„Nem kerülhetsz csak azért hátrányba, mert nőnek születtél” – ezt mondta bemutatkozó beszédében az új brit miniszterelnök, Theresa May. A magyar politika még ennek kimondásánál sem tart – írja a 168 óra.
Kampányt hirdetett a férfiak és a nők egyenlő bérezéséért Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Női Tagozatának vezetője. Ahhoz képest ugyanis, hogy az Európai Unió még 2014-ben tett ajánlást a tagállamoknak, hogy közelítsék a férfiak és a nők bérét, Magyarországon még semmi sem történt ebben az ügyben. A kormány nemcsak hogy nem reagált az Európai Unió ajánlására, de még az ezzel kapcsolatos párbeszédre sem hajlandó. A magyar Alaptörvény sem rögzíti az egyenlő bánásmód és az egyenlő bérezés elvét, ellentétben több más ország alkotmányával. Hercegh Mária és a szakszervezetek azt szeretnék, ha érdemi párbeszédet tudnának folytatni a kormánnyal és a munkaadókkal.
Ez jelenleg reménytelennek tűnik. Hercegh Mária mára el is unta a kilincselést, inkább megpróbál a női politikusokra hatni, akiket a napokban egyeztetésre invitált abban bízva, hogy ők – Hillary Clintonhoz vagy Theresa Mayhez hasonlóan – érzékenyebbek erre a témára. Keserűen tapasztalhatta azonban: csak Gurmai Zita, a Magyar Szocialista Párt és az Európai Szocialista Párt Nőszervezetének elnöke jelent meg az eseményen. Azt, hogy a többiek hol maradtak, nem tudni – távollétüket semmivel sem indokolták.
Gurmai Zita a 2007-es Esélyegyenlőség Évét idézte föl – akkor a nőknek Európában átlagosan 54 nappal kellett többet dolgozni ahhoz, hogy a férfiakéval azonos bért kapjanak. Az Európai Bizottság 2014-es adataiból pedig az derült ki, hogy a nők és férfiak közötti bérszakadék átlagban 16,4 százalékon áll, s a nőknek 59 nappal kellett többet dolgozniuk, hogy a férfiakéval azonos bért kapjanak. A helyzet tehát romlott.
A magyarországi állapotokról keveset tudni, inkább csak sejtéseink lehetnek – 2000 és 2010 között nem voltak ugyanis használható statisztikai adatok a női-férfi bérezés kérdésében. A statisztika ma ahány, annyiféle. Ezért – hangzott el – olyan rendszert kell kialakítani, amelyből egyes munkakörökre lebontva lehet képet kapni az átlagfizetésekről. Enélkül ugyanis a női munkaerőt leértékelik, kiváltképp, ha gyermekei vannak. Minél több a gyereke, annál kevesebbet ér a nő a munkaerőpiacon. Nem véletlen, hogy Izlandon például fele-fele arányban van a kisgyerekkel otthon a nő és a férfi. A csehek és a szlovákok meglehetősen sok időt adnak az anyáknak, hogy a gyerekeikkel legyenek, miközben Belgiumban 11 hét után vissza kell menniük a dolgozni. Magyarországon minél hosszabb ideig van a nő otthon a picivel, annál nehezebb visszailleszkednie a munkaerőpiacra.
A megbeszélésen elhangzott: a helyzettel a parlamentben kéne foglalkozni, igaz, a kormánypártoktól, amelyek nőellenes politikát folytatnak egy álságos családpolitika keretében, aligha várhatnak sokat. Az ellenzéki pártoknak viszont újra kellene gondolniuk, hogy a nők társadalmi, gazdasági helyzete egyike a legfontosabb társadalmi konfliktusoknak. Az oktatásban és az egészségügyben a tisztességes megbecsülésért, az egyenlő bánásmódért küzdők többsége is nő, akiket nemcsak tanárnőként és óvónőként, orvosnőként és ápolónőként, hanem nőként is megaláznak. Ezért a Munka törvénykönyvét a női jogok szempontjából is újra kellene gondolni. Hercegh Mária erről nemzeti dialógust szeretne folytatni.
Forrás: 168 óra
