A hajdú-bihari Tetétlent a struccai helyezték föl a térképre, legalábbis a község neve azzal vált ismertté az országban, hogy a helyi közmunkaprogramban húzóágazattá tették az afrikai madár tenyésztését. Pedig nem a „közstrucc” az igazi kuriózum, hanem az, ahogy a polgármester vezetésével kialakítottak egy olyan átfogó közmunkarendszert, amely valódi esélyt kínál az embereknek az elsődleges munkaerőpiacra történő kijutásra. Persze nem várnak a messziről érkező „ismeretlen befektetőre”, a falu inkább saját maga válik munkáltatóvá – írja a 168 óra.
– Tönkrevágtak. Nem kell ma már asztalos az embereknek. Húsz évig maszek voltam, azok voltak a szép idők. Aztán bejöttek a műanyag ajtók meg ablakok, vége is lett a szakmámnak. Ma is ott áll a műhelyemben az összes gép, meg tudnék csinálni bármit, de nincs pénzük az embereknek – panaszkodik Kőrösi Sándor asztalos a tetétleni önkormányzat műhelyében. A férfi három éve közmunkásként dolgozik, előtte hol volt munkája, hol nem, sokáig éjjeliőrként kereste a kenyerét. – Amikor szóltak, hogy közmunkásként megint asztalos lehetek, nem sokat gondolkodtam. Csak hát a fizetés… Egyfolytában hallgathatom az asszonyt, hogy minek járok ide ennyi pénzért. Minek, minek? Hát mert szeretem a szakmámat.
Kőrösi Sándor szakképzett közfoglalkoztatottként bruttó 101 ezer forintot keres, ebből 66 ezret visz haza. De legalább bejelentett munkája van, és kiszámítható, hogy mikor mennyit kap. Kőrösi az egyike annak a 135 embernek, aki jelenleg a tetétleni önkormányzat különböző közmunkaprogramjaiban dolgozik. Sok közöttük a szakmunkás, de a többség a szakképzetleneknek járó bruttó 79 155 forintot kapja, ami nettóban 52 000. Ebből kell megélni.
A hajdú-bihari faluban 1442-en laknak. A régi rendszerben szinte mindenkinek volt munkája, jórészt a helyi téeszben meg a pár kilométerre lévő kabai cukorgyárban. A rendszerváltozás után légüres térbe kerültek a tetétleniek. Amikor 2010-ben Borbélyné Fülöp Hajnalka – függetlenként – elfoglalta a polgármesteri széket, 22 százalékon állt a helyi munkanélküliségi ráta.
– Hamar eldöntöttem, hogy az első években nem a fejlesztésekre fogok fókuszálni, hanem a munkahelyteremtésre – mondja a második ciklusát töltő polgármester. – Ráérünk költeni szökőkútra meg díszkőre, ha már van mit enniük az embereknek. Az első ciklusban az volt a célom, hogy megszűnjön a munkanélküliség Tetétlenen, ezért a képviselő-testülettel közösen felépítettünk egy átfogó közmunkarendszert, amelynek az a lényege, hogy az egyes programok valódi értéket állítsanak elő és egymásra épüljenek.
Faluról lévén szó, az első lépést a mezőgazdasági program kidolgozása jelentette. Korábban is folyt például zöldség-gyümölcs termesztés közmunkában, de a kezdeti félhektáros földterület helyett ma már 11 hektárt művelnek meg. A termény a közétkeztetést végző önkormányzati konyhára kerül, vagy a zöldségfeldolgozó és hűtőüzembe – itt készülnek a szörpök, a lekvárok, a savanyúságok. A takarmánynövényeket a közmunkában tenyészett sertésekkel, juhokkal, baromfikkal etetik meg, a húst szintén a közkonyha használja fel. De foglalkoznak gomba- és gyógynövénytermesztéssel, valamint virágpalánták gondozásával is.
– A strucctenyésztést 2011-ben találtam ki egy olyan pályázat kapcsán, amelyben innovatív ötletek kidolgozását kérték – mondja Borbélyné Fülöp Hajnalka, akinek ez a feladat talán nem volt túl megerőltető, lévén az eredeti szakmája mezőgazdasági szakigazgatási szervező mérnök. – Átszámolgattam néhány éjszakát, és az jött ki, hogy érdemes belevágni a struccbizniszbe. Húsz struccal kezdtük, és egy telephellyel, ma három farmon 120 madarat tenyésztünk. A piaccal nincs gond: évi ötezer strucc értékesítésére van keretmegállapodásunk. Jelenleg struccnevelést végzünk, azaz négyhetesen megvesszük a fiókákat, tíz hónap alatt vágásérettre hizlaljuk, majd eladjuk őket a külföldi felvásárlónak.
