A közmunka program a kormány manipulatív munkaerő-propagandájának súlyponti tényezője. Évente 200-300 ezer embert foglalkoztatnak így, a minimálbér feléért, megfosztva őket az Alaptörvényben biztosított jogaiktól. Idén a közfoglalkoztatásban 250 ezer emberre 325 milliárdot szánt a kormány. A közmunkások, amennyiben fel mernek lépni jogfosztottságuk ellen, még ha igazuk bíróság előtt be is bizonyosodik, a hivatali retorzió nyomán a jövőbeni közmunka-programokból, ezáltal a szociális segély lehetőségekből is, kizárják magukat. A röghöz kötött több ezer magyar háztartási „rabszolga” mellett ők a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb, több százezres (családtagjaikkal együtt milliós) rétege, akiket már az ellenzéki pártok is leírtak, miattuk már nem szervez tüntetést, éhségmenetet senki – írja a 168 óra.

Hitler és a „mi Tibink”

Első történetünk a közmunka-programok gyerekkorából való, még  2002 januárjában kezdődött Ercsiben. Több mint öt éves bírósági tortúra után – amelyben a Nemzeti  és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) ügyvédje, jelenlegi igazgatója, Muhi Erika képviselte a felpereseket – négy cigány közmunkás végül is pert nyert a kisváros önkormányzata ellen.

Két cigány férfi (a későbbi  per első és másod rendű felperesei), apa és fia abba a munkacsapatba voltak beosztva, amelynek a város behavazott közútjainak, járdáinak tisztítása  volt a feladata. Reggel 7-kor jelentkeztek munkára a Duna-parti telephelyen. Délelőtt a központi területeken dolgoztak, majd valamikor tizenegy és tizenkettő óra között – mivel a só elfogyott – gyalog visszamentek a 2 kilométerre található telephelyre. A melegedő helyiség konyhájában tüzet raktak, és ebédhez készülődtek. Ekkor nyitott be  a helyiségbe Á. Tibor közterület felügyelő,  az ercsi közhasznú munkások vezetője, és indulatosan kérdőre vonta őket, miért jöttek be ilyen korán. Hiába magyarázták neki, hogy elfogyott a só, közeleg az ebédidő, nem fogadta el. „Rohadt volna meg a Hitler is, hogy nem veletek kezdte!” – kiáltotta dühösen miközben  rájuk csapta az ajtót.

A másik esetre, amelyet a bíróság utólag jogerős ítéletében a személyiségi jog megsértéseként értékelt, 2003 júniusában került sor. A közelebbről meg nem határozható napon a két cigány közhasznú munkás előbb füvet nyírt, majd pedig a régi, elhagyott mozi udvarán kiirtott bozótot, gallyakat rakodták egyikük teherautójára. Gépkocsijával megállt ekkor mellettük a munkavezető, kiszállt és indulatosan leállította a munkát, mondván, hogy a fát magángépkocsival nem lehet elszállítani. Eközben észrevette, hogy a közmunkások a mozi melletti régi patika – a volt ercsi rendőr őrsparancsnok magánháza – előtt,  a kifejezett tiltás ellenére mégis levágták a füvet. Ezen felháborodva azt kiabálta feléjük, hogy „ Szappant kellene főzni belőletek, de még annak sem volnátok jók!”

A közhasznú munkások a munkavezető fenti súlyosan sértő, náci kifakadásait akkor nem jelentették munkáltatójuknak, az önkormányzatnak. Ahogy később, bírósági tanúvallomásukban elmondták, a cigányozás, az anyázás, és általában a durva beszéd annyira megszokott volt, hogy azt már fel sem vették. Viszont az idézett két munkavezetői kiszólás már kiverte náluk a biztosítékot. Minthogy az ehhez hasonló inzultusokról más közhasznú munkások is beszámoltak egymás közt, egy idő után az ercsi cigány közösségben az  a kívánság fogalmazódott meg, hogy  hadd kaphassanak másik, emberségesebb munkavezetőt. Szaporodó jelzéseiket a hivatal vezetői nem tartották hitelt érdemlőnek, vizsgálatot nem rendeltek el, a felügyelő elmozdítását nem látták indokot. „A mi Tibink ilyet nem csinál” – csóválta a fejét a  város polgármestere, amikor beszámoltak neki a történtekről.

