Hiába kérte ki magának korábban a nemzetgazdasági tárca, továbbra is teljes a káosz a szakképzési centrumok körül: a pótfelvételik előtt még azt sem lehet tudni, ki veszi föl a gyerekeket? Rettegnek az oktatók is: elbocsátásokra számítanak – írja a Népszabadság.

Másfél hónappal ezelőtt sértődötten kérte ki magának a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy a szakképzési centrumok felállításának folyamatát kaotikusnak minősítettük. Az NGM álláspontja szerint ugyanis minden a legnagyobb rendben folyik: a centrumok létrejöttek, a vezetők kinevezése megtörtént.

A tárca kifejtette, hogy a centrumok főigazgatói felelősek az intézményi szabályzatok elkészítésért, a pedagógiai programot is ők hagyják jóvá. Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy a „tanulói jogviszonyok tekintetében is – a tagintézmény vezetőjének előterjesztésére – első fokon a centrum főigazgatója jár el, másodfokon a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal".

Utánanéztünk, hogy tanévkezdés előtt egy héttel mi valósult meg mindebből. Nos, formailag valóban elkészítették az új alapító okiratokat, s igaz, a tárca talált a centrumok élére vezetőket is. Azonban sem szervezeti és működési szabályzat, sem elfogadott pedagógiai program, sem házirend nincs még. Ezeket a tantestületek fogadják el, a pedagógusok azonban még nem jöhettek össze, hiszen nyáron nincsenek bent az iskolákban.

Egy szakképzési centrumban 30-50 tagintézmény (szakképző iskola, kollégium, tanműhely) működik, a minisztériumi közléssel ellentétben azonban nem világos, hogy a munkáltatói jogok hogyan alakulnak. A ködös jogszabályból annyi kiolvasható, hogy a szakképző iskolák vezetőinek keze még jobban meg lesz kötve, mint a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (Klik) tartozó vezetőké.

Tavaly télen a szakszervezetek nyomására ugyanis sikerült módosíttatni a köznevelési törvényt, melynek nyomán a klikes iskolák igazgatói beoszthatják a tanórákat, illetve engedélyezhetik a szabadságolást, de a szabályozatlanság miatt a szakképző intézmények vezetőinek még ennyi mozgástér sem jár. A minisztériumi közlés szerint a tanulói jogviszony kérdése rendezett, ám ennek sem találtuk nyomát. Nincs arra vonatkozó jogszabály ugyanis, hogy ki dönt a tanulók felvételéről: a tagintézmény igazgatója vagy a centrum igazgatója.

A zűrzavarra jellemző, hogy az NGM nem rendezte jogszabályban, mi a feladatmegosztás a képzési centrumok, az állami fenntartó szervezet (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal) és a minisztérium között. Ez a probléma a jövő héten már nem csak papíron létezik: a pótfelvételik és a pótbeiratkozások miatt alapvetően érinti a gyerekeket: ki veszi majd fel őket? A centrum vezetője vagy a tagiskola?

Az sem tudható, hogy az adott központok mekkora költségvetéssel gazdálkodhatnak. Bár a centrum költségvetési szerv, az a képtelen helyzet állt elő, hogy elfogadott büdzsé híján nem tudható, milyen személyi állománnyal – azaz hány pedagógussal, dolgozóval – működhet.

A bizonytalanság érzése talán ez utóbbi miatt erősödik az érintett iskolák pedagógusaiban. – Szabadságon voltunk már, amikor a Kliktől átkerültünk az NGM-hez. Értesítettek bennünket a fenntartóváltásról, de az új munkaszerződésünket, amit már rég ki kellett volna adni, még nem kaptuk meg – közölte lapunkkal egy vidéki iskola neve elhallgatását kérő oktatója, aki szerint ez a költségvetéssel áll összefüggésben: elbocsátásokra számítanak.

2016. szeptember elsejétől egyébként újra átalakul az egész rendszer. Jövőre indulnak a szakiskolából létrejövő szakközépiskolák, és a szakközépből átalakuló szakgimnáziumok. Az akkor induló képzéseket meg kell hirdetni, hiszen indulnak a felvételik, ám ebben az átalakításban még nincsenek meg az új intézménytípusok elfogadott tantervei, holott csak ezek alapján lehetne meghirdetni a felvételit.

Szemben az unióval

Az Európai Unióban is – akárcsak nálunk – élénk vita folyik arról, hogy a gyakorlati-szakmai képzést a gazdasági szereplők feladatai közé utalják-e. Csakhogy míg a tagállamok zömében 16 éves kor – azaz egy kilenc- vagy tízéves műveltséget és alapkészségeket megalapozó általános képzés – után kerülnek a gyerekek a gyakorlati képzésbe, addig Magyarországon 14 éves koruk után. Amíg az unióban ódzkodnak a korai pályaválasztástól, és egyre inkább az a trend, hogy az alapozó szakaszt kitolják, addig nálunk éppen fordítva van: az Orbán-kormány a korai szelekciót erősíti az oktatáspolitikájával.

Forrás: Népszabadság