Tüdőgyulladás elleni védőoltás, kirándulás, színes kulturális programok a szerencséseknek, megfizethetetlen gyógyszerszámla, éhezés és fagyhalál másoknak. Elképesztő kü­­lönbségeket látni a hazai idősellátásban. A kormány láthatóan mindinkább kivonul az idősek gondozásából, leginkább a gyerekekre ruházva a felelősséget. Mit lépnek az önkormányzatok? – olvasható a 168 óra cikkében.

Kétségbeesetten hívogatta szerkesztősé­­günket egy szklerózis multiplexben szen­­vedő nyugdíjas asszony, mert önkormányzata nem ad támogatást gyógyszereinek megvásárlásához, mondván: a nyugdíja éppen hogy, de meghaladja a méltányossági határt. Az pedig már senkit sem érdekel, hogy egyedülálló, senki nem segít neki, s 78 ezer forintos nyugdíjából a lakhatást, az élelmiszert és a gyógyszereit alig tudja kifizetni.

Mivel a közgyógyellátás a járások kezébe került, esélytelen, hogy bárki figyelembe vegye az idős ember valódi életkörülményeit. Az egész sajtót bejárta annak a 71 éves, régebben idegenvezetőként dolgozó férfinak az esete, akit a VI. kerületi önkormányzat lakoltatott ki 28 négyzetméteres lakásából arra hivatkozva: nem tudja rendben tartani otthonát. A férfit első körben a pszichiátriára vitették, de az orvosok nem igazoltak semmilyen pszichés gondot. A nyugdíjas kálváriája ma is tart, és sokat elárul az állam és az önkormányzat hozzáállásáról. Miként tipikus eset az is, hogy sok helyütt tűzifát ugyan adnak az időseknek télre, de azt már senki sem nézi, hogy az miképp jut el a rászorulóhoz s fel tudják-e egyáltalán vágni.

A Magyar Szociális Fórum szerint nincs rendesen megszervezve a szociális ellátórendszer, miközben a társadalomban egyre nagyobb az idősek, sőt az idős betegek aránya.

– Nonszensz, amikor azt meséli nekem az egyik kórházigazgató, hogy az intézménye tele van 80-90 év fölötti idősekkel, pedig nem ott lenne a helyük. Vagy egy másik példa: tavaly 183-an fagytak halálra, az esetek felében magára hagyott idős ember a saját otthonában. Vidéken talán még jobban figyelnek egymásra az emberek, de ma már nagyon sok múlik az önkormányzatok hozzáállásán. Miből állna figyelni az idősekre? Megszervezni, hogy meglegyen a gyógyszerük, a meleg ételük? – sorolja a gondokat Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum elnöke.

Ehhez képest a XIII. kerületben érdemes nyugdíjasnak lenni. Legalábbis ezt mondja a látogatásunkkor épp bekukkantó idősszervezeti vezető, Reményi Mária.

– Nem azért vagyunk itt, hogy legyen munkahelyünk, hanem hogy kiszolgáljuk az itt élő idősek igényeit – állítja Karácsonyi Magdolna aljegyző, a szociális osztály vezetője. – A kerületben harmincezer idős ember él, támogatásuk nem is mindig szociális kérdés, hiszen sok közöttük az aktív nyugdíjas, akinek fontos, hogy élményeket tudjunk nyújtani. Folyamatosan szervezünk egészségügyi szűrőprogramokat, az influenzaoltás jár, de mi emellett ingyen biztosítjuk az idős embereket leginkább veszélyeztető tüdőgyulladás elleni vakcinát is.

A legtöbben pneomococcus okozta megbetegedésben halnak meg a fertőzések közül  Európában. A tüdőgyulladás elleni védőoltás mellett kampányol Véghné Reményi Mária, a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének elnöke is. Állítja: a vakcina életmentő lehet.

– Csak a környezetemben az elmúlt időszakban öt kortársamnak volt tüdőgyulladása, hárman közülük meghaltak. Pedig ezek a tragédiák megelőzhetők lennének. Oltásellenes kampány is folyik, ami nálunk végzetes következményekkel járhat. Az ódz­­ko­­dás mellett leginkább az anyagiak és a tájékozatlanság miatt nem kérik a védelmet az idősek. Éppen ezért fontos: ha végre valahol van és ingyen igénybe vehető, éljenek a lehetőséggel!

De a XIII. kerületben nem csak az idősek egészségügyi ellátására figyelnek: tíz idősklubot működtetnek, ezeknek 1100 aktív tagja van. Minden idősklub egy iskolával és egy óvodával is kapcsolatban áll, így állandó a generációk közötti találkozás.

Az aljegyző szerint egyre több fejtörést okoz, hogy a házi segítségnyújtás feltételeit folyamatosan szigorítja a kormány.

– Az ehhez biztosított forrásokat csökkentik, tehát mind nagyobb részt kell magunknak finanszíroznunk. Pedig annak a 450 rászorulónak, akinek vagy nincs hozzátartozója, vagy nem tud neki segíteni, biztosítani kell az ellátását. Szociális szolgáltató központunk éves költségvetése 80 millió forint, ehhez 30-35 millió forintos központi támogatást kapunk, a többit kipótoljuk. Működik a jelzőrendszerünk, 240 készüléket helyeztünk ki idősekhez, emellett 1100 ember étkeztetését biztosítjuk. Az idősek átmeneti otthonában fél-egy évet is eltölthetnek, akár egy kórházi kezelés után, vagy csak addig, ameddig mondjuk a család nyaral. Miután a méltányossági közgyógyellátás megszűnt, bevezettük a méltányossági gyógyszer-, illetve külön gyógyászatisegédeszköz-támogatást, valamint egy egyszeri hozzájárulást, ami évente 120 ezer forint lehet.

