta meg a várt eredményt, és a szállítói tartozások kérdése is csak tűzoltás-szerűen oldódik meg.

Ha a számokat nézzük, akkor érdekes, hogy 300 ezer ember (!) elveszett az egészségbiztosítás számára. Azaz 2010-hez képest ennyivel lettek kevesebben, akik egészségügyi ellátásra jogosultak. 270 ezer ember a 18-39 éves korosztályban esett ki a rendszerből, ennek pedig a munkanélküliség és az elvándorlás a fő oka.

Így költ az állam egyre kevesebbet az egészségügyre

Kevesebb potenciális ügyfél maradt, amely nem indokolná feltétlenül, hogy kevesebbet is kell költeni a rendszerre. Mégis, míg 2010-ben a költségvetés 9,1 százaléka ment el egészségügyre, 2016-ban ez az arány a kormány tervei szerint 8,6 százalék lesz. Ez a 0,5 százalékpontos csökkenés azonban akár nagyobb is lehet, mivel a 2014-es tényadatok már csak 8,4 százalékot mutattak. Ha így nézzük, és elfogadjuk a jövő évi terveket, akkor a 2010-es szinthez képest „eltűnt" 80 milliárd forint.

Ön fizeti meg a különbözetet

Ennél is érdekesebb, hogy az OECD adatai szerint 2010 és 2013 között az állam mindössze 6 százalékkal költött többet egészségügyre, míg a háztartások 10 százalékkal. Azaz mintha az egészségügyi kiadások elkezdtek volna nagyobb mértékben áthárulni a lakosságra.

Árnyalja ezt a képet, hogy egyes területeken viszont a statisztikai adatok fejlődést mutatnak. A KSH szerint 2014-ig az egészségügyi ellátásban dolgozók bére 20 százalékkal nőtt, amely 13 százalékponttal nagyobb, mint az egész költségvetési szféra bérnövekedése, és majdnem eléri a versenyszféra növekedési átlagát (22 százalék). Az állami egyéni bér- és kereset statisztika azt mutatja, hogy egy ápolói, szakápolói fizetés 18 százalékkal emelkedett 2013 és 2010 között, míg egy szakorvosi 31 százalékkal.

Szintén a KSH adatai szerint 5 ezer fővel nőtt a dolgozó orvosok száma, így papíron egy betegre több orvos jut, mint négy évvel ezelőtt. Ugyanakkor csökkent a háziorvosok száma 1,7 százalékkal, és több területen is arra panaszkodnak, hogy nincs szakember, aki ellátná a körzetben élőket. Az egészségügy területéről továbbra is mintegy 2000 fő hagyja el évente az országból, ami szakemberek szerint állandó működési nehézségeket okoz.

Az adatok tehát nem teszik egyértelművé azt, mint például a szociális támogatásoknál, hogy az egészségügy kárára akarna mindenáron mást finanszírozni a kormány.

Miért fagyott le a kormány?

... teszik fel a kérdést a Policy Agenda elemzői. Mint írják, az egészségügy átalakítása 2006 óta nem szakmai döntés, hanem nagyon erősen átpolitizált terület. Egyrészt a beteg-egészségügyi dolgozó viszony nagyon szoros kapcsolatot kíván meg, így bármelyik felet haragítja meg a kormányzat, az komoly politikai következményekkel jár.

A rendszer átalakítása, hatékonyabbá tétele súlyos érdekkonfliktusokkal jár, és a betegek számára látható eredménye is évek alatt alakulhat ki. Erre pedig egyre kevésbé van ideje a kormánynak, hiszen fél évvel a kormányciklus fele előtt már nem biztos, hogy „termőre" fordul egy megkezdett reform. Főleg úgy, hogy érdemi tervek sem látszanak.

A nővérek akciója a legaggasztóbb

Érezhetően egy politikai akció aggaszthatja a kabinetet, ez pedig a nővérek megmozdulása, akik nehezen vádolhatóak komoly mértékű hálapénzek elfogadásával, vagy magánpraxisból kiegészített jövedelmekkel, ezért a közvélemény szimpátiája is hamar felkelthető irántuk. A lemondott egészségügyi államtitkár nem tudott érdemi áttörést elérni a kormánypolitikájában, és kérdéses az, hogy az új vezetés mer-e látványos gesztusokat tenni ennek a rétegnek, vagy a halogatás, és a tűzoltás technikáját alkalmazzák továbbra is. Ilyen szempontból az elkövetkező évek sem szólnának másról, mint a 2009 óta megfigyelhető válságmenedzselésről és kármentésről. A kérdés, hogy ez elegendő lesz-e a választóknak, vagy valami váratlan esemény mégis cselekvésre készteti a kormányt.

Forrás: napi.hu