A tetétleni közmunkarendszer fontos tartópillérei a helyi sajátosságokra építő programok. Az egyik ilyen a homoktövis-termesztés: a gyógynövény bogyójából készített velő, tea, liszt, olaj és üdítő számos betegség megelőzésére, illetve kúrálására alkalmas. Mint kiderült, a homoktövis-készítményekre óriási a kereslet, ezért évről évre egyre nagyobb területen termesztik a növényt és értékesítik a belőle készült termékeket. A falunak már van egy saját boltja is, a Tetétlen kincsei nevű üzletben kizárólag olyan cikkek kaphatók, amelyeket a közmunkaprogramban állítottak elő. Még az sem szükséges, hogy valaki személyesen vásároljon, mert működik a Tetetlenkincsei.hu webáruház is, így akár az ország másik végéről is rendelhető például egy homoktövis-készítmény. És még néhány program felsorolásszerűen: közmunkások dolgoznak a falu varrodájában, az asztalosüzemben, a tészta- és a seprűkészítő műhelyben, de gyártanak Tetétlenen papírbrikettet, vályogot és betonelemeket is.
A felfutó közfoglalkoztatás eredményeként 2014-re a faluban 1,67 százalékra csökkent a munkanélküliség, azaz lényegében megszűnt. A polgármester ugyanakkor azzal szembesült, hogy a sikernek ára van, és a rendszert mielőbb át kell alakítani.
– A betegeket leszámítva egy ideig az összes tetétleni lakos dolgozott, háromszáz közmunkást foglalkoztattunk, de menet közben kiderült, hogy sokan nem alkalmasak a folyamatos munkavégzésre – mondja Borbélyné Fülöp Hajnalka. – Vagy fizikálisan, vagy mentálisan gyengék rá. Én bizony rendszeresen jártam az alkoholszondával a telephelyeket, és ha valakit rajtakaptam, hogy ivott, hazaküldtem. A lógást sem tolerálom, ha valaki nem jön dolgozni vagy idő előtt lelép, azt a napot levonom a fizetéséből. Akadnak, akik képtelenek betartani az alapvető szabályokat is, márpedig a munkafegyelemből nem szabad engedni.
De nem csak ezért csökkent két év alatt felére a közfoglalkoztatottak száma Tetétlenen. A polgármester szerint rosszul jártak a teljes foglalkoztatottság elérésével, mivel a falut kiemelték a hátrányos helyzetű települések közül, így a korábbiaktól eltérően számos pályázatnál már önerőt is kellett biztosítaniuk. Csökkentették a közmunkaprogramok számát, ezzel együtt a létszámot is – most 10-11 százalékos a munkanélküliség a faluban.
Körbejárjuk Tetétlent, megszólítjuk az embereket az utcán. Legtöbbjük büszke arra, hogy a falujukat egy ideje a közfoglalkoztatás fellegváraként emlegetik.
– Aki dolgozni akar, annak jut munka – mondja egy fiatal roma asszony. Ő épp gyesen van, de korábban dolgozott már közmunkásként. – A romákat is jobban elfogadják, amióta ilyen nagy lett itt a közmunka. Tudja, hogy van az, volt olyan magyar asszony, akivel korábban elmentünk egymás mellett az utcán, de aztán, hogy együtt kellett dolgoznunk, hát megismertük valamennyire a másikat. Most, ha találkozunk, mindig leállunk beszélgetni.
A romák és nem romák együttélésén érezhetően sokat javított az a tény, hogy hat év alatt tizedére csökkent Tetétlenen a vagyon elleni bűncselekmények száma. Korábban évi 30-50 lopást jelentettek be, manapság négy-öt történik évente. A helyieknek egyébként a 30-40 százaléka roma származású, többségük közmunkásként dolgozik.
Persze nem mindenki kedveli a polgármestert. Találkozunk egy középkorú férfival, aki elmondása szerint két hónapig járt közmunkába, aztán összeveszett a faluvezetővel.
– Nekem ne dirigáljon egy nő! Hát hogy jön ő ahhoz, hogy levonjon a béremből, mert elkéstem néhányszor a munkából? Minden feladatot elvégeztem, amit kiadtak. A polgármester asszony mások előtt megalázott, úgyhogy én befejeztem a közmunkát.
Mielőtt megkérdezhetném a férfit, hogy most miből él, faképnél hagy.
Néhány perccel később befutnak az önkormányzati telephelyre a piacozók. Ők is közmunkások, teherautóval járják a környék piacait, mindennap más településen árulják Tetétlen kincseit.
