„Az ágazati szakszervezetek szerepe meg fog erősödni a konföderációkéval szemben, ezért a hangsúlyt az ágazati együttműködésre kell helyezni” – mondta a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke. Székely Tamás, aki a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöki tisztét is betölti, ezért is tartja aggasztónak, hogy a kormány el akarja lehetetleníteni az ágazati párbeszéd bizottságok munkáját. A szakszervezetek.hu-nak elmondta: Brüsszelben az Európai Parlament képviselőihez fordult, mert úgy látja, a kormányzat lélegeztetőgépen fogja tartani az ÁPB-ket azért, hogy a nemzetközi számonkérés során felmutathassa, teljesíti uniós kötelezettségét a szociális párbeszéd terén.
– Az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetése ellen sem lépett fel az unió, miért gondolja, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok érdekében lépéseket tesz?
– Több jele volt már annak, hogy a kormány likvidálni akarja a szociális párbeszéd még megmaradt fórumait. Néhány hete levélben fordultunk az illetékes tárca vezetőjéhez, Varga Mihályhoz, arra kérve, hogy valljon színt, miért nem jut hozzá a 23 ágazati párbeszéd bizottság hiánytalanul ahhoz a pénzhez, amelyről megállapodtunk, s amely nélkül működésünk ellehetetlenül. Érdemi választ máig nem kaptunk. Az európai parlamenti képviselőket ezek után azért kerestem meg, mert Magyarország uniós csatlakozásának egyik feltétele volt az ágazati párbeszéd bizottságok működtetése azzal a céllal, hogy erősödjön a szociális partnerek érdekérvényesítő képessége. Emlékezzen vissza, 2001 februárjában az akkori Országos Munkaügyi Tanács döntött az ágazati érdekegyeztetés fejlesztését célzó program elindításáról, amelynek közvetlen célja az ágazati párbeszéd bizottságok megalakítása volt. Az ÁPB-k az ágazati szintű, kétoldalú, munkaadói érdekképviseletek és szakszervezetek közötti közvetlen párbeszéd fórumai, amelyek keretet biztosítanak ágazati megállapodások és kollektív szerződések kötéséhez, valamint a szociális partnerek tárgyalásaihoz. A program teljesült, és az Európai Bizottság elfogadta, hogy a fő cél, az ágazati párbeszéd bizottságok felállítása, megvalósult. A következő években az érdekegyeztetés megújításának jegyében megtörtént a társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés rendszerének továbbfejlesztése, amelyről számos esetben és fórumon vitáztak a szociális partnerek. A vonatkozó törvényt ugyan jogharmonizációs céllal többször módosították, de abban nem történt változás, hogy a kormány a szociális partnerek függetlenségének tiszteletben tartása mellett biztosítja az ÁPB-k működésének infrastrukturális feltételeit és a tevékenységüket segítő alkalmazottak foglalkoztatását, valamint anyagilag is támogatja az ÁPB-k szakmai programjait, amelyhez a költségvetés megfelelő fedezetet biztosít. Az elmúlt több mint egy évtizedben nagyon hasznos intézményként működtek a bizottságok. A kezdetekkor az ágazatokban dolgozókat képviselő szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek más európai uniós országok modelljei alapján is megismerkedhettek a rendszer működésével. Ezzel párhuzamosan kialakultak azok a szakmai háttérlehetőségek, amelyek az ágazati tárgyalásokra való felkészülést erősítették. Szakértők közreműködésével számos tanulmány született különböző ágazatspecifikus kérdésekben, hazai és nemzetközi konferenciák szerveződtek a szociális partnerek fórumaiként. Nagyon hasznosnak tartom ezt a rendszert.
– Most mégis veszélyben látják a párbeszéd bizottságok működését. Mitől változott meg a helyzet?
– Attól, hogy a kormányzat ez év januárjától megszüntette az ÁPB-ket működtető Nemzeti Foglalkoztatási Hivatalt, a támogatásokat ma már a Nemzetgazdasági Minisztérium kezeli. Mivel az állami támogatás felhasználásáról szóló alapelveket is csak június végére sikerült tisztázni, a tárca a megállapodás szerinti keretből hatvanmillió forintot visszatartott. Ráadásul úgy látjuk, eltűnt az a 20 millió forint is, amit Brüsszel a szakszervezetek és a munkaadók képviselőinek az ágazati szociális párbeszéd uniós fórumain való részvétele miatt felmerült költségeiből térített vissza.
– Kemény vád, hogy a tárca 20 millió forintot „eltüntetett". Ha nem kapnak megfelelő választ, mit tehetnek? Meddig tart a türelmük?
