„Ha bajban vagyunk, nem segítségre várunk, hanem a bennünk lévő erőt mozgósítjuk” – ez Eddy Stam üzenete, és ma már ez az ő képzésein részt vett magyar szakszervezetisek útja is. E közös filozófia mentén próbálják újraéleszteni a mozgalmat és mind többek számára vonzóvá tenni az érdekvédelmet. A holland tréner a közelmúltban tartott teltházas képzést a BDDSZ aktivistáinak, tavaly a HVDSZ 2000 tisztségviselőinek, ahol ennek nyomán már 232 új tag lépett be a szervezetbe, valamint az elmúlt egy év során hat alakalommal a KKDSZ-nek tartott tréninget – olvasható a bddsz.hu-n.

,,Nélküled nem tudjuk megcsinálni!”– talán ez Eddy Stam legfontosabb üzenete ahhoz, hogy a szakszervezeti munka, a tagtoborzás valóban sikeres lehessen. A holland tréner, az Európai Közszolgálati Szakszervezeti Szövetsége, az EPSU szakértője azt mondja, tanítja immár hosszú évek óta, hogy a tömörülések ne szolgáltatóként és problémamegoldókként működjenek, hanem hátteret, bázist, aktív közösséget adjanak az egyénnek, akinek magának kell tennie, lépne az ügyekben. ,,A legtöbb, amit adhat egy szakszervezet, az a tagság ereje, hatalma, enélkül nem fognak rá hallgatni az emberek. A világ megváltozott, csak mi nem. Hinnünk kell abban, hogy változni kell” – mondja Eddy, aki megmutatja azokat a történelmi pontokat, ahol lejtmenetbe került a szakszervezeti munka. ,,Nálunk úgy 1975 körül indult el a tagvesztés, aztán sok-sok eszközzel próbáltuk visszafordítani a folyamatot. Hollandiában a saját tagságunkból pillanatok alatt 4 ezer tagot veszítettünk a 14 ezerből. Csalódottak voltunk, de rájöttünk, hogy hibás volt az irány. Magyarországon ez úgy a rendszerváltás utáni évekre datálódott, és a szakszervezetek többsége ma sem látja, hogy rossz a megközelítés. Sok kis létszámú, különféle tömörülés működik, egyesített erők nélkül. Pedig az alapfelállás a munkavállalók oldaláról ugyanaz a világ bármely pontján. Ugyanúgy félnek lépni, hogy elveszítik a munkájukat Washingtonban, Amsterdamban, Varsóban, ahogy itt, Magyarországon is. Nyilván vannak kulturális különbségek, de azt el kellett hinnünk, hogy változtatni kell, ahogy itt is ez a cél. Csak mondok egy szemléletbeli különbséget, ami jól tükrözi a lényeget. Amikor bemegyek egy rendezvényre és ott a szakszervezetis névjegykártyáján az szerepel: ’Mi gondoskodunk rólad’, majd Amerikában kapok egy kártyát, amin az áll: ,,A mi dolgunk javítani a dolgozók életét”. Vagyis ez utóbbi vezető, illetve a mögötte álló szervezet már felismerte, hogy a munka nem megoldani helyettük a problémákat, hanem mindenkinek a saját erejét mozgósítani, ehhez kell hátteret és segítséget adni. Pontosan megfogalmazni a problémákat, reális célokat kitűzni és akkor jön a siker. Ami aztán továbblendít. Mert a szakszervezeti élet nem egy vitorlázás, ahol mindig más a szélirány és annak az ereje, itt a szél folyamatos és mindig van és lesz újabb cél, amit ki tud a csapat tűzni maga elé.  A legfontosabb pedig a kommunikáció mikéntje: az első benyomás, hogy a leendő tag elhiggye, a másik hallgat, figyel az ő problémáira. A szemébe nézni, úgy kérdezni, hogy érezze, pontosan követjük, amit mond! Érezze az együttérzést és higgyen bennem is. Ehhez pedig nyilván idő is kell. Ha megkérdezek egy szakszervezetist, mennyi időt fordít tagtoborzásra, vagy kapcsolattartásra, két órát hetente, vagy egy napot? Nagyon nem mindegy a válasz”- folytatja Eddy, aki egyébként nem érti a források elosztását sem. Sok helyen ugyanis vannak igen gazdag szakszervezetek, akik ülnek a pénzükön, ahelyett, hogy oda csoportosítanák, ahol égető a hiány és nagy segítség lenne egy kis dotáció, hiszen épp az lenne a cél, hogy erős és stabil közösség épüljön.