– Jó napunk volt, sokan voltak a hajdúhadházi piacon. Főleg a homoktövistermékek fogytak, meg a seprűk – mondja Kelemen Zoltán, a mindenes sofőr.
Dede Károly Sándorné a varrodában dolgozik. Nem helybeli, a szomszédos Kabáról hozza-viszi munkába a község kisbusza.
– Kabán is tudtak volna adni közmunkát, csak nem a szakmámban. Ide meg képzett varrónőt kerestek. Már három éve itt vagyok – mondja az asszony. Járhatna Debrecenbe is egy varrodába, de akkor hajnali ötkor kellene kelnie. Inkább a kevesebb pénzt választja, meg a családias közeget. – Az is nagyon jólesik, hogy a polgármester asszony szerint nem közmunkások vagyunk, hanem munkavállalók.
– Ez igaz – erősíti meg Borbélyné Fülöp Hajnalka. – A közmunka korábban szitokszó volt a faluban, én meg azt szerettem volna, ha megváltozik ez a szemlélet. Fontos, hogy az emberek megtartsák az önbecsülésüket és hogy azt érezzék, a polgármester tiszteli őket. Másrészt nem akarom azt hallani egy iskolás gyerek szájából, hogy ha felnő, akkor közmunkás szeretne lenni. Ez nem lehet egy egész életre perspektíva. Ráadásul ennek a rendszernek előbb-utóbb vége lesz. Fel kell készülnünk arra az időre, amikor nem kapunk majd százmilliókat az államtól közfoglalkoztatásra. Egy ideje már ezen dolgozom.
Az önkormányzat létrehozta a Tetétleni Nonprofit Kft.-t azzal a céllal, hogy az eredetileg közfoglalkoztatásban végzett tevékenységet folyamatosan átvegye az önkormányzati cég. A faluvezető szerint az a cél, hogy minden tevékenységet – varrás, asztalosmunkák, betonelemgyártás, homoktövis-feldolgozás – eljuttassanak arra a szintre, hogy állami támogatás nélkül is rentábilissá válhasson. Hogy a falu saját maga állhassa a munkások bérét.
Nézzük például a strucctenyésztést: ha sikerül felépítenünk a struccvágóhidat, amelyre már benn van a pályázatunk, akkor nem élő állatot fogunk értékesíteni, hanem a feldolgozott strucchúst, ami lényegesen nagyobb bevételt jelent. Kiszámoltuk: az önkormányzati cég tizenkét embernek adhatna piaci állást, tisztességes jövedelmet. A közmunkásaink munkahelye nem változna, mégis átkerülnének az elsődleges munkaerőpiacra – részletezi az elképzeléseit a faluvezető. Szerinte illúzió azt várni, hogy fehér lovon belovagol majd Tetétlenre az „ismeretlen befektető”. – Nem települ ide egyetlen vállalkozás sem, ezért az önkormányzati cégen keresztül magunknak kell munkáltatóvá válni. Ahol nem ezt az utat választják, a végén rá fognak fizetni.
Falusi mérleg
Zongor Gábort, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének korábbi főtitkárát arra kértük, tegye mérlegre, milyen pozitív, illetve negatív hatásokat hozott a falvakban a közfoglalkoztatás az elmúlt években. Szerinte a közmunka mindenképpen jobb megoldás az elsődleges munkapiacról kiesettek vagy oda visszajutni képtelenek számára, mint a szimpla szociális ellátás. A tömeges közmunka segít összekovácsolni a településen élőket, hiszen az emberek közösségi formában dolgoznak a közösségért. Nem elhanyagolható az a morális haszon sem, hogy a munkavégzés beépül a családok életébe, a gyerekek olyan mintát látnak a szülőktől, hogy minden reggel el kell indulni dolgozni. A közmunka kimutathatóan javítja a közbiztonságot, egyúttal segít enyhíteni a falvak roma és nem roma lakosai közötti feszültséget. Zongor Gábor szerint ugyanakkor a jelenlegi közfoglalkoztatási rendszer differenciálatlan, a települések nem kapnak forrást a munkaszervezéshez. A helyi irányítás a polgármesterre marad, aki végezheti kiemelkedő színvonalon, de akár csapnivalóan is ezt a feladatot: egyes falvakban értékteremtő munkát bíznak az emberekre, máshol meg nem jutnak tovább az ároktisztításnál. Hasonlóan a polgármestertől függ, hogy visszaél-e a hatalmával a közmunkások kiválasztásakor, azaz megpróbálja-e lekenyerezni vagy megfélemlíteni őket. Hosszú távon gondot jelenthet a napszámoskérdés is: a helyi gazdák elől ugyanis elviszi a munkaerőt a közfoglalkoztatás – teszi hozzá Zongor Gábor.
Forrás: 168 óra
