Túl nagyok a bérekre rakódó terhek

A rendszerváltás, sőt a jelenlegi adórendszer bevezetése óta nyomasztó probléma a munkabérekre rakódó terhek magas szintje. Az utóbbi években javult a helyzet, ugyanakkor az egész adórendszer sokat változott, és különböző okok miatt a mainál nehezebb lenne sokkal jobbat találni – írja a Privátbankár.

Gazdaságunk és egyben versenyképességünk egyik fő problémája, hogy a bérekre rakódó terhek túl nagyok, pontosabban jóval nagyobbak, mint a legtöbb európai országban. Ennek megvannak az okai: túlméretezett állam, és a lakosság számához képest alacsony foglalkoztatottság. Így viszonylag kevés munkavállalónak kell eltartania a túlméretezett államot, a nyugdíjasokat és az egészségügyet. Az utóbbi kettőt ráadásul teljes mértékben, miután az állam egyéb bevételei (forgalmi adók, különadók, nyereségadók stb.) csak az állami költségvetés kiadásait fedezik.
 
Javuló tendencia
 
  A helyzet mindennek ellenére javul. A tényleges arányt akkor látjuk, ha a teljes bérköltség és a nettó bérek hányadosát nézzük, hisz ez a kettő az, ami a tényleges összegeket mutatja. A bruttó bér egy virtuális összeg, semmilyen jelentősége nincs, tulajdonképpen nem is értjük, miért van rá szükség. Az ésszerű az lenne, ha a teljes bérköltség lenne a bruttó bér (ez azt jelentené, hogy a jelenleginél kb. 28 százalékkal lenne magasabb), és a levonásokat úgy arányosítanák, hogy a tényleges összegük és persze a nettó bér ugyanazok maradjanak. Ez a szisztéma egyszerűbb lenne, és lenne egy jelentős lélektani hatása is: a munkaadók kevésbé éreznék, hogy még külön fizetnek a munkavállalók után, jóllehet a kifizetendő összeg ugyanakkora lenne. Mindemellett, jelentősen leegyszerűsödne az adminisztráció is.

Átlagkeresetek

Év Nettó Bruttó Bérköltség
1994 23424 33 939 50399
1995 25891 38 900 57767
1996 30544 46 837 68850
1997 38145 57 270 83982
1998 45162 67 764 99003
1999 50076 77 187 108574
2000 55785 87 645 123097
2001 64915 103 558 142968
2002 77607 122 453 166138
2003 88751 137 187 184537
2004 93783 145 675 195774
2005 103134 158 315 212156
2006 110896 171 239 227985
2007 114112 185 004 246155
2008 122028 198 942 260802
2009 124086 199 775 261634
2010 132628 202 576 257272
2011 141127 213 054 270579
2012 144040 222 990 283197
2013 151085 230 664 292943
2014 155 717 237 736 299974
 


  De visszatérve a konkrét számokra: jól látszik, hogy 2001-2002-ig a teljes bérköltség és a nettó bér hányada extrém magas, 2,2 körüli volt. Akkor ez csökkenni kezdett, de csak viszonylag mérsékelten, 2,05-ig. Ez jórészt úgy jött össze, hogy a Medgyessy kormány bevezette az ún. adójóváírást, vagyis a minimálbér összege után megszűnt a személyi jövedelemadó, gyakorlatilag belépett egy 0 kulcsú sáv. Ennek viszont igen súlyos következménye lett: óriási kiesést okozott az állami bevételekben, amit a kormány nem pótolt. Részben ennek a következtében lett olyan nagy a hiány, hogy azt csak a 2006-os gigantikus megszorításokkal tudta kezelni a Gyurcsány-kormány. Ezek a lépések viszont újra növelték a bérek terheit, egyrészt mert belépett egy 40 százalékos átmeneti adósáv, másrészt mert az adójóváírást kissé csökkentették.
 
Lineáris adózás
 
 2010-ben aztán az Orbán-kormány megszüntette az adójóváírást és lineáris adózásra tért át. Miután ez viszonylag alacsony, 16 százalékos SZJA kulcs mellett valósult meg, és megjelent a gyermek-kedvezmény is, érdemben csökkent a bérekre rakódó teher, mégpedig a rendszerváltás óta először 2 alá esett az arányszám. Ez az európai 1,7 körüli átlaghoz képest még mindig magas, de a helyzet ezáltal érzékelhetően javult. A kieső szja bevételt a növekvő áfa és néhány egyéb, nem munkabérhez kötődő adónem pótolta.
 
  Sokan úgy vélik, hogy ezáltal egy igazságtalanabb szisztéma jött létre, miután a minimálbérnél ugyanakkora a bruttó/nettó, ill. a teljes bérköltség/nettó bér arány, mint a magas béreknél. Társadalmilag ugyan valóban igazságtalan lehet, de a hazai gyakorlatban ez az egyetlen fenntartható rendszer. Korábban ugyanis igen magas volt a szürkegazdaság aránya, vagyis a bejelentett, adózott bérek és a tényleges jövedelmek közti különbség. A nagymértékben eltérő sávok ugyanis arra ösztönözték a munkaadókat, hogy az alacsony adózású sávú minimálbért fizessék, az e fölötti részt zsebbe, adózatlanul adják a munkavállalónak. Így viszont az állam bevételei igencsak megcsappantak.
 
A legkisebb rossz
 
  A minimálbéresek országa lettünk, amiből nyilvánvaló volt, hogy a minimálbér nem lehet adómentes, sem túlzottan alacsony terhelésű, hisz akkor az állam képtelen értékelhető bevételhez jutni. És ezt azzal sem igazán tudja kompenzálni, hogy a magas jövedelmekre nagyobb terhet rak, mert kevesen tartoznak a magasnak minősíthető jövedelmi kategóriába. Ha pedig olyan szinten lépne be a magasabb sáv, ahol már sokan kerülnek bele, akkor megint a szürkegazdaság irányába tolná az egyébként szépen fehéredő rendszert.
 
   Így a jelenlegi megoldás még a körülményekhez képest viszonylag optimális, persze az lenne az előrelépés, ha ezt a bizonyos arányt sikerülne az európaihoz közelíteni. Ehhez viszont jóval magasabb bérekre, ahhoz pedig erőteljes gazdasági növekedésre lesz szükség a következő években.

Nettó fizetés és a bérköltség Nettó és bruttó fizetés
2,151596653 1,448899
2,231161407 1,502453
2,254125196 1,533427
2,201651593 1,501376
2,192174837 1,500465
2,16818436 1,541397
2,206632607 1,571121
2,202387738 1,595286
2,140760498 1,57786
2,079266712 1,545752
2,087521193 1,55332
2,057090775 1,535042
2,055845116 1,54414
2,157135095 1,621249
2,137230799 1,630298
2,108489274 1,609972
1,93980155 1,5274
1,917273094 1,509662
1,966099695 1,548112
1,938928418 1,526717
1,926404953 1,526718

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