Ezek után a helyi cigány kisebbségi önkormányzat a művelődési házba vitanapra hívta a panaszosokat, valamint a város vezetőit. A fórumon sokan sokféle sérelmet adtak elő, amelyeket jegyzőkönyvbe is vettek. Egyebek közt az önkormányzattal perben állók is beszámoltak az előbb ismertetett esetekről, és néhány felkért tanú is  előadta az által tapasztaltakat. Á. Tibor munkavezető nem jelent meg. Az önkormányzat előtt viszont mindent tagadott. „Nem emlékszem, hogy ilyesmit mondtam volna. Különösebb konfliktus sem volt ezekkel az emberekkel” – jelentette , és  hozzá tette: „A cigány munkások többnyire fegyelmezetlenek, megbízhatatlanok, ezért olykor kénytelen voltam szigorúan bánni velük. Nyilván ezért haragszanak rám, és ezért követelik a leváltásomat.” A bíróság ítéletében leszögezte: „Semmilyen cél érdekében nincs helye megalázásnak, az ember nembeli lényege elvitatásának. Ehhez képest egyértelműen tilos minden olyan megnyilvánulás, mely fajgyűlöletre utal, vagy annak felkeltésére alkalmas. Ha az emberi méltóság rasszista indíttatású megsértése egy viszonylag zárt munkahelyi közösségbe történik, ahol az alá-fölé rendeltség a legfőbb rendező elv, az eset megítélése különösen súlyos.”

A munkavezető, akinek rasszista kiszólásait nem csak a sértettek, de a tanúk is egyértelműen bizonyították, a bíróság elmarasztaló ítélete után is a helyén maradt.

Falhoz vágott közmunkás, aluliskolázott brigádvezető

A kaposvári közfoglalkoztatottak munkakörülményeivel, a közfoglalkoztatás szervezésével kapcsolatos tapasztalatokról hívott össze fórumot idén február közepén a Kaposvári Roma Polgárjogi Egyesület és a Somogy Megyei Közmunkások Érdekképviseleti szervezete.”Ez a fórum azért jött létre, hogy ne sérülhessenek tovább a közfoglalkoztatottak munkavállalói és emberi jogai – nyilatkozta Frigur Domonkos elnök  a sonline.hu-nak. – Szinte mindennapos diszkrimináció és nem megfelelő bánásmód, mi ezzel szemben lépünk fel. ”

Megemlítette többek közt, hogy a reggeli órákban a telephelyen több esetben előfordult, hogy a közmunkásokat bántalmazás érte, például a brigádvezető erőszakosan megszorította a kezét vagy a falhoz vágta. Az ezekhez kapcsolódó panaszleveleket a sértettek juttatták el a szervezethez. „Emberségesebb főnököt szeretnénk” – szólalt fel a fórumon az egyik közmunkás férfi, Ny. József. „Attól hogy cigányok vagyunk, nekünk is van jogunk.”

A fórumon összegyűltek kis színes lapokra írták össze, hogy mit fájlalnak a legjobban a jelenlegi, kaposvári közfoglalkoztatásban. Többek közt a védőfelszerelést hiányolták, a tiszteletet és a tisztességes fizetést. A Kaposvári Roma Polgárjogi Egyesület ezért egy beadványt írt a Kaposvári Városgondnoksághoz, melyben megfogalmazták a felmerült problémákat és kéréseiket.

„A munkavégzéshez szükséges eszközök nincsenek jó állapotban, a munkások nem kapnak megfelelő kesztyűket, a téli időszakban nincs pihenőhely, az illemhelyek higiéniája kritikán aluli” – sorolta a problémákat Frigur Domonkos. „Sajnos a brigádvezetők aluliskolázottak, és ebből számtalan probléma adódik: szeretnénk, ha a kiválasztásnál hangsúlyt fektetnének arra, hogy egy vezetőnek legyen legalább középfokú végzettsége, megnéznék az önéletrajzát és feltételként szabnák meg az erkölcsi bizonyítványt is.”

