Hamarosan megkezdődhet a nővérszállók felújítása – jelentette be nemrég az egészségügyi államtitkár egy képviselői kérdésre válaszolva. A pályázatokra uniós keretből 11,5 milliárd forintot szán a kormány. Szinte valamennyi kórház várja a felújításra vagy bővítésre szolgáló pénzt – írja a Népszava.

Az alacsony bérek mellett sok helyen ma az is akadályozza az ápolók, fiatal orvosok megtartását, hogy a kórházak a más településről érkező nővéreknek, rezidenseknek nem tudnak megfelelő szálláslehetőséget kínálni. Pontosan egy évvel az első kormányzati ígéretek elhangzása után, idén júniusban jelenhetnek meg az állami kórházak nővérszállóinak felújítására a pályázati kiírások – tudta meg a Népszava az Állami Egészségügyi Ellátó Központból (ÁEEK). A fejlesztésekről szóló kormányhatározatok már megszülettek,

- a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretéből majdnem 1,5 milliárd,

- az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretéből 10 milliárd forintra lehet majd pályázni az intézményeknek.

Mindkét fejlesztési csomagot kiemelten kívánja kezelni a kormány, ami a főként kórházi szakdolgozóknak otthont adó szállások nem egyszer katasztrofális állapotának ismeretében érthető is.

A szállók felújítását a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) kezdeményezte 2015 tavaszán az egészségügyben dolgozók legégetőbb gondjait felsoroló „Mit kíván a magyar egészségügyi dolgozó” című kiáltványban. Ennek hatására tavaly júniusig felmérték a meglévő épületek állapotát és azt is, hogy hol lenne szükség új intézmény létesítésére. Az összeírás alapján akkor azt nyilatkozta az ÁEEK, hogy 10 milliárd forintból képesek lesznek kielégíteni az igényeket, ám most ennél valamivel több pénzt találtak. Vélhetően azért toldották meg a központi régió keretét, mert Budapesten a legrosszabb a helyzet, a fővárosi nővérszállók egy része életveszélyes állapotban van.

Most nem kaptunk friss adatokat arról, pontosan mire költik a fejlesztési pénzeket, de bő fél évvel ezelőtt az összeg 86 százalékát szánták volna 2140 férőhely felújítására, kisebb részét pedig 360 új szálláshely létesítésére. Az ÁEEK most csak annyit közölt, még „tart az épületek felújítási lehetőségének vizsgálata” a költséghatékony megoldások megtalálása érdekében. Az biztosnak látszik, hogy a fejlesztések négy régióban valósulnak meg:

- a Dél-Dunántúlon,

- a Dél-Alföldön,

- Közép-Magyarországon

- a Nyugat-Dunántúlon.

Több intézmény, amely biztosan pályázni szeretne, most azt találgatja, vajon a kiírás alapján milyen forrást, esetleg alapítványi háttértámogatást fogadnak majd el saját forrásként, hiszen a kórházaknak erre nincsenek tartalékaik.

Több intézményt is megkerestünk, vajon tervezik-e, hogy pályáznak nővérszállóik állapotának javítására. Szinte minden kórház szeretne előbbre lépni, de biztosnak látszik, hogy Budapesten a legrosszabb a helyzet, mert a meglévő kevés szállás is felújításra szorul.

A Szent János Kórház dolgozói egy 1960 táján épült, teljesen lepusztult épületben húzzák meg magukat, ahol asztalnyi foltokban esik le a vakolat, a közös mosdók és fürdők nagy részében már csempe sincs a falon, van, ahol már az ajtó is elrohadt. A több mint 200 férőhely felét már nem is tudják kiadni, mert a szobák egy része teljesen használhatatlan. Ők az épület teljes felújítására pályáznának.

Ilyen nagy nővérszállója van még a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórháznak is egy pesterzsébeti 30 éves épületben. A 138 szoba mellett 2 apartman is fogad lakókat, de nekik is csak kisebb javításokra futotta az utóbbi évtizedben, így megérett a vezetékek és nyílászárók cseréje, az épület külső szigetelése. Már készítik elő a projekteket, mert ez is segítené a dolgozók megtartását.

