Miután a nő szült, a férfi dolga a pénzkeresés, a család eltartása. Sokan gondolják így. Nem a nő dolga lenne, hogy a picúr mellől visszamenjen a kemény munka világába. A gyereknek legyen anyja! A háztartást se idegen vezesse már! Igen, igen, de… - olvasható a vilag.cafeblog.hu olalán.
Megkaptam egyenesen az arcomba a szingli kollégámtól: Mi a gondom a részmunkaidővel?! Egy anya úgysem tud úgy teljesíteni, mint a többiek, mennie kell a gyerekért, mellette lenni ha baja van, megoldani a bölcsi, ovi és iskolai szüneteket, ellátni a háztartási munkákat. Az anya minek megy vissza egyáltalán dolgozni? Igenis a férfinak annyi pénzt kell(ene) hazalapátolnia, hogy az anyukának csak az otthoni dolgokat kelljen intéznie. Miért van szükség szétszakadni? Persze-persze, a nőnek is kell szellemi munka, egy kis kimozdulás otthonról, de épp elég e célból egy részmunkaidős foglalkozás, vagy önkénteskedés. Kicsit kimozdul az anyuka, aztán hazamegy a dolgára.
Mert ha a nő csak otthon van, nyilvánvalóan betompul. Akkor is, ha előtte brillirozó diplomás “főalkalmazott" volt. Belekerül az igazi háztartásbeli létbe, ahol a legfontosabb a takarítás és a főzés minősége, na meg a gyereknevelés – csak hogy “önmegvalósítson" valamit. Hordozza a gyerekeket a szakkörökre, tanul velük, mos-főz-vasal-takarít, otthon a “Zurát" meleg vacsorával várja… De gyakran elveszti a nyitottságát ha nem mozdul ki. Nem lát rá másra, nem (agyilag is) aktív (munka)közösség tagja. Nyilván a férj nem egy agyhalottat vett feleségül, aki csak a felmosás és a bevásárlás valamint a gyereknevelés problémaköreivel foglalkozik, és ezen témákból gyárt esti beszámolókat. És nyilván érdekesnek fogja tartani az intelligens kolleginákat – a csapatépítő tréningek borozásai, nos, nos…
Teljes munkaidő, teljes fizetés, egyenjogúság, szabadság!
Persze, részben igaza van a kritikus gondolkodásmódú kollégámnak. Anyaként őrület a mindennapi hajtás teljes munkaidőben – reggel korán felkelni, mindent összekészíteni, a gyerek fuvarozása, leadása a gyerekellátó intézménybe, aztán rohanás a munkahelyre, ott csillogni-villogni-ha kell túlórázni-bent maradni, nagymamákat és bébiszittert beszervezni, ha a gyerek beteg – felbérelni valakit hogy ápolja. Majd hazavinni a melót, mint régen, fizikailag otthon lenni, agyban még mindig a munkahelyen… Rohanás az oviba, ahol öt után már csak egy-két gyerek van, és a gyereked az óvónővel már anya-gyermek kapcsolatban áll szinte… Gyereket megragadni, elmenni bevásárolni együtt, otthon minimális játék, vacsora, fürdetés, altatás… Aztán házimunka, vasalás, teregetés, rendrakás (áldott légy mosógép, mosogatógép!)… Porszívózás a hétvégén. Jó esetben takinéni. Jajj, és még fut az a projekt, meg kell válaszolni még két e-mailt is… Párkapcsolat, férj? Izé… Hogy vagy? Én is… vagyok. Észrevetted, hogy nincs életed? Hát nekem sincs. Csókol Anyád… Mondom Anyád!… Menjünk el hétvégére a gyerek nélkül… A gyerek már nem ismeri fel a szüleit, olyan keveset látja őket. Ezt akarjuk, mi nők? Ezt akarják a családok?… Nyilván ez van, így van pénz, így van karrier, így van érvényesülés, ez van a modern világban, a nő ekkor lehet egyenrangú, ekkor lehet független. Mert egyébként a férfitól függ anyagilag is. Szerintem manapság nem megengedhető, hogy csak egy fél keressen egy családban – hiszen mi van, ha az “aranytojást tojó" pasi esetleg beteg lesz? Mi van, ha elhagyja a családot?… Bármi előfordulhat.
