A nyár végén nyilvánosságra hozott foglalkoztatási statisztikák azt mutatják, hogy a hazai munkaerőpiac egyértelműen élénkül. Idén a május és július közötti időszakban 4 millió 224 ezren dolgoztak Magyarországon, ami 139 ezerrel több, mint a foglalkoztatottak egy évvel korábbi száma. Kicsit hosszabb időtávot tekintve is kedvezőnek látszanak a tendenciák: miközben 2013 elején a hazai foglalkoztatási ráta csupán alig 56 százalék volt, idén nyárra a magyar munkaképes korú lakosságnak már a 64 százaléka talált munkát - olvasható a Világgazdaságban.
A közfoglalkoztatás felfutása persze kiemelkedő szerepet játszik a magyar foglalkoztatottság jelentős bővülésében. A Központi Statisztikai Hivatal nyári felmérése azt mutatja, hogy a teljes hazai foglalkoztatottság növekedéséből 65 ezerre tehető azoknak a száma, akik közfoglalkoztatottnak minősülnek. A hazai elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma ennél kevésbé, mindössze 59 ezerrel nőtt, miközben 14 ezerrel emelkedett azok száma, akik külföldi telephelyeken találtak munkát. Kedvezőnek mondható, hogy nemcsak a 25–54 éves korcsoportban nőtt a foglalkoztatás, hanem az 55 év felettiek és a 25 év alattiak között is, sőt a munkaerő-piaci szempontból fiatalok, illetve idősek körében nagyobb volt a foglalkoztatás növekedése mint a középkorkorosztályban, amelyet a legjobb munkavállalási korú népességként tartunk számon.
Ezzel párhuzamosan lemorzsolódóban a munkanélküliség: a nyári hónapokban már 7 százalék alatt volt a munkanélküliségi ráta, és a csökkenés arányában a fiatal felnőttek között volt a legjelentősebb. A munkanélküliségi adatok ugyanakkor világosan mutatják, hogy a közfoglalkoztatás bővítésére épülő munkaerő-piaci politika valószínűleg már középtávon korlátokba ütközik: a munkanélküliek csaknem fele már legalább egy éve nem talál állást, és a munkanélküliség átlagos időtartama is növekvőben, immár meghaladja a 19 hónapot. Más megvilágításban: bár a közelmúlt konjunktúrájának hatására egyre többen álláshoz jutnak a hazai munkaerőpiacon, a közmunkások és a munkanélküliek együttes aránya eddig nem tudott csökkenni.
De mire jó és mire nem jó a közmunka? Az emberi méltóság szempontjából közmunkásként dolgozni aligha egyenértékű az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatással. Nem nyilvánvaló azonban, hogy rosszabb, mint tartósan állástalanként élni. Különösen akkor, ha a munkaerő-piaci kirekesztettség reménytelen szegénységgel, a civilizált életben való részvételre való képtelenséggel párosul – márpedig ma Magyarország ilyen hely. Az Eurobarométer legfrissebb felmérése ugyanis egyértelműen azt mutatja, hogy a magyar lakosság elsősorban a munkanélküliségtől retteg: nálunk a lakosság 45 százaléka a munkanélküliséget tartja az ország legsúlyosabb problémájának. Az egészségügyi és a szociális háló, valamint a gazdasági helyzet, a bűnözés vagy a nyugdíjak vásárlóereje miatt nálunk ennél jóval kevesebben aggódnak. Ráadásul a munkanélküliséget nem gondoljuk általános európai problémának (szemben például a bevándorlás kérdésével).
Vagyis a kormány közmunkaprogramja élvez bizonyos társadalmi támogatást, még akkor is, ha a közmunka világából az elsődleges munkaerőpiacra történő átlépés erősen problematikus. Hatalompolitikai értelemben tehát a kormány munkaerő-piaci politikája, amelyben a közmunkának kiemelt szerep jut, egyáltalán nem sikertelen. Közpolitikailag persze jogos az elvárás: a közmunka helyett az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatásnak kellene hosszabb távon emelkednie, csakis ez biztosíthatja az ország hosszabb távú jövedelmi felzárkózását, jóléti rendszerének stabilitását és egyúttal a reményt arra, hogy a kedvezőtlen demográfiai perspektívák is megváltoznak. Ebből a szempontból pedig az életminőség strukturális indikátorai és a jövőbe vetett bizalom számít elsősorban: mennyire számíthatunk arra, hogy gyerekeink jobban élnek majd nálunk?
Forrás: Világgazdaság