Hozzátette, hogy télen, a védőitalnak számító teában gyakran nincs cukor és/vagy citrom, nyáron az ásványvíz helyett pedig csapvíz jár. Abba  sincs sok beleszólása a közmunkásnak, hogy mikor mehet szabadságra. Az egyesület azt szeretné, ha a szervezet lehetőséget kapna arra, hogy hetente érdekképviseletet lásson el a telephelyen. Bíznak benne, hogy beadványukkal nyomást tudnak gyakorolni, és üzenetük eljut a kompetens személyekhez.

Akad olyan eset is, amikor a kisemmizett, meghazudtolt közmunkás túljár „gazdái” eszén. Ahogy az a húszas évei elején járó férfi is, akit munkaszerződés nélkül foglalkoztattak  2o16 januárjától közmunkásként. Amikor munkahelyi balesetet szenvedett, arra próbálták rávenni  a Kaposvár környéki faluban lakó fiatalembert, hogy ne jelentse a történteket.

A retorzióktól tarva, illetve a még folyamatban lévő munkaügyi perre hivatkozva a neve elhallgatását kérő férfi szerint: „A polgármester félrehívott, azt kérte, hogy ne menjek bíróságra, maradjak otthon, megkapom majd a béremet és útiköltséget is a kórházba utazásokra. Kiszámoltam, mennyi pénz járna nekem összesen, mert hét hónapra vettek fel. A teljes összeget kértem. Ne gondolják, hogy elbánthatnak velem azért, mert én csak egy cigánygyerek vagyok… ” – magyarázta a volt közmunkás.

A férfit az önkormányzati testület elé idézték a panaszával, ahol jelen volt az alpolgármester, a jegyző és a testületi tagok is. Meghallgatásáról a fiatalember mobiltelefonjával titokban 18 perces hangfelvételt készített. Az ülésen  elismerte a hivatal, hogy nem jelentették be. A srác ezután összeszedte az orvosi leleteit és a munkaügyi bírósághoz fordult. Most már egymillió forintot követelt kártérítésként. Áprilisban tartották az első tárgyalást Kaposváron, ahol az önkormányzat jogi képviselője azt igyekezett bizonygatni, hogy az egykori közmunkásnak nem volt joga a jelenlévők beleegyezése nélkül felvenni az ott elhangzottak, majd pedig ezzel zsarolni az önkormányzatot.

Az ügyről a  község polgármestere telefonon csak annyit volt hajlandó elismerni, hogy a  valóban feljelentette  őket a közmunkás a munkaügyi bíróságon, de többet csak a per jogerős befejezése után hajlandó mondani.

„Illemhelyiségért is könyörögni kellett”

A Nemzeti és  Etnikai  Kisebbségi Jogvédő Iroda  ingyenesen működtetett jogsegélyszolgálatához 2o15-ben 182 panaszos fordult, a panaszok közül 27 volt közmunkával kapcsolatos.

De kik is ezek a sértett emberek? A közmunkások általában alacsony iskolai végzettségű, mélyszegénységben, de legalábbis az átlagnál rosszabbul élő, gyakran cigány állampolgárok, akik korábban munkanélküliek, közmunkások, vagy nem bejelentett dolgozók voltak. A legtöbben nyolc általánost végeztek, de a panaszosok közt volt diplomás tanító, műtősnő és korábban több évtizedig egy helyen dolgozó vasöntő is. A közmunkások 5o-65 ezer forintos fizetése nemcsak a minimálbérnél kisebb, hanem a létminimumnál és a szegénységi küszöbnél is. A közmunkások többnyire fizikai munkát végeznek, a legtöbben közterület-karbantartók, ami utcaseprést, árokgondozást jelent, de gyakori a segédmunka, és vidéken a mezőgazdasági munka is. A magasabb iskolai végzettségűek gyakrabban végeznek nem fizikai munkát, ami általában irodai adminisztrációs feladatokat jelent. De előfordul, ahogy például  Érpatakon, hogy a polgármester közmunkásként foglalkoztatja „kápóit”, a testőreként, sajtósaként funkcionáló figurákat. Sok közmunkást zavar a kiszámíthatatlanság, a rövid munkaszerződés és a rossz körülmények. A közmunkások mégis a rendszerben akarnak maradni, mert több pénzt kapnak a segélynél, és ez könnyebben elérhető mint a „normális” munka. Így viszont egy olyan spirálba kerülnek, amiből szinte lehetetlenség kikerülni, ráadásul a közmunka miatt gyakran nem is tudnak más munkát keresni.

