Az elmúlt időszak eseményei hatására a közbeszéd részét képező téma lett a polgári engedetlenség. Amikor ez a munkavégzés megtagadásában ölt testet, akkor a jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hol húzódik a határ a sztrájk és a polgári engedetlenség között. Erre a kérdésre keressük röviden a választ az alábbiakban – írja a munkajog.hu.

A polgári engedetlenség egy olyan, erőszakmentes, de jogellenes tiltakozási forma, amely a hatalommal való együttműködés valamilyen fokú nyilvános megtagadásával jár. Célja a hatalom közérdekű tevékenységének megváltoztatása. Ez számos formában megnyilvánulhat, gondoljunk csak a passzív rezisztencia időszakára, amelynek az 1848-49 forradalom és szabadságharc leverése után csak a kiegyezés vetett véget. Ez alatt az idő alatt számos állampolgár nem tett eleget az állammal szembeni kötelezettségeinek (adófizetés, nyelvhasználat stb.).

A polgári engedetlenség járhat munkabeszüntetéssel, tiltott útlezárásokkal, vagy éppen területfoglalással is, de mindenképpen erőszakmentes cselekvési forma, és minden esetben jogellenes. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy azzal szemben a jogszabályokban meghatározott szankciókat alkalmazhatóak. Így például az önkényes területfoglalók eltávolíthatók, velük szemben eljárást lehet kezdeményezni, míg a jogosulatlan munkabeszüntetésnek munkajogi jogkövetkezményei is lehetnek.

A résztvevőket – tipikusan – a széles körű elfogadottság, és az érintettek nagy száma „védi meg” a súlyosabb következményektől. Amennyiben egy ember tagadja meg a munkát, annak a jellemző következménye a jogviszony azonnali hatályú megszüntetése, de ha egy egész ágazatban mindenki így tesz, akkor aligha kerül sor több tízezer ember elküldésére.

A fentiekkel ellentétben a sztrájk a munkavállalókat megillető alapvető jog (tehát a fentiekkel ellentétben nem jogellenes magatartás), amelyet az Alaptörvény is deklarál.

A sztrájkban résztvevő munkavállalókat a munkabeszüntetés befejezésére nem lehet kényszeríteni.
Sztrájk akkor kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre.

A sztrájk akkor minősül jogellenesnek, ha

• arra nem gazdasági és szociális érdekek biztosítása érdekében, vagy a sztrájkjoggal visszaélve kerül sor;
• elmarad a fentebb említett egyeztetés;
• lakosságot alapvetően érintő tevékenység esetén a még elégséges szolgáltatás nyújtása nem biztosított;
• Alaptörvénybe ütköző cél érdekében történik a munkabeszüntetés,
• olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben kerül rá sor, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik, vagy
• kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt következik be a munkabeszüntetés.

A sztrájkra vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartása esetén a sztrájkban résztvevők nem szankcionálhatóak, azonban a munkabeszüntetés idejére részükre munkabér nem jár.

Amennyiben tehát egy csoportos munkabeszüntetésről azt szeretnénk eldönteni, hogy az sztrájk, vagy sem, elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy az abban résztvevők követték-e a sztrájkról szóló törvény előírásait, vagy sem. A jogellenes sztrájk azonban nem lesz feltétlenül polgári engedetlenség, annak ugyanis alapvető célja, hogy erőszakmentesen hívja fel az állam figyelmét valamilyen kérdésre, amelyben változást szeretne elérni.

Forrás: munkajog.hu