Kell is a segítség. Az aljegyző úgy látja: egyre gyakoribb az elmagányosodás, ami az egészségi állapot romlását hozza magával, és beindul a spirál. A lakhatás eleve elviszi általában a nyugdíj 40-50 százalékát, nagy tétel a gyógyszer, aminek csupán 20-30 százalékát váltják ki, és akkor még élelmiszerre, pláne ruhára nem is költött az idős ember.

Hegyesiné Orsós Éva idősügyi szakértő, az Életet az éveknek országos nyugdíjasszervezet elnöke szerint a településeknek egyre nagyobb kihívást jelent az idősellátás. Mindinkább igaz: többeknek kellene adni, mint ahány rászorulónak tudnak. Az állam a gyerekekre, családokra hárítaná a gondoskodást, láthatóan kivonul az idősek ellátásából.

– Én is látok szélsőségeket: van olyan fővárosi kerület, ahol például olyan magas bérleti díjat szabnak az idősklubnak, hogy képtelenek kifizetni, így az idősközösségek széteshetnek, míg máshol minden lehetőséget megragadnak ahhoz, hogy segítsék őket. A helyi közösségekbe szerveződő időskorúak tudnak olyan támogatást adni egymásnak, ami nagy terhet vesz le az önkormányzatok válláról. Fontos lenne, hogy ilyesmire mindig jussanak források – hangsúlyozza. Az egyik legnagyobb gondot a tájékoztatás hiányában látja. Példát is említ: az egyik belvárosi kerületből fordultak hozzá egy nyugdíjas nő gyerekei, mert édesanyjuk olyan állapotba került, hogy kell a napközbeni segítség, ők viszont ezt nem tudják megoldani a munkájuk miatt.

– Nem értettem, miért nem az önkormányzatot keresik. Persze ehhez az kellene, hogy a kerület vagy a városvezetés bizalmat sugározzon. Ehhez képest az egyik önkormányzatnál valóságos rémülettel mondták nekem, amikor a tájékoztatási lehetőségekről beszéltem, hogy: „még a végén igénybe is vennék” – meséli Hegyesiné Orsós Éva.

Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségnek elnöke is aggasztónak tartja, hogy a kormány mind több eszközt és forrást vesz ki a települések kezéből, miközben a feladatoknak a helyiek nem fordítanak hátat.

– Van olyan település, ahol a polgármester maga megy és váltja ki az idős ember gyógyszerét, mert személyes ügynek érzi, hogy idősebb lakói biztonságban legyenek. Persze különbözőek az anyagi lehetőségek, de helyi szinten negatív példát nemigen látok. Viszont sokszor igaz: meg kell találni azt a módot, hogy maguk az érintettek is merjék kérni a segítséget. Jó részük szégyelli, hogy támogatásra szorul. Az pedig hiba, hogy az idősellátás egyre inkább kikerül a helyi szintről, a források mindenképp. Hiszen helyben van lehetőség az egyéni helyzetek figyelembevételére, amit nem biztos, hogy a törvényi szabályok pontosan és igazságosan rendezni tudnak. Egy gyerek pedig vagy érez felelősséget a szüleiért, vagy nem. Mindegy, mit ír elő a törvény.

 A Nyugdíjasklubok és Idősek Életet az éveknek Országos Szövetségének kiáltványa

Mi, idősek, akik nagy létszámban igénybe vesszük az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, szolidárisak vagyunk az egészségügyi és a szociális területen dolgozókkal.

A demográfiai változások ismeretében – a költséghatékonyság jegyében – fontosnak tartjuk, hogy nagy hangsúlyt helyezzenek, forrásokat biztosítsanak az aktív időskor támogatására.

Az idősekről való gondoskodás elsődlegesen a család feladata lenne az Alap­­törvény szerint; azonban a hozzátartozók önhibájukon kívül nem mindig képesek – munkahelyi, családi szerepek, távolság – rendszeres támogatásra, segítségnyújtásra.

Mi, nyugdíjasok, egész életünket munkával töltöttük, nem engedjük meg, hogy kiszolgáltatottá váljunk szegénységben és betegségben!

Biztosítani kell az életkoruk, szociális kapcsolataik hiánya miatt leginkább rászoruló időseknek az egészségügyi és szociális ellátásokat, az egyenlő hozzáférés lehetőségét az alapellátások (házi segítségnyújtás, nappali ellátás) és a szakellátások (átmeneti és tartós bentlakásos elhelyezés) tekintetében.

Ellenezzük a kórházak krónikus belgyógyászati osztályainak átalakítását, „kiszervezését”.

Ellenezzük a szociális területről való forráskivonást, miközben az időskorú lakosság száma jelentős mértékben, folyamatosan növekszik.

Követeljük a nyugdíjrendszer újragondolását (a svájci indexálás vissza­­ho­­za­­ta­­lát), a különböző szolgáltatások megőrzését és fejlesztését, az alapszolgáltatásokban (idősek klubjai, házi gondozás) és a szakellátásban.

Jelezzük, hogy a 2017. évre tervezett 0,9 százalékos nyugdíjemelés tovább növeli az idős lakosság elszegényedését, megalázó és elfogadhatatlan.

Forrás: 168 óra