Megváltozott a rokkantsági ellátásban részesülők támogatása: módosul az ellátás összege és annak kiszámítási módja, de a jogosultságnak is új feltételei vannak. A mostani szabályozás azoknál a kérelmeknél lép életbe, amelyeket a megváltozott munkaképességű személyekre vonatkozóan április 30. után adtak be – tudta meg a Magyar Idők.

Friss rendelet szabályozza a megváltozott munkaképességű személyek ellátását, amelynek összegét az április 30. után benyújtott kérelmeknél az azt közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem napi átlagának harmincszorosa alapján határozzák meg.

Amennyiben az érintett a kérelem benyújtása előtti évben nem rendelkezik jövedelemmel, akkor az igénylés előtti fél év átlagos napi jövedelmének harmincszorosa alapján állapítják meg az ellátást. Ha a jogosult táppénzben, baleseti táppénzben részesült, akkor az azt megelőző 180 naptári napot kell figyelembe venni. Jövedelem híján az alapösszeg számít, ami jelenleg 94 500 forint.

A megváltozott munkaképességűek közül az a 15. életévét betöltött személy jogosult rokkantsági ellátásra, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű és aki a kérelem benyújtását megelőzően biztosított volt. Ennek a biztosításnak öt éven belül legalább 1095, tíz éven belül legalább 2555, tizenöt éven belül pedig legalább 3650 napon át kellett élnie a jogosultsághoz. A jogosultság további feltétele, hogy a kérelmező nem dolgozik, és rendszeres pénzellátásban sem részesül.

A rokkantság mértékét különböző kategóriák alapján állapítják meg. B2 kategóriába tartozik az a személy, akinek foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, egészségi állapota 51–60 százalék között van. Az is ide tartozik, aki rehabilitációval újra képes dolgozni, és a kérelem benyújtása, vagy a felülvizsgálat időpontjában kevesebb mint öt éve van hátra a nyugdíjig.

Azokat a kérelmezőket, akiknek foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, és egészségi állapota 31–50 százalék közötti, a rendszer C2 kategóriába teszi. D kategóriát jelent, ha valaki kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható és egészségi állapota 1–30 százalék közötti.

E kategóriába sorolják azokat, akiknek egészségkárosodása annyira jelentős, hogy önellátásra nem, vagy csak segítséggel képesek, és egészségi állapotuk 1–30 százalék közötti.

A fenti meghatározások alapján a rokkantsági ellátás összege különböző. A B2 kategóriába tartozó megváltozott munkaképességűek jövedelme a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30, legfeljebb 45 százaléka, ami 28 350 forint vagy 42 525 forint. C2 kategóriánál ez a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de minimum az alapösszeg 45 százaléka, azaz 42 525 forint, és legfeljebb 150 százaléka, ami 141 750 forint.

A havi átlagjövedelem 65 százalékát, de legalább az alapösszeg 50 és legfeljebb 150 százalékát, vagyis 47 250 és 141 750 forint közötti összeget kaphatnak a D kategóriába tartozók, míg az E kategóriánál a jövedelem a havi átlag 70 százaléka, de az alapösszeg 55–150 százaléka, ami ebben az esetben 52 000 és 141 750 forint között lehet. Ha a kérelmező a referencia-időszakban nem rendelkezik átlagjövedelemmel, minden esetben az alapösszeg alsó határa az irányadó.

Forrás: Magyar Idők

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