Eddy-t egyébként lenyűgözte az az aktivitás, amit mostani, budapesti szemináriumán látott. A teltház, hiszen a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tisztségviselőinek többsége jelen volt és azt mondja: ha az itt lévők közül csak tíz emberben megragadtak a gondolatai, az már óriási öröm. És hogy mennyire ragadtak meg? A holland tréner munkássága legnagyobb sikerének éppen egy magyarországi példát említ. ,,Az egyik szerb szakszervezettől azzal kerestek meg, hogy felvették a kapcsolatot Farkas Zsuzsával, a HVDSZ 2000 (Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete) egyik vezetőjével, aki tavaly részt vett a képzésem, és meghívták. „Hozzám már nem is ragaszkodnak…hát kell ennél nagyobb elismerés?”- mondja rendkívüli alázattal Eddy, aki egyébként nagyon büszke arra, amit tréningje nyomán egy év alatt ez a magyar tömörülés elért. Úgy, hogy mint a jó diákok, pontról pontra követték a ,,mester” tanításait.

Több érintettet is megkérdeztünk például arról, hogy milyen tagtoborzási gondokkal küzdenek a magyar szakszervezetek, milyen szemléletváltást kíván a jelenlegi helyzet, miben segít a tréner munkája, vannak-e már kézzel fogható eredményei, vagy ha nem, mire számítanak, hogy mikorra érnek be a változtatások. Hogy pontosan miben kell, kellett változtatni, hogy jobban meg tudják szólaltatni a munkavállalókat, miben tér el egy ,,kívülálló” és egy magyar szakszervezetis módszere, szemlélete. Hogyan működik ma a tagtoborzás mondjuk a szakszervezetek ,,fénykorához” képest és mennyiben kell adaptálni a magyar viszonyokra a holland szakember módszerét, miben speciális a magyar szakszervezeti élet.

És mit is csinál a HVDSZ 2000, hogyan látja a tanítvány a mestert?