A NEKI jogász munkatársa, Ammann Zsuzsa ügyvéd egy Bihartordáról érkezett levelet mutat.

„Tisztelt Zsuzsa !

Sajnos mint mindenhol nálunk is nagyon sok a probléma a közmunkások között, amit a munkáltatónknak köszönhetünk  Munkánk során állandó a fenyegetések, ha nem jössz hétvégén ki vagy rúgva, jöhetsz felmondani. Úgy érezzük embertelen hangnemben beszélnek velünk folyamatosan és megalázóan . Mindenki félti a munkáját, mert ez az egyetlen megélhetési forrás, amiből eltarthatják az emberek a családjaikat, emiatt mindenki csendben tűri a megaláztatásokat.

Ha hét végeket bent vagyunk és  túlórázunk nagyon ritka esetben lehet kivenni csúsztatásba(…) Vannak szülők akik egyedül nevelik gyerekeiket vagy házaspárok akiknek hétvégén egyikük sem maradhatott otthon hogy ellássák a gyerekeket, nem volt sajnos velük sem megértő (a munkavezető – T. J.) . Tudomásul vesszük ha hétvégén is be kell menni, dolgozni akarunk, soha nem mondtunk nemet a munkának, hisz a közmunkások többsége kemény munkát végzett, ha kellet messze a családjuktól , de azt ahogyan bánnak velünk elfogadhatatlanak tartjuk. Hőség riadó esetén a kánikulában soha egy védő italt nem kapunk, nem biztosított az árnyékos hely, egész nap tűző napnak voltunk kitéve. Illemhelyiségért is könyörögni kellett szinte, aminek nincs teteje, nehogy valaki esetleg beüljön oda hűsölni címszóval, (mert úgy gondolja biztos, hogy egy toalettre hűsölni járunk egyenként a paradicsom földön. ) A paradicsom föld kiesik a falutól kicsit, kb. 30 közmunkás dolgozik ott, pénteken elindultak hamarabb 10 perccel ebédelni haza, hogy vissza érjenek munkakezdésre  12.30 ra. Akkor érkezett ki a polgármester a földre és kb. 30 ember 1 óra hosszáját húzatta ki, amire nincs fizetés ismét. Igazságtalan mert ezek az emberek hétvégén is dolgoznak, túlóráznak, ha egyet csettint  ugornak szó nélkül. (…) Télen nincs a  mínuszokban egy melegedő, ahova legalább egyszer betérhetnénk, a téli védőitalról nem is beszélve. Valamikor kb. 5 éve kaptak munkaruhát az emberek, azóta jöttek újak, cserélődtek az emberek, soha még egy kesztyűt sem kapunk, magunknak kell biztosítani ezeket a dolgokat. Ha  szóba kerülne ez a dolog, vagy már volt róla szó hatalmas ordítozás sül ki belőle. A munka eszközök sajnos használódnak. Egy egy munkafolyamathoz sajátunkét visszük, mert ami van az kevés, ha valakinek esetleg nincs otthon onnan szerez ahonnan tud, mert ha nincs mivel dolgoznia arra napra nem lesz fizetése. Tavaly az ásózásnál fordult elő éppen ez. Mi asszonyok nem győztük kéregetni az ásót, hogy legyen mivel dolgozzunk. Nálunk sajnos úgy működött az asszonyok ástak, az erős férfiak ujjnyi gallyakat aprítottak. Persze a női teljesítményt keveslette, mondván már kész kelet volna lenni. Lehet mi munkások is hibázunk, de már annyira tartunk ettől a zsarnokoskodástól ami ránk nehezedik, hogy néha nem tudjuk mi legyen a helyes út (…) Szeretnénk nyugodt körülmények között dolgozni nem állandó rettegésben, mikor gondol egyet, hogy ki van húzva a napunk. ”

(A bihartordai M. Tímea levelét hozzájárulásával, a vele folytatott beszélgetés hatására közöljük. A község polgármestere „intézkedést” ígért az „emberibb körülmények vonatkozásában”.)