– Ez nem légből kapott vád. Ez tény. A rendszer lehetőséget biztosít az ágazatok számára, hogy az uniós szintű ágazati érdekegyeztetésben a 27 tagországból oldalanként egy-egy képviselő aktívan részt vehessen a bizottsági munkában. Ennek költségeit, az utazást, a szállást és egyéb kiadásokat az ÁPB-k előre megtervezték és finanszírozták a szabályok alapján. Ezt a pénzt utólag az EU szigorú számadási szabályok alapján visszafizette a Magyar Államkincstár megadott számlájára. Hogy érzékeltessem a helyzetet: ön ad nekem ezer forintot, hogy költsem el. Én ebből a pénzből megvásárolok valamit, aminek az árát mástól visszakapom. Erre jön ön és elveszi az ezresemet. Ez történt, csak 20 millióval. Az elszámolás egyébként egyértelmű, mert az ilyen visszatérítésekről az unió luxemburgi pénzügyi központjából elszámolást küldenek. Így a Magyar Államkincstár számlájára beérkező eurónak nyoma van. Ez egyértelműen költségvetési kérdés. Az Állami Számvevőszék, a KEHI vagy az ügyészség dolga lenne ezt ellenőrizni. Emellett természetesen uniós ügy, mert nem lehet csak úgy eltüntetni 20 millió forintnak megfelelő eurót.
– Miért csak most tiltakoznak a támogatások csökkentése ellen? Hiszen évek óta kevesebb uniós pénzt kapnak.
– Való igaz, hogy a pénzkeret az évek során 420 millióról 120 millió forintra csökkent, miközben a bizottságok száma szerencsére nőtt. Az is igaz, hogy a kezdetekhez képest némileg átstrukturálódott az intézményi keret is. A 120 milliós keret szerintem jelenleg kiszolgálná a rendszer forrásigényét, ha a környezetet nem változtatták volna meg. De a keretet megfelezték. Ez nem tartható tovább.
– Említette, hogy a működtető megváltoztatásának következtében tisztázni kellett az alapelveket a nemzetgazdasági tárcával. Miért volt erre szükség és mi változott?
– Az alapelvek igazából olyan dokumentum, amely egy jól körülírt működési szabályzat lenne. De mivel az idén januárban megszűnt az a hivatal, amelynek konkrét feladata volt a rendszer működtetése, át kellett alakítani az „alapelvek" dokumentumot. Az elmúlt másfél évtizedben az ágazatok szereplői nem változtak, csak a „cégtáblát" festették át állandóan. Volt már közhasznú társaság, Foglalkoztatási Hivatalhoz tartozó főosztály, Ágazati Párbeszéd Központ. Most meg mostohagyerek.
– Tulajdonképpen milyen támogatásokra vállal garanciát a kormány? A megállapodásoknak van írásos nyoma?
– Természetesen erre az évre is kötöttünk megállapodást. Igaz, fél év küszködés után oda jutottunk – ahogy már említettem –, hogy a kormány megfelezte a korábbi 120 millió forintos keretet. De ehhez a 60 millióhoz se jutunk hozzá hiánytalanul. Számos korábbi felhasználási lehetőséget pedig egyszerűen megszüntettek.
– Például?
– Korlátozzák az ágazati párbeszéd bizottságok brüsszeli ülésére utazók számát, nem vehetünk igénybe fizetett tolmácsot, a minisztérium jelöli ki az arra alkalmas személyt. De a szakmai rendezvényeink helyszínét sem választhatjuk meg szabadon. Legutóbb például már kimentek a meghívók egy konferenciára, amikor a tárca illetékese közölte, hogy a helyszín, a Hotel Helia bérleti költségét nem finanszírozza meg. A korábbi megállapodások felrúgása miatt a drasztikusan lecsökkentett 60 millió forintos keretből november végéig mindössze 10 milliót tudtunk felhasználni. Ráadásul ez év végéig, december 31-ig meg kell újítani a bizottságokat. Mivel az ágazati részvételt megállapító bizottság csak szeptember elején egészült ki, sőt, az információs rendszer sem működött, a mai napig nincsenek meg az ágazati párbeszéd bizottságok további működéséről szóló határozatok.
– Miből gazdálkodnak az ÁPB-k, hogyan biztosítják a működésüket?
– Az uniós csatlakozásunk előtt Phare program keretében működtek a bizottságok. Ezt követően EU-s pályázati pénzeken át finanszírozta a kormány, majd saját forrásból. Volt olyan időszak, amikor évi 420 millió forintból gazdálkodhatott az intézményrendszer, alkalmazottakkal, saját költségvetéssel. Ennek a világnak vége.
– Minek alapján dönt a tárca, hogy mire ad pénzt?
