A rendszerváltás óta a környező országokból települtek át a legtöbben hazánkba – elsősorban magyarok –, viszont sokan közülük már Nyugat-Európát tartják első számú célpontnak – írja a Világgazdaság.
Magyarokkal lehetne pótolni a munkaerőhiányt vagy a demográfiai deficitet, ha kellene – mondta a múlt héten Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatóján azzal érvelt, hogy minden határunk másik oldalán magyar emberek élnek.
Márpedig pótlásra szükség van: a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének idén kiadott Demográfiai portré című elemzése szerint Magyarország népessége javuló termelékenység és halandóság mellett is 2 millió fővel, 8 millió alá csökken 2060-ra. Jelentős bevándorlás és termelékenységnövekedés mellett is jóval 9 millió alá esik a lélekszám, pesszimista forgatókönyvek szerint viszont 7 millióan sem leszünk.
Lázár szerint Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy önmagával határos. „Ha valakiknek, akkor a környező országokban élő magyaroknak tennénk bevándorlási ajánlatot a demográfiai helyzet miatt" – emelte ki a miniszter. Szakértők szerint azonban nem ennyire egyszerű a helyzet.
Melegh Attila, a Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a Világgazdaságnak azt mondta: a nemzetközi migráció nagyon összetett folyamat. „Nem lehet csak úgy leadni a rendelést, és gyártósoron előállítani az embereket. A tömeges letelepedési célú migráció igen erős történeti kapcsolatokat feltételez, ezért jelenleg a magyarok idevándorlása az egyik legfontosabb folyamat, míg más csoportok csak kisebb számban érkeznek" – hangsúlyozta a kutató. A régióban a helyzet annyiban változott, hogy a környező országok magyarjainak első számú migrációs célpontja már Nyugat-Európa.
A rendszerváltás óta a környező országokból érkeznek magyarok nagyobb számban hozzánk – mutatott rá a szakértő. A migrációs politika komplex intézményrendszert működtet, hogy ezek az emberek Magyarországgal tartós kapcsolatban maradjanak – fejtette ki a kutató, aki ilyennek nevezte az állampolgárság megadását is. Azok közül, akik megkapták az állampolgárságot, nagyobb számban be is jelentkeztek magyarországi lakcímre, de nem biztos, hogy itt is élnek – tette hozzá.
Szakértők szerint a népesség jelentős csökkenésének elkerülésében fontos szerepet játszhatnak a bevándorlók. A szomszédos országokból sokan áttelepültek, de még most is jelentős a migrációs potenciál. A KSH egyik műhelytanulmányában Kincses Áron kiemelte, hogy a legnagyobb volumenű, Magyarországon kívüli magyar etnikumú népesség Romániában él: 1992-ben az ország lakosságának 7,1, 2002-ben 6,7, míg 2011-ben 6,1 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
A magyarok aránya Erdélyben, Partiumban és Bánátban 18 százalékos, a romániai magyaroknak több mint a fele Székelyföldön él. Romániában Erdélyen kívül magyarok jelentős számban Csángóföldön és Bukarestben élnek. A román–magyar migrációs kapcsolatok tradicionálisan erősek: a 2011-es magyar népszámlálási adatok szerint 38,6 ezer román állampolgár él Magyarországon – feltehetőleg döntő részük magyar –, és összesen 176 ezren telepedtek át hazánkba az 1993 óta magyar állampolgárrá váltakkal együtt.
Ukrajnában is sok magyar él még ma is: a Kárpátalján élő magyar nemzetiségűek száma mintegy 150 ezerre tehető, és a Magyarországra érkezők döntő része Kárpátalján született. Hazánkban közel 12 ezer ukrán állampolgár élt a legutolsó népszámlálás adatai alapján, számuk kissé emelkedett tíz év alatt, viszont 2011-ben 35 354 olyan lakosa volt Magyarországnak, akik Ukrajnában születtek, és sokan kaptak állampolgárságot.
Szlovákiában 459 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami az ország lakónépességén belül 8,5 százalékos részaránynak felel meg, azaz ott a legmagasabb a magyar nemzetiségűek aránya. A magyar kisebbség által lakott településeknek több mint felében a magyarok részaránya 75 százaléknál magasabb. A magyar kisebbség többsége a szlovák–magyar határ mentén elterülő 16 járásban, valamint Pozsony és Kassa városokban él.
Egyre többen döntenek úgy, hogy Magyarországra jönnek: a népszámláláskor 8246 szlovákiai tartózkodott Magyarországon, ami kétszer annyi, mint tíz évvel korábban. Összességében 33 155 szlovák születésű – szlovák és magyar állampolgár együtt – személy élt Magyarországon a 2011-es népszámlálás statisztikái szerint. A többség Dél-Szlovákiából (besztercebányai, kassai, nyitrai körzetekből), főleg városokból érkezett.
„A migráció nem egy közvetlenül befolyásolható folyamat, hanem komplex tényezők eredménye.
Ez azt is jelenti, hogy miközben a magyar kapcsolat a legfontosabb, akkor is fel kell készülnünk a környező országokon kívüli csoportok befogadására, ha nem tekintik őket preferenciának" – mondta Melegh Attila, utalva az Ázsiából és Afrikából érkező migránsokra.
A letelepedési célú migráció szintjén Magyarországot jelenleg a környező országok magyarjai, a németek, valamint a kínaiak és a vietnamiak tekintik célországnak. Ezekből az országokból a bevándorlók magasabb iskolai végzettségűek az országos átlagnál, már csak azért is, mert minden honos népességnél van egy idősebb, iskolázatlanabb csoport – fejtette ki a Népességtudományi Intézet munkatársa. A Kínából és Vietnamból érkezők jelentős része ráadásul önfoglalkoztató, és inkább munkát teremtenek, mintsem elvesznek – emelte ki. Melegh Attila hangsúlyozta: Magyarország kivételesen jó helyzetben van, mert az ide vándorló csoportok foglalkoztatottsága jobb, mint a honos népességé, és főképp korosztályuknál fogva nettó befizetői a tb-kasszának.
Forrás: Világgazdaság
