A férfiak és nők keresete közötti szakadék jelenségének és kezelésének témaköre több ok miatt is aktuális napjainkban, illetve olyan kérdés, amelyet a szociális partnereknek is napirendre kell tűzniük.

Az egyik ok az, hogy a férfiak és nők keresete közötti különbség Magyarországon nem enyhül, hanem a legutóbbi rendelkezésre álló adataink szerint súlyosbodik.

  Döbbenetes, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar nők vannak a legrosszabb helyzetben több szempontból is, a férfiak és nők keresete közötti különbség a nők rovására több szempontból is Magyarországon a legmagasabb, illetve dinamikusan nő. Így:

. Az EU-ban 2012-2013-ban a közszektorban dolgozó nők és férfiak közötti bérdifferencia volt legmagasabb (24,4%, illetve 22,4%)!
. Kimagasló az oktatásban dolgozó nők és férfiak kereseti rése: 2013-ban ez 36% volt és ezzel az legrosszabb helyet foglalhattuk el uniós összehasonlításban; 2009-2013 között ez a mutató duplájára emelkedett!
. Az OECD tagországokban Magyarországon a legrosszabb az arány a felsőfokú végzettségű nők és férfiak keresetét illetően (2013-ban a nők a férfiak keresetének mindössze 59%-át kapták)!
. A részmunkaidősöktől megtisztított bázison számított nemzetgazdasági szintű GPG is
a magyar nők esetében a legmagasabb az EU-ban!

   Ezek az adatok - melyek forrása az Eurostat - olyanok, amelyek mindenféleképpen beavatkozást igényelnek, nem lehet szemet hunyni felettük.

   A másik ok az, hogy az Európai Bizottság 2014 márciusában ajánlást fogalmazott meg a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről, amit Magyarország sem hagyhat figyelmen kívül.  /A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA (2014. március 7.) a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről (2014/124/EU)./

   Az ajánlás külön is kiemeli ebben a szociális partnerek szerepét azzal, hogy a következőképpen fogalmaz: „A tagállamoknak ösztönözniük kell a magán- és állami munkáltatókat, valamint a szociális partnereket arra, hogy fogadjanak el a bérek összetételére és struktúrájára vonatkozó átláthatósági politikákat." (2. pont). Bár a jelzett dokumentum úgynevezett ajánlás, azonban felszólítja a tagállamokat „A tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk a bérek átláthatóságának előmozdítására". (2. pont).

   A bérek átláthatóságának biztosítását szolgáló, ajánlott intézkedések között – amelyekből a tagállamoknak legalább egyet el kell fogadniuk – van olyan is, amelynek végrehajtása kimondottan a szociális partnerek hatókörébe tartozik. Eszerint „A tagállamoknak a szociális partnerek függetlenségének sérelme nélkül és a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban biztosítaniuk kell, hogy a kollektív tárgyalások megfelelő szintjén a felek megvitassák az egyenlő díjazás kérdését, ideértve a bérauditok kérdését is." (6. pont)

   A horizontális rendelkezések között is vannak a szociális partnerekre vonatkozóak. Egyebek mellett a szociális partnereknek is feladata a tudatosság növelése. Eszerint „A tagállamoknak az állami és magánvállalkozások és szervezetek, a szociális partnerek és a közvélemény körében erősíteniük kell a tudatosságot az egyenlő díjazás, az egyenlő értékű munka és az átláthatóság elvének előmozdítása, a nemek közötti bérszakadék okainak felszámolása és a béregyenlőtlenségek elemzését és értékelését segítő eszközök kialakítása érdekében." (17. pont)

   A szociális partnereknek, közöttük a szakszervezeteknek - e béranomáliák megszüntetésében elsősorban érdekelteknek – saját maguknak is ismerniük kell e kérdéskört, ahhoz, hogy küldetésüknek és az uniós ajánlásnak megfelelően érdemben fellépjenek.

   A JUST/2013/Action Grants keretében az Amszterdami Egyetem Munkaügyi Kutatóintézete által vezetett „Innovatív eszközökkel a nők és férfiak keresete közötti különbség (Gender Pay Gap, GPG) ellen" című projekt egyebek mellett éppen ebben van a szociális partnerek segítségére.