– Valójában nem arról kellene döntenie, hogy mire ad pénzt, hanem a működést kellene biztosítania egy meghatározott kerettel. Ez évek óta 120 millió forint volt. És az alapelvek szerint ezt a forrást osztják fel az ágazatok között nagyon szigorú feltételek alapján. Az így felosztott kereteket használja fel a 23 bizottság. Ebből finanszíroztunk tanulmányokat, konferenciákat és számos szakmai programot. Így lett például az építőiparban kiterjesztett kollektív szerződés.
– A kormány illetékesei konzultálnak az ÁPB-kkel, hogy az ágazati szereplők szempontjai, érdekei megjelenhessenek az országos koncepciókban, tervekben, programokban?
– Az ÁPB-k bipartit testületek, a kormány nincs benne, „csak" működtetni kellene a kötelezettségének megfelelően. A törvény szerint az ágazatban dolgozók, valamint az ágazatban működő munkáltatók érdekeit jelentősen meghatározó kérdésekben az illetékes államigazgatási szerv köteles tájékoztatni az adott ÁPB-t illetve a bizottság kezdeményezésére konzultálni. Volt olyan időszak, amikor az ágazatokhoz köthető tárcák kijelöltek egy-egy kapcsolattartót, de nem ülnek ott a tárgyalásokon. Ideális esetben az ágazatot érintő törvényi szabályozások előkészítése, változtatási szándék esetén kellene az adott tárcának bekapcsolódni a munkába. Korábban volt rá példa. Igaz, akkor nem egyéni képviselői indítványon keresztül szabták át a teljes ágazatra vonatkozó jogszabályi környezetet. Ma már egyre kevesebb az érdemi konzultáció. Gyakran volt az utóbbi időben olyan konferencia, ahol a kormányzat először megígérte, hogy képviselteti magát, majd üresen maradt a szék az asztalnál. Ez azért elég szégyen és nem az ÁPB-re nézve.
– A kormánynak is érdeke, hogy béke legyen a munka világában. Miért gondolják azt, hogy el akarja lehetetleníteni a működésüket?
– Azért, mert a szociális párbeszéd egyszerűen nem illik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, a NER-be. Ahogy az OÉT sem illett.
– A valódi érdekvédelmi munka nem a konföderációknál, hanem az ágazati szakszervezetekben folyik. Az Ön által vezetett vegyészszakszervezetet kivéve szinte semmi információ nem jelenik meg az ágazatokban folyó munkáról a közbeszédben. Mi ennek az oka?
– Sok igazság van abban, hogy nem megfelelő az információáramlás az ÁPB-k munkájáról. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ez a munka igazán szakmai berkekben van elismerve, a szakmákon kívül nehezebb a figyelmet felkelteni. Kit érdekelhet ma, hogy a vegyipar területét jelentősen meghatározó európai REACH szabályozás, vagyis a vegyi folyamatok európai szintű regisztrálása milyen nehézségeket okozott az ágazatban? Sorolhatnám még mások túlzottan szakmai kérdéseit. Azzal én is egyetértek, hogy szélesebb körben lehetne reklámozni az intézményt. Azért számos olyan kiadványunk hozzáférhető, ami segítséget nyújthat más ágazatoknak is.
– Ön szerint a kormányzat miért csökkentette az ágazati párbeszéd bizottságok támogatását egy olyan helyzetben, amikor az ágazati szakszervezetek szerepe erősödik a konföderációkéval szemben?
– Értelmes magyarázatot nem tudok adni. Talán a hozzá nem értés. A napokban Brüsszelben jártam, ahol európai parlamenti képviselőkkel találkoztam. Jeleztem a problémát, azt, hogy több jelét tapasztaljuk, hogy a magyar kormányzat lélegeztetőgépen fogja tartani az ÁPB-ket, csak azért, hogy a nemzetközi számonkérés során felmutathassa, teljesíti kötelezettségét a szociális párbeszéd terén. Egyelőre mást nem tehetünk, minthogy a meglévő lehetőségeink mentén erősítjük az ágazatok közötti együttműködést a munkavállalók hatékonyabb érdekképviseletének érdekében. Az érzékelhető, hogy az ágazati szakszervezetek szerepe meg fog erősödni a konföderációkéval szemben, ezért a hangsúlyt az ágazati együttműködésre kell helyezni. Ennek jegyében kötött a napokban együttműködési megállapodást a rezsicsökkentés miatt veszélybe került közműszolgáltatóknál dolgozók megmentésére négy ágazati szakszervezet a vegyészházban. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete, az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége és a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége közös cselekvési program kidolgozásáról állapodott meg, amelynek alapján jogszabály módosításokat kezdeményezünk, ezek támogatására petíciókat, demonstrációkat, aláírásgyűjtéseket szervezünk. A kezdeményezésről az érintett konföderációk vezetését is tájékoztattuk.
Kun. J. Erzsébet