,,Szakszervezetünk évek óta azon munkálkodik, hogy a tagjaink életének részévé váljon az érdekvédelmi munka. Nagyon-nagyon örültünk, amikor Eddy felajánlotta a lehetőséget, hogy tanuljunk technikákat a hatékonyabb munka érdekében, mi pedig ittuk a szavait, igyekeztünk mindent elsajátítani. Úgy tűnik, beváltak a receptek, a közös munkánk meghozta a sikert”- mondja Farkas Zsuzsa, akit egyébként rendkívül meghatottak és talán el sem hitte a tréner elismerő szavait. ,,Először az EPSU idén januári, hulladékgazdálkodással foglalkozó szemináriumán találkoztunk Bukarestben. Ezen a tréningen is világossá vált, hogy a magyar szakszervezeti mozgalmat is fel kell éleszteni, ébresztőt kell fújni a magyar munkavállalóknak. Az általunk nagy létszámban képviselt, hulladékgazdálkodással foglalkozó munkavállalók problémáit ismertük, alapvetően tudjuk, hogy mit szeretnének a szakszervezeti tagjaink, de ismerjük a vezető hatalmat is. Bukarestből hazaérve kielemeztük a hiányosságainkat és cselekvési tervet állítottunk össze a HVDSZ 2000 elnökségével, Király Andrással, Szabó Istvánnéval és Busák Tamással”- mondja Zsuzsa, aki részletesen, pontról pontra be is mutatja a változtatás, az ébresztő útját, aminek segítségével egy év alatt látványos változás történt a szakszervezet életében. ,,Magyarország déli részét céloztuk meg első alkalommal, fókuszban Szeged és Kecskemét megyeszékhelyekkel. Alapvető célokat tűztünk ki magunk elé, amelyek ’nyerhetőek’, illetve a helyszínt és az időpontot is meghatároztunk, hogy hol és mikor népszerűsítsünk, toborozzunk. Munkacsoportban dolgoztunk, és stratégia szerint” – folytatja az érdekvédő, aki részletes menetrendet is bemutatott, vagyis a toborzás jórészt Eddytől tanult ,,kulisszatitkát”. Eszerint a munkacsoportban 3 fős vezetés és 8 alapszervezeti titkár van.  És persze a stratégia: terv szerinti munkaterv, negyedéves célkitűzések, amivel kimentek a cégekhez. Alapelv, hogy nem térnek el a terv szerinti munkától. Figyelnek arra, hogy 10 percet biztosítsanak egy munkavállalóra, folyamatosak a meetingek, a munkamegbeszélések a történtekről, ezzel magukat is tréningeztetik.

Farkas Zsuzsa abszolút azonosul trénere, mestere filozófiájával, és azt mondja: ,,Meg kell értetni az emberekkel: a szakszervezet megvéd engem elv helyett a szakszervezet segítségével tudom megvédeni magam. Csapatban kell gondolkoznunk, különben nincs értelme a szakszervezeti munkának. A problémáink valószínűleg közösek lehetnek, vagy egy tőről fakadnak, ezért közösen könnyebb megoldást találni. És ami nagyon fontos: a harag, a félelem és a remény kéz a kézben járnak… De mindegyiket csak a cselekvés oldja fel. Tehát tenni kell azért, hogy a munkahelyi feszültségek oldódjanak, különben egyre nagyobb harag, egyre nagyobb félelem fog uralkodni. Ettől az állapottól az emberek idegesek, ingerültek lesznek. Minél idegesebb a munkavállaló, annál nagyobb az esélye, hogy szélsőségesen gondolkozik. Hívja a szakszervezet segítségét”- folytatja az újjáélesztés egyik úttörője.

„Fontos alapelv az itt és most-technika, a munkavállalók problémájára azonnal reagálni kell” – állítja Zsuzsa. És hogy mik a tagtoborzási tapasztalatok? Kiből lesz szakszervezeti vezető?  ,,Aki jelentkezik és elvállalja. A tapasztalat az, hogy több bizalmi kell, több ’alfahím’ aki vezeti a csapatot. Nagyon fontos, hogy a háttérben kövessük őket a munkában. Személyes találkozások alkalmával szupervíziót kell tartani, tehát a tagtoborzókat tréningeztessük, hogy elkerüljük a kiégés (Burn out )lehetőségét.  Ezen a téren rengeteg a negatív tapasztalat a szakszervezeteknél. Csak személyes kontaktussal lehet jó eredményt elérni. Ismernünk kell egymást, és folyamatosan biztatnunk kell a tagokat. El kell ismernünk mindenkinek a munkáját. Használjuk bátran a közösségi médiát, vegyünk mintaként ’jó ügyeket’, amelyek mellé híres emberek is állhatnak, éljünk a meghökkentés erejével. Kommunikáljuk az erőfeszítéseinket, de átgondoltan. Fontos, hogy csak olyat ígérjünk, amit biztosan teljesíteni tudunk. Őszintén és a legnagyobb nyíltsággal közeledjünk leendő szakszervezeti tagjaink felé, hisz az a tapasztalat, hogy ez a legrövidebb út a sikerhez. Mindezeket figyelembe véve először 138, azóta 94 fő új tagot sikerült toborozni a HVDSZ 2000-be” – mondta Farkas Zsuzsa.