„Naplehúzás”, bérsarcoló jegyző meg a polgármester ismerősei

„Egyedi panaszosok ügyében jogi tanácsot adunk, szükség esetén megkeressük az érintett szerveket” – tájékoztat munkájukról dr. Ammann Zsuzsa. Továbbra is a legtöbb gond a munkabér elszámolásával, a fizetés késedelmével kapcsolatos, illetve érkezett több panasz amiatt is, hogy az önkormányzat a közmunkásokkal szemben fennálló tartozását (súlyadó, kommunális adó) a közmunkabérből vonta le.

Az egyik, azóta is bevett gyakorlatnak számító esetre a Cserehát szikszói kistérségéhez tartozó, a Miskolctól nagyjából 3o kilométerre található zsákfalu, Kázsmárk NEKI  megbízottja, Balogh Tibor hívta  fel a jogsegélyszolgálat figyelmét. A zöldellő dombok között fekvő ezerfős településen (amelynek majd fele cigány származású) találkoztunk a négy leányos apával, aki az önkormányzatnál dolgozik éjszakai vagyonőrként. A falu jelenleg 70-80 közmunkásának 98 százaléka cigány. „Már sokszor szóvá tettük, hogy a jegyző bérfizetéskor beül a pénztárba, és a közmunkások esedékes béréből levonatja a tartozásokat. Olyanokat is, mint amilyen az építési- és gépkocsiadó, vagy  a szabálysértési bírság, aminek a befizetési határideje még le sem járt. Hiába tiltakoztunk, semmi sem változott. Mint ahogy hiába kérte a cigány kisebbségi önkormányzat, hogy ők jelölhessenek az esedékes közmunka projektre az embereket, hiszen ők ismerik, ki a leginkább rászoruló. Itt mindenben a polgármester és a jegyző dönt, ők itt élet és halál urai.”

A  csereháti település polgármestere szerint éppen a közmunkások érdekében vonták le az esedékes adókat és szabálysértési bírságokat, hogy ezzel elejét vegyék a rendezetlen tartozások elzárásra történő átváltoztatásának.

Hasonlóan sok panasz érkezik a NEKI-hez az embertelen körülmények, a megalázó bánásmód, és a munkavédelmi szabályoknak nem megfelelő munkaszervezés miatt. Ide tartozik a folyamatosan előforduló „naplehúzás” problémája, amikor is a foglalkoztató azzal szankcionál és próbál rendet tartani, hogy a közmunkások aznapi munkáját a jelenléti ívben egyszerűen nem rögzíti, vagy lehúzza. Többször is jelezték a munkáltatók felé, hogy ez a gyakorlat teljességgel jogellenes. Sok kérdés érkezik a jogvédő irodához a felmondási szabályok témakörében, leggyakrabban, hogy mit lehet tenni akkor, ha a dolgozó kifizetendőbb piaci munkát talál.

Jogellenes, azonnali hatályú felmondás miatt is akadtak  panaszok, minden esetben közölték az érintettekkel, hogy az azonnali hatályú felmondás a munkaügyi bíróság előtt megtámadható. Az egyik esetben a keresetet megírták az ügyfélnek. Amikor erről és a jogellenes felmondás következményeiről, valamint a kártérítési igényről a munkáltató tudomást szerzett, a közmunkásnak kifizette az elmaradt bérét és visszavette az állásába.

„Sokan kifogásolják, hogy a közmunkába és az ahhoz kapcsolódó képzésekbe nem a rászoruló emberek kerülnek be, hanem a polgármester ismerősei. Tiszamogyoróson történt, hogy az alapfokú képzésen érettségizett és főiskolát végzett emberek ültek, közmunkára voltak kivéve a nagygazdák és bolttulajdonosok is. Felszólító levelünk után tavasszal a rászoruló romákat hívták be” – meséli a NEKI ügyvédje.

Tavaly több mint 156 millió forintot követelt vissza a Belügyminisztérium az egyes közfoglalkoztatóktól a források szabálytalan felhasználása miatt. Az ellenőrök kilenc súlyos jogsértést tártak fel, négy esetben pedig büntetőfeljelentést tettek.

Forrás: 168 óra