Három hónappal a bevezetése után alig 500 közmunkás kért lelépési pénzt az államtól. A Magyar Nemzet szerint ez kevés. A Válasz szerint is: ha az állam adni akar, miért köti gúzsba az emberek kezét?

Friss adataink nincsenek arról, hány közmunkásnak sikerül átlépni a munkaerőpiacra, de az tudható, hogy a 2012. évben a közmunkaprogramból kilépők közül 180 nap múlva még 32 243 fő dolgozott, vagyis az összes rendszerből kilépő 13 százaléka. Egy évvel később ez utóbbi adat 11,5 százalékos volt, vagyis sokszorosa annak, amit most a Magyar Nemzet ír. Az 500 fős szám valóban nagyon alacsony, csak éppen másról szól; nem ennyien léptek át piaci munkakörbe, csak ennyien kaptak lelépési pénzt.

Kétségbe kell-e esni az alacsony összegtől? A közmunkaprogram csődjét jelzi, vagy valami mást?

Szerintünk mást, például azt, hogy a zömmel nyolcosztályos képzettséggel sem rendelkező emberek között nem ismert még ez a lehetőség, vélhetően nem olvassák a Magyar Közlönyt.

Vagy azt, hogy kockázatokat rejt a számukra, ha kincset érő közmunkás szerződésüket felmondják, nem várják meg annak lejártát. Az emberek sok kistelepülésen, válságövezetben sorban állnak ezért a lehetőségért. Biztosak lehetnek benne, ha az új munkahelyükről valamilyen okból kirúgják őket, akkor visszatérhetnek árkot rendezni, vagy buszmegállót bepucolni? Ha igen, akkor többen mernek majd lépni, de ilyen szerződési elemről nem esik szó.

A kormány februártól vezette be a 22800 forintos támogatást, amelytől azt várták, hogy több tízezer ember igényli majd, és megmozdítja a közmunka világát. Túlzott elvárásokat támasztottak a hivatalok.

1. A képzetlenek munkaerőpiaci helyzete rendkívül ingatag. Egy  diplomás számára egészen mást ígéreteket rejt egy új állás, mint egy hat osztályt végzettnek. Az egyik valami speciális tudással rendelkezik, a másik nem. Vagyis könnyen kirugható, száz másikat találnak a helyére.

2. Ha a volt közmunkást elküldi új munkáltatója, akkor neki a havi 22 800 forintot vissza kell fizetnie az államnak. Ez a minimálbér környékén kereső emberek számára igen jelentős kockázat.

3. A támogatás csak akkor jár, ha egy évre szóló határozott idejű munkaszerződést köt a közmunkás és új munkáltatója. Nálunk viszont szakképzett bolti eladókat is úgy alkalmaznak, hogy háromhavi próbaidős szerződést kötnek velük, és mindig eltépik annak letelte előtt, majd újraszerződnek, mert így nem kell végkielégítést fizetni. Nem túl valószínű, hogy egy volt közmunkással rögtön egy évre szerződnének. 

A kezdeményezés jól hangzik, de nem lenne szükség közmunkára, ha a magyar munkaerőpiacon tömegesen lenne állásajánlat a szakképzetlen emberek számára, és rögtön egyéves munkaszerződéssel kínálnák meg őket.

Ám arról nem érkezett hír, hogy krónikus közmunkáshiány lépett volna fel Magyarországon, és egyszerűen képtelenek betölteni a szociálisan támogatott álláshelyeket.

A valóság más: tavaly februárban 175 ezer közmunkás volt, idén februárban pedig 222 ezer, egyszerűen azért, mert a nagyon rosszul képzett és hátrányos helyzetű térségekben élő emberek számára nincs munkalehetőség, és ahány közmunkás helyet meghirdetnek, azt mind be is tudják tölteni

Innen nézve az 500 fő nem is olyan kevés. Az állam elképzelése jó, de túl szigorú. Az azonban bizonyos, hogy serkenteni, ösztönözni kell a közmunkásokat, hogy próbáljanak meg piaci állást keresni, de az állam feladata, hogy megértse ezeknek az embereknek a helyzetét, és csökkentse a kockázatot, amit az ismeretlenbe való kilépés amúgy is okoz. Vagyis az 500 fős adat figyelmeztetés lehet: népszerűsíteni kell az új támogatást, és kellő tapasztalat után átalakítani. Például „jubileumi” pénzt kínálva annak, aki 10-20-30 hónappal a közmunkáslétből való kilépése után is dolgozik.

Forrás: Válasz

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