Dobrovits Orsolya, a mostani képzésnek helyszínt adó KKDSZ (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének) nemzetközi kapcsolatokért is felelős irodavezetője tavaly októberben az EPSU közvetítésével ismerkedett meg Eddy Stammel és módszerével, az akkori megbízott elnökükkel, Papp Katalinnal döntötték el, hogy meghívják a trénert.

,,Tendencia, hogy csökken a tagság a rendszerváltás óta. A mára kialakult helyzet komoly szemléletváltást kíván, és tudatos tagokra van szükség. Nincs ugyanis olyan önmagában, hogy szakszervezet. A szakszervezet a tagok összességének a szervezete, tőlük függ, hogy az létezik-e, működik-e vagy sem. Vagyis a válasz a kérdésre, hogy mit csinál a szakszervezet: egy stabil működési keretet ad a tagjai tevékenységéhez”- mondja Dobrovits Orsolya.  „Eddy Stam a tisztségviselőknek, tagoknak elsősorban abban segít, hogy jól tudják alkalmazni ezt a meglévő működési keretet. Az erőt alapvetően a tagság létszáma biztosítja, ezért mindenekelőtt toborozni, tudatosan szervezni, és szervezetet építeni kell. Amellett, hogy fontos, hogy ki az elnök, őt is csak a tagjaink hatalmazzák fel cselekvésre, ha a tagság a kialakult helyzetbe beletörődik, legyen ott bármilyen jó képességű érdekvédelmi vezető, csak keveset tud tenni.” Ugyanakkor az is igaz, hogy most rendkívül nehéz megtalálni a helyes hozzáállást a harcos érdekérvényesítés és a meglévő kiszolgáltatottságból fakadó bénultság között - vallja az aktivista irodavezető, aki szerint az ő területükön is sok sérelem éri a munkavállalókat, ami ellen nincs elegendő tiltakozás, csak marad a morgolódás, vagy a csendes apátia. „Eddy kívülálló, nem hatnak rá azok a béklyók, amik minket sokszor bénává tesznek. Ő a tréningjein alkalmazott helyzetgyakorlatain, feladatain keresztül, meg tudja nekünk mutatni, hogy hogyan tudjuk a meglévő struktúrát jól működtetni. Nem hiszem, hogy Eddy képzésein bármi olyan hangzott volna el, ami teljesen új lenne a tapasztalt tisztségviselőinknek, de fontos, hogy a tréninggel megerősítést kapnak a munkájukhoz. Eddy nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy lássuk, hogy helyi szinten is, mindig előre eltervezett lépésekkel kell haladunk, és sikerélményre van szükség, ami a reális apró célok szisztematikus elérésével önbizalmat eredményez. A KKDSZ-ből eddig 70-75 fő vett részt az alapképzésen, amit részben Budapesten, részben más nagyobb városokban tartottunk. A résztvevők közül többen - már egy következő fordulóban - a toborzókampány szervezést is megtanulhatták. Ha ez a szervező munka tovább folytatódik, akkor a mostani elnökünk, Csóti Csaba nyáron elkezdett országjáró túrájával együtt várhatóan a régi tagok megerősítését és további tagok belépését eredményezi. A tréningrésztvevőktől kapott igen pozitív visszajelzés és a már most csatlakozó új tagok bizakodóvá tesznek és szeretném, ha valamilyen formában a tréningsorozatot is folytatni tudnánk.” 

Szűcs Viktória, a BDDSZ elnöke harmadik alkalommal találkozott most Eddy Stam-mel, illetve toborozási módszerével. A nyár elején ez alapján tartottak saját továbbképzést is.