Részmunkaidő! Szuper dolog?
Szóval ide a részmunkaidővel! Mert hajdejó ez! Nem kell annyira rohanni, kicsit több idő jut a családra, kicsit később kell bemenni, kevesebbet bent lenni. Időben odaérek a gyerekért, el tudom vinni különórára. Vagy mielőtt elmegyek érte, már el is intéztem a bevásárlást, annyival beljebb vagyok. 4 órában, vagy akár 6 órában. Jut is, marad is. Kimozdul az anya, meg keres is pénzt, és van ideje mindenre. Elvben milyen ideális!
Ezzel szemben… Nos nyilván nem szereti senki a részmunkaidősöket, ezért is van olyan kevés részmunkaidős állás… Vagy ugyanúgy be kell menni, mint a többieknek csak kevesebb pénzért, vagy ott is vannak a munkahelyen, meg nincsenek is. Nem túlóráznak, nem húzzák az igát egyenlően. Emiatt nem kaphatnak fontos feladatokat. Anyaként részmunkaidőben olyan, mintha visszacsöppennénk egy gyakornoki programba. Újra komolytalanok vagyunk a munkaerőpiacon, komolytalan fizetésért. Megkérdeztem a munkaügyet a nagy cégemnél: Ha teljes munkaidőben lennék, akkor járnának a bérkiegészítések is, úgy hazavinnék kb. havi nettó 130 000 Ft-ot. Nem sok ez diplomásként, de nyilván legalább valami, nem olyan, ami miatt szemlesütve kellene pislogni. Ezzel szemben négy órásként semmilyen bérkiegészítés, juttatás nem jár, még a nyugdíjas évekbe is úgy tudom csak arányosan számít bele… Havi 50000 Ft zsebpénzért lehet a fiatal anya a munkahely „használt papírzsebkendője". Ugyanúgy függőségben marad az apától, az apa keresetétől, ugyanúgy a férfinek kell hazavinnie a kenyérre valót, csak nehogy munkanélküli legyen a pasi vagy rosszabbul menjen a biznisz… A férfi dolgozik estig, normál munka, pluszmunka, a nő meg otthon intézheti a háztartást és a gyereknevelést egyedül, persze a fél napja neki is a munkával megy el, meg a közlekedéssel…
Menjen el a nő vállalkozni?
A kényszervállalkozás nem mindenkinek jön össze rendesen. Nyilván nem mindenki született ügynöknek sem, vagy piaci eladónak. Akinek van érzéke és esze hozzá, nagyot kaszálhat, akár online vállalkozásban dolgozhat otthonról, saját időbeosztással. (Jó, ha valakinek van jó és eladható ötlete, és tudása, és maga diktálja a ritmust.) Felelősség vállalkozni, és kockázatos is nyilván. Valaki megduplázza a családi vagyont, sokan pedig eladósodtak a vállalkozás miatt. Aki ügyes, talán a legjobb, ha tud vállalkozni anyaként…
Viszont sikeres vállalkozásra szerintem születni kell. A sikerre nincs tuti recept. Észnél kell lenni, könnyű elcsúszni a banánhéjon: az állandó személyes jelenlétet igénylő vállalkozással folyamatosan kell foglalkozni, az anya sokkal függőbbé válik ettől, mint bármilyen másik 8 órás munkahelyétől – például egy saját boltban csak akkor mehet szabadságra, ha van helyettese… Egy vállalkozó nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen, vagy a gyerek betegsége miatt otthon maradjon, hiszen visszaesik a napi betevőt jelentő üzlet, az ügyfelek elpártolnak, ha nem számíthatnak biztosan a nyitva tartásra. Szóval… csak okosan!
Forrás: vilag.cafeblog.hu