A Szent Imre Kórháznak viszont mindössze 10 férőhelyes a nővérszállója, amit mindenképpen bővíteni szeretnének.

A Péterfy Sándor utcai Kórház főigazgatója, Sásdi Antal is azt mondta, most csak egy 10 és egy 4 férőhelyes szállásuk van. Ezekre is ráférne a nagyjavítás, de ennél is fontosabb lenne, hogy legalább meg tudják duplázni a férőhelyeket.

Hasonló tervekkel várja a pályázati kiírást az Egyesített Szent István és Szent László Kórház is. Az olyan központoknak, mint az Amerikai úti Idegtudományi Intézet egyáltalán nincs nővérszállója.

Pest megyében sem jobb a helyzet. A váci Jávorszky Ödön Kórház nővéreinek régen is csak egy felvonulási épület jutott, de amikor az 1970-ben épült központi tömböt pár évvel ezelőtt felújították, átmenetileg irodákat alakítottak ki benne, ma pedig raktárnak használják. Sámoly György főigazgató ezért minden pályázatot figyel, mert legalább 24 dolgozó lakhatását szeretnék megoldani komfortos körülmények között és megfizethető áron. Jobb a helyzet Kistarcsán, ahol a Flór Ferenc Kórház 100 férőhelyes szállót működtet, amit kívülről nemrég sikerült felújítaniuk. Trombitás Zoltán főigazgató ezért azt mondja, reméli, hogy a belső felújításra kaphatnak a pályázati keretből.

Hatvanban már a konkrét tervezésnél tartanak. Az Albert Schweitzer Kórház a mostani 24 fős szállást újabb 20 ággyal szeretné bővíteni és az épület energetikai felújítását is meg akarja oldani. Érdeklődésünkre azt válaszolták, ez utóbbi munkára már engedélyezett tervvel rendelkeznek, a bővítés előkészítése pedig a fenntartóval közösen megkezdődött.

Az eddigi példákhoz képest meseszerű helyzetben vannak a veszprémi Csolnoky Ferenc kórház ápolói, akik 140 lakás közül választhatnak. Többségük kétszemélyes garzon, de van 40 másfél szobás lakásuk is, ahol akár 4 nővér szállását is meg tudják oldani. A dolog szépséghibája, hogy az összesen 360 fős nővérszálló egy tízemeletes panelházban található, ami gépészeti felújításra és külső szigetelésre szorul, tehát ők is a pályázók között lesznek.

A nővérszállók nemcsak a kisebb településekről a városi egészségügyi központokba költöző szakdolgozóknak nyújtanának megfizethető áron szobákat, hanem a rezidenseknek, vagy a klinikákon, centrumokban rendezett konferenciákra, továbbképzésekre érkező orvosoknak is, akik ma a nem egyszer emberhez méltatlan körülmények miatt nem ezeket a szállásokat választják, hanem inkább sokszoros árat fizetnek szállodákban, jobb esetben modernebb, felújított kollégiumokban.

Sötét folyosón...

Ötvenes, mindig mosolygó. Egy dunántúli faluban hagyta a családját, nyolc éve él a János Kórház nővérszállóján, közben munka mellett leérettségizett, ápolónak tanult. Az apró szobában két ágy, az ablak alatt leesett a vakolat, az ajtó fölötti szárítóról a mi kedvünkért kapkodta le a tegnap kimosott ruhát. Több mint 220 órát dolgozik havonta, így tudja támogatni felnőtt gyerekeit, akik ketten keresnek annyit vidéken, mint ő a fővárosban. Igaz - mondja -, két ember helyett dolgozik, két osztályon. A sötét folyosón futottunk össze, ahol vakolatfoltok, repedések, tátongó lyukak, félig szétrohadt ajtófélfák jelzik: sürgősen fel kellene újítani a hatvanas években épült szállót. Az itt élők úgy sejtik, a folyosó végi közös mosdókba, zuhanyzókba jobb érzésű hajléktalan aligha menne be. Igazuk van: a plafonon egybefüggő penész, a csempék fele lehullott, ott sem lehet becsukni az ajtót, ahol még megvan. Innen mennek a 12 órás műszakokba az ápolók emberéleteket menteni.

Forrás: Népszava