,,Ő azt mondja és én is erre buzdítottam a képzésen résztvevőket, hogy vegyünk egy térképet. Nézzük meg, hol vannak olyan, például nagyobb intézmények, ahol még nincs tagszervezetünk és érdemes toborozni, itt lehet ugyanis jól potenciális tagokat szervezni. A mi képzésünkön kaptak térképet és KSH statisztikát a résztvevők, így megtalálhatták a közelükben lévő intézményeket, ahol még nem vagyunk jelen. A következő feladatuk pedig egy tagtoborzási terv készítésére vonatkozó szervezési módszer volt, hogyan toboroznának” – mondja az érdekvédő, aki innentől szituációs feladatokkal tanította gyakorlati ismeretekkel a képzés résztvevőit. ,,A feladat egy tag és egy meglehetősen elutasító ’nem tag’ közötti helyzetgyakorlat volt, ahol meg kellett győzni az ellenkező felet Eddy tanításai szerint. Ő alapvetően fordította meg a toborzást. Mi ugye eddig tájékoztattuk a dolgozókat a szakszervezetről és munkájáról, ellenben a hangsúly a másik oldalon van. Vagyis a beszélgetés 70 százalékában kérdeznünk kell, például arról, elégedett-e a jelenlegi bérével? Szeretne-e többet keresni? Tudna-e ezen a helyzetén változtatni? Egyedül menne-e és mit tudna segíteni a szakszervezet? Vagyis az egyéntől közelítünk a csoport felé.”

S mi Eddy Stamnél fontos, az a kapcsolat kialakítása. A tagszervezés ma leginkább egy jó adatbázis kialakításán is múlik. A szakszervezeti vezető szerint e téren is több lábon kell állni. „El tudjunk jutni szakmai rendezvényekre, ott meg tudjunk szólalni, de ugyanakkor ebben a szakszervezet ellenes hangulatban meg kell találnunk azt az akár 3 percet is, amikor fel tudunk tenni kérdéseket a potenciális tagoknak. Aztán, ha megadja az elérhetőségét, megkeressük. Lehetőleg személyesen, ami a legfontosabb” – magyarázza Szűcs Viktória, aki egy másik fontos dolgot is tanult a trénertől: azt, hogy a félelem és a düh nagyon közeli érzések. Az emberek azért nem tesznek lépéseket, mert félnek, ezeket pedig nagyon könnyű haragba átfordítani. ,,Ha ezeket a félelmeket meg tudjuk fogalmazni, megtaláljuk a düh forrásait is, így ezen lehet változtatni is. Fontos megtalálni a közös célt, az akciókat pedig ezekhez az elérhető célokhoz kell szervezni „ - mondja a vezető, aki szerint egy sztrájk, vagy egy demonstráció pontos tükörképe a szakszervezet erejének. Ami a tagság. ,,Amikor egy sztrájkban például a 10 ezer dolgozóból 3 ezer vesz részt és azok többsége nem szakszervezeti tag, akkor hogyan várhatunk azonnali eredményeket? A szakszervezet önmagában nem létezik, hiszen közösen vagyunk a szakszervezet. Ha a tagok a közös célok elérése érdekében nem jönnek el, vesznek részt a munkában, akkor nincs ereje semmilyen akciónak. És persze egy ilyen helyzetben jön a csalódás, a bűnbakkeresés és a kilépések, pedig különösen egy közel kétharmados parlamenti többséggel támogatott kormánnyal szemben teljes ágazati erőbedobásra lenne szükség, hogy valós eredményt érjünk el. Sok tekintetben a szakszervezeti lét a 24. órában van, ezért ideje lenne azoknak a vezetőknek is elgondolkodniuk, akik évtizedek óta ugyanabban a szellemben koptatják a széküket, mert az összképet gyengítik és így nehéz bevonzani, pláne megtartani a tagokat. De a legfontosabb azt megérteni: csak minden szakszervezeti tag ereje érhet el eredményeket, mert hiába vannak vezetők, titkárok, az erő a közösségben van”- tette még hozzá az érdekvédő.

Forrás: bddsz.hu