Párhuzamosan tiltakoztak reggel tanárok, szakszervezetek, egészségügyi dolgozók, jelképként bevetették a kockás és a fekete ruhát is. Mégis kevésbé szólt nagyot az országos tiltakozás, mint az előző demonstrációk. Nem is csoda: kezd átláthatatlanná válni a tüntetések sora, a tanárok nagy része jövő szerdára koncentrál, a kormány pedig taktikát változtatott - írja az Index.

 

„Legutóbb sokkal többen voltunk, a tanárok meg vannak félemlítve” – ezt egy tüntető mondta az Indexnek a Teleki Blanka Gimnázium előtt láthatóan csalódottan.  A helyszíni tudósítások, az iskolák környékéről érkező fotók és a résztvevők értékelése alapján egyértelműen kijelenthető: kevésbé volt átütő a pénteki országos tiltakozás.

Persze érkeznek majd a számok, hogy országszerte hány tanár csatlakozott a sztrájkhoz, és feltehetően hallunk még arról, hogy a kórházakban vagy más intézményekben hányan öltöztek feketébe. De ez a mostani tiltakozás messze nem volt olyan látványos, mint az előző, egyórás polgári engedetlenség, vagy amikor kockás ingbe bújtak tanárok, diákok és szülők.

Öt okot is felsorolhatunk, miért sikerült így az április 15-i tanársztrájk és fekete ruhás nap:

1. Átláthatatlan lett az egész

Magyarázó cikkek sora született, születik arról, hogy melyik csoport, mikor és miért tüntet éppen az oktatásban. Egyre nehezebb követni ezeket a tüntetéseket. Míg március 15-én egyértelmű volt, ki, mikorra, mit szervez (Pukli Istvánék ekkor adtak ultimátumot Orbán Viktornak, és hirdették meg a polgári engedetlenséget), addig egy hónap alatt elérkeztünk oda, hogy több esemény is zajlik párhuzamosan.

Ezen a pénteken párhuzamosan zajlott a PDSZ figyelmeztető sztrájkja, amihez Pukli Istvánék, vagyis a Tanítanék mozgalom is csatlakozott. És ez a mostani esemény volt elvileg a március 30-i engedetlenség folytatása. De mit keres a történetben Sándor Mária? Az ápolónő fekete ruhás napot hirdetett.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy egyértelmű nevet sem találtak a mostani napnak.

Végül Fekete/kockás nap a szolidaritásért címmel hirdették meg a rendezvényeket.

2. Ez a sztrájk nem az a sztrájk

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szakszervezetek által létrehozott sztrájkbizottság, amelynek egyik vezetője a legnagyobb pedagógus-érdekképviselet, a PSZ jövő szerdára, április 20-ára hirdette meg a sztrájkot. Galló Istvánné elnök azt is kérte, hogy öt percre az egész országban álljon le minden szerdán. A mostani tiltakozás szervezésébe nem szállt be a PSZ, és több iskolából is az az információ érkezett, hogy a mostani helyett inkább a szerdai tiltakozásra koncentrálnak.

A tanárok szempontjából hatásosabb lett volna egyesíteni a tiltakozásokat, hiszen így megoszlik a figyelem, és kevesebb energiája marad mindenkinek a tiltakozásokra. A párhuzamos tiltakozások – mint minden más esetben – gyengítik, sőt olykor kioltják egymást, bár többen most fogadkoztak, hogy jövő szerdán igazán belecsapnak majd a sztrájklecsóba.

3. Tiltakozás, amelyről nem lehet látványosan tudósítani

A mostani tiltakozás hivatalosan sztrájk volt, és az iskolákon belül zajlott. A tanárok oktatás helyett a tanárikban, termekben ültek, ide viszont nem mehet be a sajtó. Több iskolában eleve 10-re hívták be a gyerekeket, vagyis kevesebb diáknak és szülőnek nyílt módja a tiltakozáshoz csatlakozni.

Ennek az lett a következménye, hogy a legtöbb iskola előtt alig páran lézengtek, és a média hiába gyűlt össze például Pukli István iskolája, a Teleki Blanka Gimnázium előtt, most senki nem tudott olyan látványos akciót fotózni, mint amilyen a március 30-i élőlánc volt.

Tudósítónknak majdnem egy tucatnyi budai iskolát kellett végigjárnia, míg tiltakozókat talált az iskola előtt. A sztrájkoló tanárokat komolyan kell venni, de az iskolán belüli tiltakozás értelemszerűen kevésbé látványos, mint egy tüntetés.

4. A kormány retorziókkal fenyegetett

Ne becsüljük le azt a tényezőt sem, hogy a kormány ezúttal más kommunikációt választott, mint március 30. előtt. Akkor Palkovics Lászlótól Lázár Jánosig mindenki bizonygatta, hogy nem kell semelyik tanárnak retorziókra számítani csak azért, mert részt vett a polgári engedetlenségben. Most viszont az oktatási államtitkár közölte, hogy munkajogi következménye lesz annak, ha valaki kimegy az iskola elé. Hiszen az már nem sztrájk jogi szempontból (a törvény szerint az épületben kell tartózkodni a munkabeszüntetés alatt), és már megítélés alá kerül.

Ráadásul a sztrájkolóknak azzal is számolni kell – jelezte a kormány –, hogy levonják a bérükből a sztrájkkal töltött munkaórákat. Ez persze pár forint, amelyet akár a sztrájkalapból lehet finanszírozni, ám mégis elrettenthetett több pedagógust a nyílt kiállástól.

5. A kormány tárgyal és enged

Végül az ötödik ok, amiért kevésbé tud hangos lenni a sokadik tanári tiltakozás: a kormány valóban elkezdett tárgyalni a szervezetekkel, és több kérdésben visszakozott is. Ilyen például a Klik átalakítása; hogy ne kapjon házi feladatot egy diák, ha 16 óráig van az iskolában; hogy átalakítják a tanfelügyeleti rendszert; és hogy bővítik az igazgatók jogköreit.

A szakszervezeteknek ez nem elég, de a közvélemény számára jelzi, hogy az oktatási kormányzat megoldásra törekszik. És ebben a helyzetben nehezebb nagyszabású tiltakozásokat összehozni.

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